Az Unió elveket fogalmazhat meg ugyan, de azok csak irányvonalak, iránymutatások, vagyis nem kötelező ajánlások lehetnek. A megvalósítás a tagállamok feladata és jogköre, de az előzetesen meghatározott elvektől eltérő magatartást az Uniónak nincs módjában szankcionálni.
Ez viszont önmagában azt jelentené, hogy az európai foglalkoztatáspolitika üres politikai dekrétummá válna, és nem tudná semmivel sem támogatni a közös foglalkoztatási célok megvalósítását. Ennek a dilemmának az áthidalására született az ún. nyitott koordinációs mechanizmus.
Nyitott koordinációs mechanizmus
- A Bizottság éves jelentése áttekinti a foglalkoztatás helyzetét
- A Bizottság javaslatára a Tanács az év kezdetén minősített többséggel elfogadja az alapelveket, feladatokat rögzítő foglalkoztatási irányvonalakat, iránymutatásokat
- Ennek alapján minden tagállam elkészíti a saját nemzeti akciótervét, részletezve, hogy abban hogyan adaptálja az uniós foglalkoztatási elvárásokat
- Az időszak végén minden tagállam elkészíti a maga nemzeti beszámolóját az elért eredményekről
- A Foglalkoztatási Bizottság, majd az Európai Bizottság áttekinti a beszámolókat és elkészíti azok értékelését, valamint megfogalmazza, hogy mit tekint eredménynek és mit hiányosságnak
- A Bizottság elkészíti az Európai Tanács számára éves jelentését a foglalkoztatás helyzetéről és javaslatát az európai foglalkoztatási stratégia, illetve az iránymutatások esetleg szükséges módosítására.
Az irányvonalak mögött nem állnak szankcionálási rendszerek. Ez elvileg gyengíti a foglalkoztatáspolitikai koordináció erejét, ugyanakkor a tagállamok politikai elkötelezettségére építve, mégis komoly hatást fejt ki a nemzeti politikák alakítására és a közösségi célok megvalósítására.
Az európai foglalkoztatási stratégiának három fontos szakmai eszköze van az egységes foglalkoztatási stratégia megvalósítására:
- Országspecifikus értékelés és ajánlások: a Foglalkoztatási Bizottság nem mondja meg egyetlen ország sem, hogy mit kellene tennie, de a független szakmai értékelés alapján már meg tudja fogalmazni azt, hogy mit tart helyes dolognak
- Benchmarking: a nemzeti beszámolókból és más szakmai fórumokon kiderül, hogy egy adott célt az egyes tagállamok hogyan oldanak meg. Ezek alapján kiválaszthatók a legjobb megoldások.
- Peer review: egy tagállam, amelyik valamilyen új és eredményes megoldást fejlesztett ki, vezetett be, szakmai fórumot szervez annak megismertetésére. Erre meghívja más tagállamok szakértőit is, akik értékelik az új megoldást.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.