A) A Párizsi Szerződés (1951)

Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létrehozó Párizsi Szerződésben azért volt fontos „szociális” kérdésekről is rendelkezni, mert a szén- és acélipar szerkezetváltása munkaerő-piaci szempontból jelentős strukturális váltást, létszámcsökkentést indukált. A keletkező társadalmi feszültséget kívánták oldani a létszámleépítéssel érintett munkavállalók elhelyezkedésének támogatásával.
Támogatást nyújtott a munkanélkülivé válás terheinek elviseléséhez, illetve a munkahelyteremtéshez, az új munkahelyek felkutatásához, az elhelyezkedéshez szükséges képzésekre.
Lényege tehát szociális szempontból nem több, mint a gazdasági változások legélesebb negatív munkaerő-piaci, foglalkoztatási következményeinek ellensúlyozása.

B) Az Euratom (Római) Szerződés (1957)

Az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) alapvető dokumentuma „szakmai” és nem „szociális” kérdésnek tekintette a szabályozott problémakört, a szociális szempontokat nem tartotta fontosnak. Az egyetlen szociális szempont, hogy szigorú munkahelyi egészség- és biztonságvédelmi szabályok lefektetése volt.

Az EGK-t megalapító Római Szerződés (1957)

A Római Szerződéssel létrehozott Európai Gazdasági Közösség alapítói egy Közös Piacot kívántak létrehozni, a gazdasági szférát akarták integrálni, hogy ezzel segítsék elő a piac fejlődését.
A munkaerő szabad áramlása ugyanúgy feltétele a közös piac hatékony működésének, mint a tőke vagy az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Az elsődleges feladat ezért a munkaerő mobilitását akadályozó tényezők lebontása.
A Római Szerződésben a munkavállalók körülményei és életszínvonala javításának, illetve harmonizációjának szükségességét hangsúlyozzák.
A szociálpolitikát alapvetően az Európai Szociális Alap (ESZA) testesítette meg. A Római Szerződés csak abban az esetben támogatja a foglalkoztatást, ha az az áruk, a tőke, a szolgáltatások, és a munkaerő szabad mozgását segíti elő. Az Európai Szociális Alap nem a meglévő munkahelyek védelméhez, vagy a munkanélküliek ellátáshoz nyújtott segítséget, hanem a termelési tényezők szabad mozgása miatt kialakuló strukturális problémák feloldását támogatta. Az ESZA célja, hogy megkönnyítse az elhelyezkedés lehetőségét, valamint megkönnyítse a termelési rendszer fejlődéséhez való alkalmazkodást.
Az erőforrások racionális elosztása majd biztosítja a gazdaság növekedését, és ezen keresztül a megfelelő tőke- és munkajövedelmeket is.
Piaci érvekkel megfogalmazódott ugyan a bérek és tb-i terhek harmonizációjának igénye, de piaci indíttatású ellenérvek hangzottak el: a béreket és a tb-i terheket is a piacnak kell szabályoznia, nincs szükség külön, közösségi szintű egységesítésre. A harmonizációt majd maga a közös piac végzi el.
A szakértői bizottság javaslatában amellett érvelt, hogy léteznek olyan területek, ahol a Közös Piac hatékony működése érdekében indokolt a harmonizáció, de a beavatkozás nem haladhatja meg a feltétlenül szükséges mértéket. Azonban a szociális biztonsági rendszerek harmonizációja semmiképpen sem indokolt, mivel számos ok miatt nehéz pontosan meghatározni a munkáltatók és munkavállalók szociális terheinek mértékét az egyes tagállamokban.
A szakértői bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szociális terhek nem bírnak alapvető fontossággal. A szociálpolitika így végül nem került be az EGK alapvető céljai közé.

Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.