A szociális partnerség alapmodellje
A szociális partnerség a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletek együttműködése, amelyben a felek kölcsönösen partnerként fogadják el egymást. Kapcsolataikat a szembenállás helyett a kooperatív együttműködésre, egymás kölcsönös elismerésére és mindegyik fél által elismert „játékszabályokra” építik. Az állam önmérsékletet tanúsít. Csak a keretfeltételeket meghatározó jogszabályi, vagy közvetett eszközökkel lép fel, de önmaga közvetlen nem avatkozik be, tiszteletben tartja a munkaadók és a munkavállalók autonóm tárgyalásait és megállapodását.
Biskup szerint a szociális partnerség azt jelenti, hogy a partnerkapcsolatbeli feladat- és érdekérvényesítés rendszerkonform módon része a gazdasági rendnek, és nem önálló, önállósult szervezeti forma a piacgazdaság mellett, vagy ahhoz illesztve. Nem pótolja a piaci koordinációs mechanizmust, hanem kiegészíti, teljessé teszi azt. A szociális partnerség alapvetően bipartit. A kapcsolatrendszer alapvető szereplői elsősorban mezo (ágazati) és ezen belül területi szinten szerveződnek, de kialakultak ezek országos szintű csúcsszövetségei is. Alapvető funkciójuk a munkaerő-piaci feltételrendszer szerződéses szabályozása és az ezzel kapcsolatos konfliktusok feloldása. A munkaerő-piacot és a munkaügyi kapcsolatokat keret-jellegű törvények szabályozzák. Ezen belül a munkafeltételek szabályozása a szociális partnerek kizárólagos kompetenciája. Ugyancsak jogszabály és a két fél ezen belül kötött megállapodása határozza meg azokat az eszközöket, amelyekkel a szociális partnerek élhetnek saját érdekeik érvényesítése céljából. A modell a munkaügyi konfliktusok alapvetően békés, tárgyalásos rendezését akarja megvalósítani. A szociális partnerek szoros kapcsolatban állnak a gazdaság más érdekképviseleti szervezeteivel, és részt vesznek országos szociális ellátó rendszerek irányításában is.
A gazdasági és szociális partnerség
A szociális partnerség egy sajátos, egyedi formája alakult ki Ausztriában, a gazdasági és szociális partnerség. Ez átfogóbb, mint a szociális partnerség, ezért hatása is sokkal összetettebb annál. Chaloupek meghatározása szerint a gazdasági és szociális partnerség „a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek és a kormány közötti gazdaság- és szociálpolitikai együttműködés rendszere. Alapgondolata abban áll, hogy a gazdaság- és szociálpolitika alapvető céljai a nagy társadalmi csoportok együttműködésén és koordinált cselekvésén keresztül jobban elérhető.” 1957-ben létrehozták az ún. Paritásos Bizottságot. Két-két munkaadói és munkavállalói szervezet alkotja: egyik oldalon a szakszervezet és a munkavállalói kamara, másik oldalon a kereskedelmi (gazdasági) kamara és a mezőgazdasági kamara.
A Paritásos Bizottság a kapcsolatrendszer felső szintje, amelynek különböző albizottságai működnek. Ezek: a bér- és az árbizottság, a gazdasági és szociális kérdések tanácsa, valamint a nemzetközi kérdések bizottsága. Ezek javaslatokat, ajánlásokat kidolgozó szakértői testületek. A Paritásos Bizottság gyakorlatilag átfogja a gazdaság és a munkaerőpiac egészét, ezért nevezhető az osztrák modell átfogóbbnak. Hatása átfogó társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekre is kiterjed.
A gazdasági és szociális partnerség legfőbb pozitívumai:
- a konfliktusok feloldásának, az érdekcsoportok érdekérvényesítési esélyeinek széleskörű konszenzuson alapuló lehetőségét biztosítja,
- lehetővé teszi az érdekképviseleti és összgazdasági szempontok egyeztetését,
- a gazdaság- és szociálpolitikai koordináció egyetértés és konszenzus alapján jön létre, nem pedig kényszer útján,
- a foglalkoztatási, elosztási folyamatokban erős szociális érzékenységet érvényesít,
- kevesebb a társadalmi konfliktus és a munkaharc,
Negatívumai:
- a modell magas fokon centralizált érdekképviseleti és döntési struktúrát feltételez, ami csökkenti a mikorszint autonómiáját és reakcióképességét, kisebb a vállalati, mikro szintű partnerkapcsolatok lehetősége, mozgástere,
- a bizottságok és szakértőik nagy szerepe és homogenitása, összefonódása „belterjességhez” vezethet, felerősítheti egyes pártok vagy csoportok befolyását,
- az erős érdekcsoportok hatására a paritásos megállapodás piackorlátozó, struktúrakonzerváló lehet, ami rontja a gazdaság alkalmazkodó képességét,
- a megállapodásos modell tisztán gazdasági szempontból nem mindig a leghatékonyabb megoldás,
- a Paritásos Bizottság összetétele nem reprezentálja megfelelően a gazdaságot,
- a partnerkapcsolatok ilyen mértékű centralizáltsága és kiterjedése nehezen illeszthető Európa más jelleget öltő elveihez és gyakorlatához.
Társadalmi / szociális párbeszéd
Társadalmi-gazdasági megállapodás (paktum)
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.