Az EU foglalkoztatáspolitikai iránymutatásai

A foglalkoztatáspolitikai irányvonalak két generációja

Új foglalkoztatáspolitika kellett egyrészt, mert választ kellett adni a maga munkanélküliségre, másrészt szükséges volt a Szociális Unió erőteljesebb megfogalmazása.

A foglalkoztatáspolitikai irányvonalak első változata (1998) négy fő akció-csoport köré építette a közösség foglalkoztatási stratégiáját:

• I. Pillér: A foglalkoztathatóság javítása
• II. Pillér: A vállalkozói szellem megerősítése és munkahelyek teremtése
• III. Pillér: A vállalatok és dolgozóik alkalmazkodóképességének elősegítése
• IV. Pillér: A férfiak és nők esélyegyenlőségét elősegítő intézkedések megerősítése

Ebben a változatban a négy pillér alatt 13 irányvonalat fogalmaztak meg. Minden évben felülvizsgálták ezeket az irányvonalakat, megállapítottak eredményeket és hiányosságokat, amelyek következtében viszont évről évre duzzadt a feladatok köre. 2002-ben a négy pillér alatt már 18 irányvonal szerepelt.

Az első öt év igen jelentős változásokat hozott, illetve vetített előre:

• a népesség egyre erősödő csökkenése és főleg elöregedése
• a gazdasági növekedés lelassulása, a nagy versenytársakhoz mérten a távolság nem csökkent, inkább nőtt
• az Unió előtt álló bővítési folyamat, ami nemcsak számszerűen növeli az EU tagállamainak számát, hanem foglalkoztatáspolitikai szempontból is új kihívásokat jelent

Az első öt év tapasztalatai alapján az EU a foglalkoztatási irányvonalak teljes átformálásáról döntött. Ennek megfelelően a következő három alapvető célt és további 10 irányvonalat határozott meg.

Alapvető célok:

1. Teljes foglalkoztatás

A tagállamok célja a teljes foglalkoztatás megvalósítása, elősegíteni a foglalkoztatási ráták emelését a keresleti és kínálati oldalt érintő intézkedésekkel.
A tagállamok célkitűzéseit az EU szinten elvárt eredményekkel összhangban és a sajátos nemzeti feltéteket figyelembe véve kell meghatározni.

2. A munka minőségének és termelékenységének javítása

A munka minőségének javítása szorosan kapcsolódik a versenyképes és tudásalapú gazdaság megteremtésére irányuló törekvésekhez.
A foglalkoztatási ráta emelését és a munka termelékenységének növelését együttesen kell megvalósítani. A munka minősége segítheti a munka termelékenységének növelését. A kölcsönhatásokban rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell aknázni.

3. A társadalmi kohézió és befogadás erősítése

A foglalkoztatás a társadalmi beilleszkedés elősegítésének kulcsfontosságú eszköze.
A gazdasági és szociális kohéziót a térségi foglalkoztatási és munkanélküliségi egyenlőtlenségek mérséklésével, az EU elmaradott övezeteiben élők foglalkoztatási problémáira kínált megoldásokkal, pozitív gazdasági és társadalmi struktúra átalakító lépésekkel kell segíteni.

Az átfogó célok mellé az EU 2003-ban a következő speciális irányvonalakat határozta meg:

1. aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és az inaktívak számára
2. munkahelyek teremtése és a vállalkozói szellem fejlesztése
3. felkészülés a változásokra, az alkalmazkodóképesség és a munkaerő-piaci mobilitás elősegítése
4. az emberi tőke fejlesztése és az életen át tartó tanulás támogatása
5. a munkaerő-kínálat emelése és az aktív öregedés támogatása
6. nők és férfiak egyenlősége
7. a munkaerő-piaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerő-piacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen
8. ösztönzés a munkavállalásra (a munka kifizetődővé és vonzóvá tétele)
9. a be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává
10. a regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése

Az integrált iránymutatások

Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.