{autotoc}
Az ellenőrzés kialakulása
Az ellenőrzés az anyagi termelés szükségleteiből keletkezett. Bekerült a kisebb közösségek, társadalmi csoportosulások körébe, majd a közintézményekbe és kialakult a termelésben is. Elsősorban a hadsereg fenntartási költségeinek vizsgálata, majd a költségvetés felhasználásának és az adófizetési kötelezettség teljesítésének az ellenőrzése fejlődött ki.
Az államnak követelményei vannak az állampolgárokkal kapcsolatban, de a kisebb közösségeknek is megvannak a viselkedési szabályai, követelményei, amelyekhez mindenkinek alkalmazkodnia kell.
Az ellenőrzés fejlődése
Magyarországon a nádort bízták meg a központi ellenőrzés feladatával, idővel a vármegyék legfőbb hatóságává és az ország első közjogi méltóságává vált. A központi ellenőrzési funkciót később a tárnokok mestere vette át, akiből a központi pénzügyi igazgatás feje lett.
A Habsburg korszakban túlnyomóan osztrák hatásra alakult államszámviteli és erre épülő államháztartási ellenőrzési rendszerünk. Az első időszak a XVII. század második felétől 1761-ig tartott. A második szakasz kezdetének Mária Terézia 1761. december 23-ai döntését tekinthetjük, létrehozta az Udvari Számvevő Kamarát, amely az állami leltár felvételét rendelte el és hajtotta végre, valamint a költségvetés és arra vonatkozó záró számadás összeállítására törekedett. 1773-ban feloszlatta azt, és helyébe az ún. Második Udvari Számvevő Kamarát szervezte, amely az udvari hivatalokkal nem volt egyenrangú.
A központi hatalom erősödésével II. József újból a korábbi hatáskörrel ruházta fel a kamarát. Ekkor került a monarcia mindegyik országa egységes számviteli ellenőrzés alá. Az 1805-ben felállított Főszámvevő Igazgatóság 1854-ben megszűnt, és helyébe a császári-királyi Legfelső Számviteli Ellenőrző Hatóságot állították. A magyar és erdélyi állami számvevőségeket feloszlatták, és minden minisztériumban külön számvevőségeket állítottak fel. A Pénzügyminisztérium keretében főkönyvelőségi osztályt szerveztek. A pénzügyminiszter gyakorolta az ellenőrzést a többi miniszter pénzgazdálkodása felett. 1870. évi törvénnyel létrehozták a Magyar Királyi Állami Számvevőszéket.
Az állami ellenőrzés tartalma
Az állami ellenőrzés az igazgatási, szociális, a kulturális intézmények és természetesen a fegyveres alakulatok ellenőrzésével foglalkozott. A számvevőségek vizsgálták az állami vagyon kezelését, az állami pénztárak működését, a vagyonkezelő hivatalok tevékenységét, és felülvizsgálták a zárszámadást.
A Legfőbb Állami Számvevőszék
Hatásköre megegyezett a korábbi állami főkönyvelési osztály hatáskörével. Munkája közigazgatási ellenőrzésre szorítkozott. Feladata, hogy a törvény értelmében az ellenőrzésre kötelezettek, a minisztériumok és más hatóságok a feladatukat miként teljesítsék.
Ellenőrzése alatt álltak az összes közületi bevételek és kiadások, az állami vagyon, a segélyben részesülő intézetek számadásai. Ő volt továbbá a nyugdíjazási szabályok megtartásának legfőbb őre, és ellenőrizte a kevés számú állami nagyüzemet. Elnökét a parlament jelölte ki és a parlamentnek volt felelős.
Az ellenőrzés az 1945 utáni években
A II. világháború után az ellenőrzés elsődleges célja az volt, hogy segítséget nyújtson a társadalmi termelés fejlesztésében, a „szocializmus felépítésében”.
Az első időszak a háború végétől 1949. végéig tartott. Az állami felügyeletet a Felügyelő Hatóság útján gyakorolta. A felügyelő hatóság a szövetkezet könyveit vagy iratait megtekintette, részt vehetett az üléseken, a társaság pénztárát, értékpapír- és áruállományát vizsgáltathatta. Az elrendelt felülvizsgálatok időrendi összeegyeztetése céljából létrehozta a Közérdekű Vizsgálatok Nyilvántartóját.
Később ezt az elnevezést Állami Ellenőrzési Központra változtatta, és ennek a szervnek a hatáskörébe utalta, amelyek az egyidejűleg megszüntetett Felügyelő Hatóság jogkörébe tartoztak.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi rendelete a központi ellenőrzésről, és az Állami Ellenőrzési Központ (ÁEK) megszervezéséről, amely megnyitotta az ellenőrzés második szakaszát. Ellenőrzése kiterjedt a vállalatok egész gazdálkodására, és a termelés került a vizsgálatok középpontjába.