A stratégiai menedzsment markáns jellemzői: időbázisú rendszerek kialakulása,a tervezési rendszer szerepváltozása
Időbázisú rendszerek kialakulása:
Az időtényező kritikus sikertényezővé vált
A II. világháború utáni japán vállalatok története tanulságai. Szakaszai:
Alacsony bér, mint sikertényező Eu-Japánt lebombázva, embereknek nem volt hová hazamenni →hosszú munkaidő, szállást-ételt kaptak a cégtől→alacsony bér elég volt→komoly versenyelőny (2.vh. utáni 10 év)
Gazdaságos sorozatnagyság (fedezeti pont, csak olyat gyártottak, ami nyereséget termelt)
Koncentrált gyártás (Pareto logika – leggyakrabban használt csapágyakat gyártották, nagy mennyiség→hatékony gyártás (fix költségek jobban eloszlanak)
Rugalmas gyártási rendszerek (jelenkor). JIT termelésszervezési elv, TQM, Döntések szerelési-, gyártási,- műhelyszintre történő delegálása, szoros kapcsolat a beszállítókkal
Időbázisú rendszerek kialakulása
termelési rendszer átalakítása
tételnagyság a lehető legkisebb
középpontban a termék
értékesítés átalakítása
időbázisú innováció (nem várnak a nagy ötletekre, az aprókat másnap bevezetik)
időbázisú támadó stratégiák (szállítási határidő, információszerzés gyorsasága fontos, az nyer, aki hamarabb tudja és cselekszik)
Tervezési rendszer szerepváltozása:
a hangsúly a részrendszerről (stratégiai tervezés) a vállalat egészére, a teljes vezetési rendszerre tevődik át.
Új problémák (stratégiamenedzsment gyenge pontjai) merülnek fel:
információ asszimetria: felső vezetőhöz nem jut el a divízióktól az információ idő hiányában
stratégiai és operatív költségvetés szétválasztása: operatív terv eredményességétől függ a stratégia megvalósulása. Menedzsment érdeke az operatív költségvetés, ha arra esélyt kap, maga alá gyűri a stratégiai költségvetést
vállalati érdekháló: mindenki helyezkedik, „az üléspont határozza meg az álláspontot”
tudatos törekvés szerepe: intuíción alapuló stratégiaformálás (környezethez való alkalmazkodás). Napjaink terméke: szándéknyilatkozat