A liberális és koordinált modellt Visser (1996) három fokozatra bontja:
1. plurális modell:
Az állam passzív, a be nem avatkozás elvét követi. A pluralista érdekközvetítésben meghatározatlan számú, szabadon szerveződő, egymással versenyben álló, nem hierarchikus struktúrájú, autonóm csoportok jönnek létre. A gazdaságpolitika alakításában a polgári demokrácia hagyományos intézményei (a kormány, a parlament) játsszák a főszerepet. A tripartit egyeztetés ritka, vagy ismeretlen. A munkaadói és munkavállalói szervezetek közötti közvetlen tárgyalás is esetleges, gyakorlatilag a konfliktusok rendezésére korlátozódik. Kapcsolatuk „elosztó egyeztetésként” jellemezhető, tárgyalásuk egy zérus összegű játszma. A parlament az érdekszervezetek nélkül dönt. Európában a pluralista rendszer klasszikus példája az Egyesült Királyság.
2. etatista modell:
A munkaadók és a szakszervezetek egymástól elidegenedtek, közöttük korlátozott és konfliktusos párbeszéd folyik. A különböző munkaadói szervezetek és a különböző szakszervezetek között gyenge a belső fegyelem és az együttműködési szándék. Ennek következménye, hogy az állam gyakran avatkozik be a munkaerőpiac szabályozásába. Az etatista rendszer klasszikus példája Franciaország.
3. neokorporatív modell:
Jellemző az állami beavatkozás a munkaerőpiac szabályozásába, de erre a társadalmi partnerekkel való konzultáción vagy megegyezésen keresztül kerül sor. A magas szervezettségű, centralizált, korlátozott számú munkáltatói szövetségek és szakszervezetek igyekeznek irányítani vagy ellenőrizni a társadalmi párbeszéd különböző formáit. Saját területükön képviseleti monopóliummal rendelkeznek. Az egyeztetés vagy párbeszéd integráló jellegű, pozitív összegű játék alapján folyik. Az állam szerepe nem lehet domináns, inkább lehetővé kell tennie a munkaerőpiacot szabályozó különböző megoldásokat. A neokorporatív állam legkiemelkedőbb példája Németország, ide tartozik még Ausztria, Svájc, Hollandia, Svédország.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.