A jövedelempolitika szabályozó körei
- Az első szabályozó kör maga a munkaerőpiac, ahol a többi szabályozó kör meglététől és hatásától függetlenül is kialakul a teljesítmények ára, a bér. A kereslet és kínálat viszonya, valamint a gazdasági tevékenység eredményessége határozza meg.
- A második szabályozási kör a kormányok kisebb-nagyobb mértékű jelenléte. Ezek hatására már a munkaerő-piacon kialakuló bérek is némileg eltérnek majd attól, mint ami a tiszta piacon a kormányzati fellépés nélkül kialakulna. A jövedelmek adóztatása meghatározza a bruttó és nettó jövedelmet. Előnye, hogy így közvetlenebb módon érvényesíthető egy adott jövedelempolitikai szándék, valamint hatásosabban egyeztethetők a jövedelempolitikai törekvések más társadalmi és gazdasági célokkal.
- A harmadik szabályozó kör az érdekegyeztetés. Azért, hogy ne keletkezzenek társadalmi és gazdasági károkat okozó konfliktusok, egyaránt érvényesülhessen mind a két oldal érdeke, a két fél külön tárgyalásos úton igyekszik megállapodni a bérekről. Működhet makro-, mezo- és vállalti szinten is. A partnerek köthetnek nemzetgazdasági szintű megállapodást, ágazati vagy vállalati kollektív szerződést is.
A kollektív megállapodásokon alapuló szabályozás előnye, hogy itt a szükséges beavatkozást maguk a piaci szereplők hajtják végre, vagyis kevésbé sérül a piac autonómiája. - A szabályozás negyedik köre a vállalati bérpolitika. Adottságként kell figyelembe venni a külső szabályozó köröket. A vállalati bérpolitikának ugyanakkor még ezeken belül is igen jelentős mozgástere lehet a bérpolitika elveinek kialakításában, az eszközök megválasztásában, illetve azok alkalmazásában.
- Az ötödik szabályozó kör: a munkavállalói magatartás. Tényleges egyéni jövedelem jelentős mértékben függ még az adott egyén teljesítményétől.
A külső jövedelemszabályozás alap-típusai
A szabályozó köröket külső és belső körökre oszthatjuk.
A piac külső szabályozását leginkább csak a következő területeken tartja indokoltnak a jövedelempolitika:
- a keretfeltételek jogi meghatározása
- a piaci működés tisztaságának felügyelete
- önkéntes ellátó rendszerek működtetése
- az esélyegyenlőség biztosítása
- a jövedelmeket tekintve legfeljebb minimál-standardok előírása
A modellválasztás alapvetően a társadalmi-gazdasági filozófiától és értékrendtől függ.
A jövedelempolitika három alap-típusát különböztetjük meg:
A jövedelemszabályozás hazai eszközei
A magyar munkaerő-piacot jövedelemszabályozási szempontból nehéz lenne egyértelműen valamelyik előző modellbe sorolni. Sokkal inkább vegyesnek tekinthető.
A szocializmus időszakában a hierarchikus gazdaságirányítási rendszer központi tarifarendszert és központi jövedelemszabályozási rendszert működtetett. Többnyire alsó-korlátos, inkább keret-jellegű szabályozó volt. A rendszerváltást követően pedig az Érdekegyeztető Tanács csak egy együtthatós formájú bértáblát fogadott el.
A rendszerváltást követően az imperatív szabályozás kemény keze egy idő után eltűnt a magyar munkaerő-piacról, és teljesen átengedte a terepet a piaci bérmechanizmusoknak, ide értve a kooperatív szabályozási rendszereket is.
Egy tanulmány szerint erősen rugalmasnak ítéli a magyar munkaerő-piacot, mert a központi szabályozás gyenge, a munkaadók munkajogi döntéseinek törvényi korlátai nem erősek, a béralku is a legrugalmasabb vállalati szint zajlik. Más vélemény szélsőségesen individualizáltnak és decentralizáltnak minősíti.
Az indikatív szabályozás mindig is jelen volt a gazdaság irányításában. Ezeket erőtleneknek minősíthetjük, mivel határozottabbnak lehetett érezni a politikai irányultságot, mint a jövedelempolitikai szándékot.
Másrészt az indikatív szabályozás keretében megfogalmazott célok gyakorlati megvalósulásának alapfeltétele, hogy a gazdaság szereplői tiszteletben tartsák, elfogadják az irányjelzőket. Nálunk viszont a kormányoknak általában nem volt ehhez elegendő súly, hitele.
A konkrét számszerű irányjelzők a kooperatív szabályozás keretei között fogalmazódnak meg.
Makro-, mezo- és mikroszinten is történhet:
- makroszinten, az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében
- mezoszinten, ágazati kollektív szerződések megkötésével
- mikroszinten, ahol vállalati kollektív szerződéseket kötnek a felek
A. Makroszintű érdekegyeztető tárgyalások, ajánlások
Az OÉT nem köt kollektív szerződést, nem jön létre egy, a szó szoros értelmében vett bérmegállapodás, hanem információt és véleményt cserélnek egymással a szociális partnerek. Meghatározzák, hogy a következő évi bérnövekedésnek célszerűen mi lehet a minimális, átlagos és maximális mértéke. Az ajánlások érvényesítése már a társadalmi partnerek igazodási készségétől, szándékától és erejétől függ.
Az országos tárgyalások eredményeként eddig minden évben sikerült megállapodást kötni a bérajánlásról.
Ugyancsak az OÉT szabályozási joga az országos minimálbér meghatározása. Szociális célja, garanciális funkciója van: a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó számára ennél kisebb bér nem állapítható meg. A minimálbért a Kormány jogszabályban hirdeti ki.
B. Ágazati szintű érdekegyeztető tárgyalások, ajánlások
Az ágazati szintű érdekegyeztetés kifejezetten gyengén fejlett Magyarországon. Nincsenek ágazati szintű érdekképviseletek. Ágazati szintű bérszabályozási rendszerek kialakulására alapvetően ott van esély, ahol erős az ágazati szakszervezet, ezért elég kevés az esély ilyenre Magyarországon. A gyakorlatban ezért inkább csak ún. többmunkáltatós kollektív szerződéseink születnek.
A jövedelemszabályozás valóban inkább decentralizált, vállalati szintű. A bérek nagysága, aránya, változása alapvetően vállalati szinten dől el.
Az adóalapú jövedelempolitika a hierarchikus gazdaságirányítási rendszerek általánosan alkalmazott eszköze volt. Magyarországon 1992-től már nem alkalmazzák. Lényegesen megnövelik a béreket terhelő, különböző elvonások.
Az adórendszerre egyrészt az fogalmazható meg, hogy nem a munkajövedelmeket akarja szabályozni, hanem inkább a jövedelem-elvonáson keresztül akar szabályozni különböző elvonási formákkal, illetve kedvezményekkel.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.