Az 1960-as évek végén, a ’70-es évek elején feszültségek, válságjelek mutatkoznak mind társadalmi, mind gazdasági színtéren:
- megtorpan a gazdasági fejlődés
- kedvezőtlenebbé válnak a munkaerő-piaci feltételek, nő a munkanélküliség
- társadalmi-politikai feszültségek éleződnek
- társadalmi-szociális elégedetlenség a növekvő differenciálódás
- munkahelyi elégedetlenség számos iparágban az egészség- és a biztonságvédelem alacsony színvonala, a rossz munkakörülmények miatt
- általában is megnő az igény arra, hogy a gazdaság eredményeiből a társadalom nagyobb mértékben részesedjen
Nemzeti szinten beszűkült a szociálpolitika, illetve a szociális partnerek mozgástere, erősödött a konzervatív beállítódás.
Miközben nemzeti szinteken kedvezőtlenebb jelek mutatkoznak a gazdaságban, társadalmi feszültségek éleződnek, a szociális kérdések súlypontja az európai szintre kerül át.
Ekkorra jórészt megtörtént a munkaerő szabad áramlásának útjában álló akadályok lebontása, 1972-ben megtörtént a Közösség kibővítése és most új lendületet kellett adni a Közösségnek.
A Párizsi Csúcstalálkozó (1972)
A Párizsi Csúcstalálkozó a szociális dimenzió megerősítéséről, és az azt szolgáló aktív programok szükségességéről döntött. Az állam- és kormányfők hangsúlyozni kívánják, hogy ugyanakkora jelentőséget tulajdonítanak a szociális területen végrehajtandó cselekvésnek, mint a gazdasági- és pénzügyi unió elérésének. Elveiben itt születik meg a gazdasági és szociális közösség együttes megteremtésének szándéka.
A Szociális Akcióprogram (1974)
A Szociális Akcióprogramot 1974. január 21-én fogadták el. Ez rendkívül széles területet érintő, általános szociálpolitikai célokat tartalmazott, és rendelkezett azokról az intézkedésekről is, amelyek a jobb élet- és munkakörülmények biztosítására irányultak.
A Szociális Akcióprogram (az „európai New Deal”) három fő elve:
- a foglalkoztatási helyzet javítása
- az élet- és munkakörülmények javítása
- szélesebb körű párbeszéd a Közösség gazdasági és szociális döntéseinek meghozatalában
Megélénkült a szociális jogalkotás, új irányelvek születtek. Fontos tényezővé vált az Európai Bíróság, de a „nagy áttörés”, a New Deal valójában elmaradt.
Ennek háttereként több fontos tényező áll. A Szociális Akcióprogram önmagában nem változtatta meg a Római Szerződést. Egyrészt a társadalmi jólét, szociális ellátást nem elsődleges célnak tekinti, ezért nem tart indokoltnak önálló szociálpolitikát.
Másrészt változatlan a szubszidiaritás értelmezése és követése. A tagállamok egy része ingadozott a „szociális reformok” között, egy másik része kifejezetten a munkaerő-piaci reformokat, vagyis a szakszervezetek szerepének háttérbe szorítását tekintette céljának. Így a fontos szociális kérdésekben igen nehezen alakulhatott ki a jogszabály-alkotáshoz szükséges harmonizáció.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.