Makrokorporatizmus alatt azt értjük, hogy a munkaerő-piaci partnerek magasabb társadalmi szinten együttműködnek fontos társadalmi-gazdasági kérdések megoldásában. Az együttműködés korporatív, vagyis testületi jellegű: a kormányzat és/vagy az érdekképviseleti szervezetek által közösen létrehozott és működtetett testületek, egyeztető fórumok és mechanizmusok veszik át fontos társadalmi-gazdasági, szociális kérdésekben az egyeztetés, a döntés-előkészítés, esetenként a döntés funkcióját is. Emellett részt vállalnak a végrehajtás hasonlóan egyeztetett, együttműködésen alapuló megvalósításában is. Prisching megfogalmazásában a korporatizmus: a nagy társadalmi csoportok szoros, államilag biztosított együttműködése.
B. Keller szerint a cél mindezzel az, hogy az érdekközvetítés korporatív keretei között a kormány a munkaadói szövetségekkel és szakszervezetekkel egy többé-kevésbé formalizált és intézményesített politikai megegyezést és cselekvési (magatartási) összhangot alakítson ki. A korporatizmus az állami szervezetek és az érdekképviseleti elit szintje között működik, vagyis egy erősen centralizált, intézményesített és koordinált érdekpolitikát működtet.

Fontosabb jellemzői:

  • egyesített, magas fokon centralizált érdekképviseleti rendszer, a korporatív döntéshozatal hasonló, nem decentralizált struktúrájával, ami a szervezeteken belüli és szervezetek közötti kapcsolatokban egyaránt érvényesül,
  • az ipari/ágazati (egység-) szakszervezetek előtérbe kerülnek,
  • a szövetségeknek az a joga, hogy tagjaik egyedüli képviseleteként léphessenek fel,
  • a szövetségek csúcsszervezetei képesek arra, hogy tagjaik magatartása fölött megfelelő kontrollt gyakoroljanak,
  • formailag tripartit rendszer, a szövetségek aktív részvétele a gazdaságpolitika formálásában,
  • erős társadalmi beágyazottság: a szereplők részéről erős konszenzuskészség, a társadalom, a politika és a gazdaság minden szereplője részéről a korporatív együttműködési rendszer elfogadása és támogatása.

Kiszélesedik a hatalmi szféra azzal, hogy az érdekképviseleti testületek is bekerülhetnek ebbe a körbe. Ennek eredményeként az egyeztetett döntések egyfajta társadalmi összefogással valósulhatnak meg, kevesebb súrlódással és ellenállással, szélesebb társadalmi stabilitással és elfogadottsággal, valamint jobb gazdasági hatékonysággal.

Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.