„Munkalehetőségek és új esélyek mindenkinek” a mottója a 2010-ig terjedő Szociálpolitikai Menetrend második fázisának.
A Menetrend azokat a prioritásokat állapítja meg, melyeknek az Európai Unió tevékenységét irányítaniuk kell, ezért kulcsszerepet játszik a gazdasági növekedés társadalmi dimenziójának előmozdításában.
A Menetrend kettős stratégiát fejleszt ki:
- Először is nagy hangsúlyt fektet az állampolgárok bizalmának növelésére, ugyanis kulcsfontosságú szerepet játszik a gazdasági növekedés előmozdításában. Célja, hogy az állampolgárok bízni tudjanak a változások hatékony irányítására vonatkozó képességeikben.
A Menetrend csak akkor járhat sikerrel, ha az európai lakosság teljes egészére kiterjesztik.
A siker három kulcsfontosságú feltétele:
- a több generációt érintő megközelítés: lehetőségek a fiatalok számára
- a partnerség a változás érdekében: a hatóságok, a szociális partnerek és a civil társadalom közti partnerség az európai politikák sikerének egyik kulcs
- a globalizáció által felkínált lehetőségek megragadása. Világszerte, minden szinten mindenki számára elérhető megfelelő munka előteremtésére kellene törekedni
- Másrészt két fő tengely mentén mutatja be azon kulcsfontosságú intézkedéseket:
- úton a teljes foglalkoztatottság felé: annak elérése, hogy a munka mindenki számára tényleges lehetőséget jelentsen, a munka minőségének és termelékenységének növelése.
Három tevékenység-csoport:
- a teljes foglalkoztatás elősegítése
- az ipari kapcsolatok új dinamikája
- úton az európai munkaerő-piac felé
- összetartóbb társadalom: esélyegyenlőség mindenkinek.
Három legfőbb aktivitási iránya:
- a nyitott koordináció elvének alkalmazása az egészségügy és a tartós ellátás területén
- a szegénység elleni küzdelem és a szociális integráció elősegítése
- a sokszínűség és a megkülönböztetés-mentesség előmozdítása
- úton a teljes foglalkoztatottság felé: annak elérése, hogy a munka mindenki számára tényleges lehetőséget jelentsen, a munka minőségének és termelékenységének növelése.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.