A ’90-es évek első felében, a nyugat-európai országok két irányban keresték a megoldást. Országon belül inkább a konzervatív-neoliberális szellemű, elsősorban a gazdaság problémáinak megoldására törekvő, ezért a szociális ellátás területén áldozatokra is hajlandó utat követték, míg európai szinten egyre fontosabbnak tartották a szociális problémák közös megoldását.
Ebben majd a ’90-es évek második fele, vége jelent újabb fordulatot, amikor a nyugat-európai országok többségében szociáldemokrata kormányzatok veszik át az irányítást.
A korábbiaknál erősebb a tagállamok szociális elkötelezettsége, és egyúttal közelebb kerülnek egymáshoz a nemzeti és európai szintű törekvések. Az erősödő szinkron hatására fokozatosan épül a gazdasági, monetáris Unió és a szociális Unió kettőssége. Ennek hátterében ott áll a társadalmi feszültségek, a munkanélküliség hatása, illetve a gazdasági és szociális dimenzió egymásrautaltságának fel- és elismerése.
Maastrichti Szerződés, Szociálpolitikai Jegyzőkönyv és Megállapodás (1991)
Az ötödik szakasz 1991 decemberében, az Európai Uniót megalapító Maastrichti Szerződéssel kezdődik.
Három fontos dokumentum született:
- az Európai Unióról szóló szerződés (TEU)
- a 14. számú Jegyzőkönyv a szociálpolitikáról
- Megállapodás a tagállamok és az Európai Közösség között a szociálpolitikáról
Az utóbbi kettő épp azért keletkezett, mert a szociálpolitikai célokat ekkor még nem lehetett bevenni az alapszerződésbe.
A Szociálpolitikai Jegyzőkönyvet az Európai Közösség Alapító Szerződéséhez csatolták, ezáltal az is a Római Szerződés részévé vált. A Szociálpolitikai Megállapodást pedig a Jegyzőkönyvhöz csatolták, így az előbbi jogán ez is a közösség alapvető jogszabálya lett.
A Megállapodás a következő célokat rögzíti:
- a Közösség és a tagállamok célkitűzései a foglalkoztatás előmozdítása
- az élet- és munkafeltételek javítása
- megfelelő szociális védelem és szociális párbeszéd
- a kirekesztés elleni küzdelem
Kiemel egyes területeket, ahol a Tanács minősített többséggel, irányelvek formájában fokozatosan végrehajtandó minimál-követelményeket fogalmazhat meg. Ide tartozik:
- a munkakörülmények javítása
- a munkafeltételek
- a munkavállalók tájékoztatása és meghallgatása
- a férfiak és nők közötti egyenlőség
- a munkaerő-piacról kirekedt személyek beilleszkedése
A szociális partnerek teljes jogú elfogadását és bevonását teszi lehetővé, két formában is:
- A szociális partnerek bevonása a döntések előkészítésébe
A Bizottság feladat, hogy elősegítse a szociális partnerek közösségi szintű tanácskozását, ezért:
- a Bizottság a szociális vonatkozású javaslatai megtétele előtt meghallgatja a szociális partnereket
- a szociális partnerek esetenként állásfoglalást vagy ajánlást adhatnak át a Bizottságnak
- a szociális partnerek önálló megállapodásra irányuló folyamatot indíthatnak el
- A szociális partnerek közötti megállapodás
Az így kötött egyezményeket az EU el- és befogadja. Azok végrehajtása két úton történhet:
- a szociális partnerek és a tagállamok saját hatáskörében, saját eljárásuk és hazai gyakorlatuk szerint, vagy
- a szociális partnerek kérésére erről a Tanács határozatot hoz
A Maastrichtot követő időszakban különösen a foglalkoztatáspolitika és a szociális kérdések területén történtek fontos lépések. Az ezredfordulóra pedig már megfogalmazódott a gazdaságpolitika, a szociálpolitika és a foglalkoztatáspolitika egységének elve is.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.