Költségek elszámolása a vezetői számvitel rendszerében (költséghely, költségviselő elszámolás rendszere, az eredménykimutatással kapcsolatos összefüggései)

Költség: a bevételszerző tevékenységet folytató magánszemély által naptári évben ténylegesen kifizetett és szabályszerűen igazolt kiadásainak összege, amelyet a tevékenységgel közvetlenül összefüggnek.

Költségek csoportosítása

• Költségnemenként: a költség keletkezését milyen termelési tényező felhasználása idézte elő; megkülönböztetünk:
  
  • anyagjellegű (51-53)
  • személyi jellegű ráfordításokat (54-56)
  • értékcsökkenési leírást (57)
  • egyéb költségeket
• Összetételük szerint
  
  • egyszerű költségek (egy költségnemből állnak)
  • összetett költségek (több elemi költségből tevődik össze)
• Elszámolhatóságuk módja szerint: a termékkel kapcsolatos költségek meghatározhatóak-e közvetlenül vagy bizonyos tevékenységek együttes költségei;
  
  • közvetlen költségek (megállapítható milyen mértékben terhelik az egyes költségviselőket)
  • közvetett költségek (helyileg hol merültek fel)
• Termelés volumenének változásához való viszonyuk szerint
  
  • állandó (független a termelési volumentől)
  • változó (követik a termelés változásait proporcionális (arányos változó), degresszív (azonos irányú, de kisebb mértékű), progresszív (azonos irányú, nagyobb mértékű) vagy regresszív (fordított arányú) módon

Költségek elszámolása a vezetői számvitelben

A vállalkozó számviteli politikájának kialakításakor eldönti, hogy az eredménykimutatás két eljárása közül (forgalmi- vagy összköltséges eljárás) melyiket választja. Abban az esetben, ha alkalmazni kívánja a 6-os, 7-es számlaosztályt, akkor célszerű a forgalmi költséges eljárást választania, és úgy szervezni a könyvelést, hogy a költségeket elsődlegesen költséghelyenként, és költségviselőként a 6-os, 7-es számlaosztályban, másodlagosan költségnemenként az 5-ös számlaosztályban számolja el.

A költségek költséghelyenkénti elszámoásának főbb céljai

• az elkülönített szervezeti egységek költségeinek tervezése, tényleges költségeinek gyűjtése, elemzése révén a tevékenységek értékelése
• a vállalkozás költséggazdálkodásának segítése
• az e köre tartozó költségeknek termékekre történő áttételezése, illetve termékre (költségviselőkre) történő felosztásának biztosítása

A költséghelyi költségek jellemzője

• felmerülésükkor csak a keletkezési helyük állapítható meg
• termékekre áttételezés, felosztás útján kerülnek, vagy egyáltalán nem kerülnek felosztásra, mint például az általános költségek

A költségek költségviselőnkénti elszámolásának főbb célja

• a költségek termékenkénti tervezése, a tényleges költségek gyűjtése révén a vállalkozói költségelszámolás segítése
• a termékek önköltségének kiszámításához adatok biztosítása, amely a termelés eredményességének egyik legfontosabb mutatója
• a készletek értékelésének, mérlegben történő kimutatása, alapadatainak kimutatása

A költségek gyűjtésével a 6-os, 7-es számlaosztályban, tevékenységenkénti, termékenkénti, költséghelyenkénti részletezésével hasznos információk nyerhetők és szolgáltathatók a számvitelből a vezetés részére.

• termelési folyamat egésze (felmerült költségek és elkészült termékek)
• választási lehetőségek a költségelszámolás rendszerében és az eredménykimutatási eljárások között
  
  • kizárólag 5-ös számlaosztály
  • elsődleges az 5-ös, másodlagos a 6-os, 7-es számlaosztály
  • elsődleges a 6-os, 7-es, mádodlagos az 5-ös számlaosztály
  • elsődleges az 5-ös, vagy a 6-os, vagy a 7-es

Összköltséges, vagy forgalmi költséges eljárású lehet. Összköltséges eljárásnál a költségnemek nagyságrendje jól követhető, forgalmi költséges eljárásnál termékenkénti önköltségek és a közvetett költségek vizsgálhatók.

Értékesítés költségei (a forgalmi költséges eredmény-kimutatásnál játszanak szerepet)

• értékesítés közvetlen költségei: ezek között kell elszámolni
  
  • értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége
  • eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ)
  • eladott szolgáltatások értéke
• értékesítés közvetett költségei
  
  • értékesítés, forgalmazás költségei (raktározási költség, piackutatás költségei)
  • igazgatási költségek (az igazgatási személy anyagjellegű és egyéb költségei)
  • egyéb általános költségek (működés egyéb közvetett költségei)

A kalkuláció fogalma, csoportosítása

Tágabb értelemben erőforrásokban való választásról, előre elhatározott erőforrás kombinációk létrehozásáról, felhasznált erőforrások és a létrehozott teljesítmények egymáshoz rendeléséről van szó. Szűkebb értelemben gazdasági kalkuláció, illetve önköltségszámítás keretében végzett tevékenységek, eljárások, módszerek összességét értjük.

Célja a tevékenység egységére jutó felhasználások megállapítása. A lehetséges változatok közül a vállalat számára a legkedvezőbb változat kiválasztása.

Kalkulációs egység lehet:

• termék
• termékcsoport
• technológia folyamat
• szolgáltatás

Módszerei:

• osztó kalkuláció: alkalmazásának feltétele, hogy a vállalkozás a termék előállítás során a költségeket a kalkulációs séma alapján összegzi és az önköltségszámításhoz a felmerült összes közvetlen költséget elosztjuk a termelt termék mennyiségével
• pótlékoló kalkuláció: több üzemrészben, többféle termék alkalmazása akkor lehetséges, amikor több termék előállítását végezzük, a közvetlenül felmerülő költségeket termékenként gyűjtjük, az általános költségeket pedig nem lehet elkülöníteni. Ebben az esetben a közvetlenül elszámolható költségeket "kipótoljuk" az átlagos költségek arányos részével
• azonosságon alapuló összehasonlító számítások

Ideje lehet

• előkalkuláció: előállítani tervezett új termékekre, saját termelésű készletek tervezett nyilvántartási árainak megállapítására, saját döntésű beruházások, műszaki fejlesztési témák tervezett költségeinek vizsgálatára, vállalati költség és nyereségtervezési munkákhoz kapcsolódóan)
• közbeeső kalkuláció: célja az előállítás alatt lévő késztermék tervezett és tényleges költségeinek és önköltségeinek megfigyelése, az eltérések okainak elemzése
• utókalkuláció: az a műszaki- gazdasági tevékenység, mely a termelés befejezése után a termékek, szolgáltatások tényleges önköltségének megállapítására irányul

Kalkulációs séma

• közvetlen anyagköltség
• közvetlen bérköltség
• közvetlen bérek járulékai
• gyártási költségek
• egyéb közvetlen költségek
  Közvelten költség

• üzemi általános költség
  Szűkített önköltség

• központi irányítás költségei
• elkülönített költségek
  Teljes önköltség

Az Önköltségszámítási Szabályzat

A számviteli politika melléklete, amelyben az alkalmazott kalkulációs módszereket rögzítik és meghatározzák az alaptételek tartalmát.

Tartalma

• meg kell határozni az önköltség számítás alapfogalmait (költségnem, költséghely, költségviselő, szűkített önköltség, teljes önköltség, költségtényező, vetítési alap, közvetlenül, illetve közvetetten elszámolható költségek, közvetlen önköltség, stb.)
• ki kell alakítani a költségelszámolás rendjét
• meg kell határozni a költségelszámolás és kalkuláció folyamatában résztvevő egységek feladatait, a feladatok elvégzéséért felelősöket
• ki kell jelölni a kalkuláció tárgyát, a kalkulációs egységeket
• meg kell határozni a különböző kalkulációk sémáját, a kalkulációs tételek tartalmát, költségtényezőit, tagolását, valamint az egyes költségtényezők tartalmát
• ki kell jelölni a kalkulációs időszakot
• szabályozni kell a közvetlen és közvetett költségek utalványozásának és elszámolásának, valamint ellenőrzésének rendjét
• meg kell határozni az alkalmazott vetítési alapokat és azok gyűjtésének módját, az alkalmazott munkaszám módszereket és azok rendszerét
• meg kell határozni a költségelszámolás és az utókalkuláció egyeztetésének a módját, gyakoriságát

Pótlékolás: az általános költségek felosztását jelenti, valamilyen vetítési alap segítségével. Pótlékkulcs: felosztandó költség/vetítési alap

A helyi adók rendszere, a helyi adóztatás célja, a helyi adók fajtái

A helyi adó az az adó, amelyet az önkormányzat a törvényben kapott felhatalmazás alapján, az illetékességi területen szedhet.
Helyi adó megállapítása az önkormányzat feladata.

Célja

• az önkormányzat önálló gazdasági feltételeinek megteremtése
• a helyi adóztatási jog gyakorlására lehetőséget teremt

Jellemzői

• nem kötelező
• keret jellegű (az adó mértékének a felső határát a törvény határozza meg, a mértékét az önkormányzat)

Szabályai

• az önkormányzat csak a törvényben meghatározott adókat vezetheti be
• csak az illetékességi területén szedhető
• bevezetésébe és módosításában az önkormányzat dönt
• az önkormányzat bevételét képzi
• az adótöbbszörözés tilos
• az adózó számára biztosítani kell a mentességeket és a kedvezményeket
• a helyi adók mértéke és összege nem befolyásolja az önkormányzat részére megállapított támogatásokat
• a beszedett adó felhasználásában az önkormányzat köteles a település lakosságát tájékoztatni

Alanyai

• magánszemély
• jogi személy
• jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági szervezet, társaság
• magánszemélyek jogi személyiség nélküli személyi egyesülése

Tárgya

• ingatlan, illetve ehhez kapcsolódó vagyoni értékű jog
• munkaerő-foglalkoztatás
• nem állandó lakosként való tartózkodás
• meghatározott gazdasági tevékenység folytatása

Helyi adó fajtái

1. Vagyoni típusú helyi adók

ÉPÍTMÉNYADÓ

Tárgya: lakás, nem lakás célú épület, épületrész, építmény
Alanya: az év első napján a tulajdonos
Mértéke: hasznos alapterület alapján 1006,3 Ft/m2, korrigált forgalmi érték alapján 3%
Mentesség:

• szükséglakás
• gyógy- és üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen fekvő komfort nélküli lakásból 100 m2
• szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, nevelési, oktatási célú helyiség
• lakáshoz, üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiségek
• állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó épület

TELEKADÓ

Tárgya: beépítetlen belterületi földrész, építménnyel beépített telek szokásos mérték feletti terület
Alanya: az év első napján a tulajdonos
Mértéke: telek területe alapján 223,6 Ft/m2; korrigált forgalmi érték alapján 3%
Mentesség:

• építési tilalom alatt álló telek
• közhasznú közlekedési tevékenységre használt telek
• erdőművelési ágban nyilvántartott telek
• építményhez tartozó telek része, ami a helyi előírásoknál nem nagyobb vagy a szokásos mértéket nem haladja meg

LUXUSADÓ

Tárgya: lakóingatlan (100 millió Ft felett), és több lakóingatlan esetén
Alanya: az év első napján a tulajdonos
Mértéke: lakóingatlan számított értéke alapján 10 millió Ft feletti rész után 0,5%

2. Kommunális jellegű helyi adók

MAGÁNSZEMÉLYEK KOMMUNÁLIS ADÓJA

Tárgya: építmény, beltéri telek
Alanya: a tulajdonos, illetve nem magánszemély tulajdonába lévő építmény bérleti jogával rendelkező személy
Mértéke: az adótárgy száma alapján 13 418 Ft/adótárgy.

VÁLLALKOZÁSOK KOMMUNÁLIS ADÓJA

Tárgya: a vállalkozási tevékenység
Alanya: az önkormányzat területén vállalkozást végző személy
Mértéke: foglalkoztatottak korrigált statisztikai átlagos állományi létszáma alapján 2236,2 Ft/fő/év.

IDEGENFORGALMIADÓ

Tárgya: nem állandó lakosként való tartózkodási idő; építmény
Alanya: nem állandó lakosként vendégéjszakát eltöltő személy, illetve az építmény tulajdonosa
Mértéke:

• megkezdett éjszakák száma alapján 335,4 Ft/fő/éjszaka
• vendégéjszakára jutó szállásdíj alapján a szállásdíj 4%-a
• építmény hasznos alapterülete alapján 1006,3 Ft/m2 (ezt a tulajdnos fizeti)

Mentesség:

• a 18. életévét be nem töltött és a 70. életévét betöltött személy
• egészségügyi, szociális intézményben ellátott személy
• tulajdonosok
• hozzátartozónak
• bérlőnek
• ott dolgozónak, tanulónak

3. Tevékenység típusú helyi adók

HELYI IPARŰZÉSI ADÓ

Tárgya: a vállalkási tevékenység (állandó, ideiglenes)
Alanya: önkormányzati illetékességi területén vállalkozók és gazdasági társaságok
Mértéke: nettó árbevétel * 2%

Helyi adó megfizetése

• magánszemélyeknél március 15., illetve szeptember 15.
• vállalkozásoknál adóelőleg fizetési kötelezettségük van

Kötelező adómentesség

• társadalmi szervezetek
• egyház
• alapítvány
• köztestület
• közhasznú társaság
• költségvetési szervek
• önkéntes kölcsönös biztosítópénztár
• magánnyugdíj-pénztár
• viszonosság alapján külföldi szervezet

A termelési folyamat ellenőrzésének szempontjai

A termelési folyamat előkészítésének, megszervezésének ellenőrzése

Ez a folyamat tulajdonképpen az innovációs tevékenységgel kezdődik, amelynek keretében születnek döntések a termékszerkezet kialakításához, esetleges korszerűsítéséhez kapcsolódóan.
Ezek megalapozását szolgálják a különböző portfolió-elemzési technikák, éppúgy, mint a termék- és a technológiai fejlesztési döntések előkészítését szolgáló elemzési módszerek.
Ez utóbbiak közül általánosan alkalmazhatóak és alkalmazottak a gazdasági kalkuláció különböző módszerei, melyek egy fejlesztési döntésnek (alternatívának) a vállalkozás eredményére (bruttó eredményére, üzemi (üzleti) eredményére vagy éppen az adózás előtti eredményére) gyakorolt hatását vizsgálják.

A termelési folyamat megszervezése

A terület ellenőrzése során vizsgálnunk kell

• a termelés termékösszetételét anyag-, munkaigényesség, a fedezeti hányad, végső soron a jövedelmezőség szemponjából. A termékek jövedelmezőségi rangsora kiinduló alapot szolgáltat az ellenőrzés számára, hogy az összetételváltozás mennyiben segítette elő a jövedelmezőbb termékszerkezet kialakítását
• a gyártási rendszer jellegét (egyedi gyártás, sorozatgyártás, tömeggyártás). A gyártás tömegszerűségi foka szerint más a gyártás előkészítésének, megszervezésének módja. A tömegszerűség növelése általában javíthatja a termelés jövedelmezőségét

A termelési együttműködés vizsgálata

A gyártásszervezési folyamatok része, így az ellenőrzésnek is fontos szempontja a külső szervekkel való együttműködés (termelési kooperáció) vizsgálata. Ennek fejlettségi fokát a termelési együttműködésbe bevont szállítók száma, az egyes termékek önköltségében megjelenő beszállítások értéke alapján vizsgálhatjuk.

A termelési folyamat irányításának ellenőrzése

A termelés (gyártás) megszervezése, gazdaságos, időbeni lefolytatásának biztosítása a termelésirányítás feladata.
Ez kiterjed általában:

• a gyártás időbeni menetének megtervezésére, a termelés programozására, illetve
• a gyártás folyamatos ellenőrzésére és az azt zavaró váratlan akadályok operatív elhárítására

A termelési programok ellenőrzése

A termelés programozása egyrészt a termelési feladatok időbeni ütemezését, másrészt azok térbeni (üzemek, műhelyek, gépek közötti) felbontását jelenti.

Szempontok a programok megalapozottságának vizsgálatához:

• a gyártás műszaki előkészítésének színvonala (technológiai utasítások, művelettervek, munkanormák szempontjából),
• gépenkénti, gépcsoportonkénti termelési keresztmetszet rendelkezésre állása (kapacitásszámítások),
• a kapacitás keresztmetszetek átbocsátóképességének és az egyes termékek átfutási idejének szinkronja

A termelés operatív irányításának ellenőrzése

A termelés irányítása magában foglalja a munkák indítását, a munkaadagolást, a gyártási folyamat ellenőrzését és az esetleges zavarok elhárítását.
A termelésirányítás másik feladata a programok teljesítésének, a gyártás előrehaladásának operatív ellenőrzése. Ennek keretében vizsgálni kell, hogy az egyes munkahelyek és a műhely (üzem) a program szerinti feladatokat teljesíti-e, továbbá a váratlan fennakadások operatív elhárításáról gondoskodtak-e.

A termelési folyamat ellenőrzése

A termelési programokban meghatározott termelési feladatok végrehajtásának eszköze a menetközben végzett, folyamatos ellenőrzés, amely kiterjed a munkahelyekre, a műhelyekre, az üzemekre, gyáregységekre, műszakonként, naponta stb.
A termelés menetének ellenőrzése során már ismerni kell, hogy a termelési programok megfelelően tükrözik-e a szállítási kötelezettségből származó feladatokat. Az ellenőrzésnél célszerű a szállítási késedelmekből, illetve a félkész- és késztermékraktárakban szerzett tapasztalatokból kiindulni.
A programoktól való eltérések esetén részletes ellenőrzés szükséges.

A hiányosságok általában a következő fő okokra vezethetők vissza:

• a rendelésállomány nyilvántartásának pontatlanságai,
• a gyártási kapacitások (szűk keresztmetszetek) részletes ismeretének hiánya,
• a műszaki előkészítés pontatlansága,
• anyag-, szerszám-, létszámhiány stb.

Az innováció fogalma, szerepe a vállalkozások életében. Az innováció alapesetei, az innovációs lánc felépítése.

A termelési tényezők új kombinációját jelenti.

Alapesetei

• új, a fogyasztók körében még nem ismert javak, vagy új minőségű javak előállítása
• új termelési eljárás bevezetése
• új piaci elhelyezési lehetőség megnyitása, ahol az adott szakágazata még nem volt jelen
• új beszerzési formáinak megnyitása függetlenül attók, hogy ez a beszerzési forrás korábban is létezett
• új szervezet létrehozása, vagy megszűntetése

Az innovációs lánc

Az innovációs lánc nem más, mint a vállalkozási tevékenységrendszer különböző elemeinek az innováció folyamata szerinti összekapcsolása.

Az innovációs lánc általános felépítése

1. marketing
   
   Az I. vonal mentén haladva látjuk, hogy van felismert igény. Vagy van megoldásunk, vagy nincs. Ha van megoldás, elő kell állítani a terméket, és értékesíteni kell. Ha nincs megoldás, innoválni kell. Kutatás-fejlesztéssel új terméket kell kitalálni.
   A II. vonal mentén haladva azt látjuk, hogy van megoldás. Vagy van igény vagy nincs. Ha van igény gyártani kell, ha nincs igény fel kell kelteni a piaci igényt; tehát innoválni kell, itt a fogyasztóban kell igényt kelteni.
   A III. mező az alapkutatás, véletlen területe. Itt nincs igény és nincs megoldás. A felfedezések, vagy véletlen során igény vagy megoldás keletkezik és innováció révén megvalósul a termék.
2. kutatás-fejlesztés
3. beruházás
4. termelés
5. értékelés

Az innovációs stratégia

• kutató
• elemző
• védő

Az innováció állami támogatása

• közvetlenül: az állam biztosít pénzügyi forrást innovációs projektekhez, de nem mindig célravezető
• közvetetten: az állam elősegíti az innovációval összefüggő infrastruktúra, valamint az oktatás, a képzés és az információ áramlás fejlesztésé