Az új (2000-es) Szociálpolitikai Agenda vezérelve a jövő szempontjából az, hogy a szociálpolitikának, mint produktív tényezőnek a szerepét megerősítse.
Az EU számára az jelenti az alapvető szociálpolitikai kihívást, hogy a szolidaritás és igazságosság európai értékeit megtartsa, és egyidejűleg, a gazdaság teljesítményét javítsa. A Szociálpolitikai Agenda ezért a gazdaság-, foglalkoztatás- és szociálpolitika pozitív és dinamikus kölcsönhatásának biztosításáról szól.
Ezt az elvet fogalmazza meg és ennek megvalósítását várja el az EU az ún. „policy-mix” alapján.
A politika-mix egyes elemei közötti szoros kölcsönhatás logikailag is belátható és gyakorlatilag is igaz.
Döntő jelentőségű a foglalkoztatási színvonal emelése, mert ez teremt munkahelyeket. Az adópolitika európai szintű koordinációja a belső piac kiteljesítésének, és a káros adó-verseny megakadályozásának jelentős összetevője.
A megfelelően méretezett szociális védelem elősegíti a gazdaság változó feltételekhez igazodását és a jól képzett munkaerő rendelkezésre állását. A magas színvonalú és mindenki számára hozzáférhető általános és szakmai képzés megerősíti a társadalmi integrációt és a versenyképességet is.
A munkahely biztosítása jelenti a legjobb biztosítékot a szociális kirekesztés ellen. A foglalkoztatási ráta emelése megvalósítja a társadalmi célokat, és a gazdaság számára is biztosítja a szükséges munkaerőforrást. Egyúttal megteremti a társadalombiztosítási rendszerek tartós finanszírozásának alapjait.
A különböző politikák kölcsönös függősége alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy valóban csak egy politika-mix segítheti a gazdasági és társadalmi fejlődést.
Európa gazdasági teljesítménye egyre inkább az emberek termelési- és innovációs potenciáljától függ. Szükséges a beruházás a tudásba, többletértéket kell teremteni, új gazdasági szereplőket kell bevonni, ami alapvetően függ a munkaerő képzettségétől és alkalmazkodó képességétől. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a szociális oldal támogatása.
A Szociálpolitikai Agenda egy közös európai cél elérésére törekszik, valamint a szociálpolitikák jobb koordinációjára, összhangban a belső piaccal és a közös fizetési eszközzel.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.