Az adójog az adókra, az adóztatásra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályok összessége.
Az adórendszerre, az adóztatási alapelvekre, az adóügyi jogviszonyra, valamint az adóhatóságokra vonatkozó anyagi, eljárási és technikai normák összessége.
Az anyagi jogszabályok tartalmazzák az adók körét és fajtáit, az adó alapját, mértékét, az adómentességek, adókedvezmények szabályait (mint Szja, Áfa törvény), az eljárásjogi szabályok pedig az adófizetési kötelezettség rendjét, az adóbevallás határidejét, a mulasztás és egyéb kötelezettségszegés szankcióit, a behajtás rendjét (adózás rendjéről szóló törvény). Az adójogba tehát nemcsak az adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos anyagi és eljárásjogi jogszabályok tartoznak, hanem bővebb körben az adókötelezettséggel kapcsolatos szabályok is.
A jogviszony nem más, mint az emberek között létrejött kapcsolatoknak a jogi elismerése, pl. az adófizető és az adóhatóság közötti adóügyi jogviszony (kapcsolat).
Az adójogi jogviszony az a jogilag szabályozott kapcsolat, amely adózás folyamán jön létre az abban résztvevő felek között. Az adójogi jogviszony adójogi normával szabályozott társadalmi viszony.
Tartalma: a jogalanyok jogosultsága és kötelezettségei
- meghatározott jogi vagy magánszemélynek (adóalanynak)
- közcél érdekében
- ellenszolgáltatás igényelhetősége nélkül
- meghatározott pénzösszeg fizetésére irányuló kötelezettsége.
A jogviszony a társadalom tagjai között jogszabály által meghatározott kapcsolatot jelent.
- Adóhatóság: „közvetett adóalany
Tág értelemben: Az adóügyekben hatósági jogkörrel rendelkező közigazgatási szerv.
Szűk értelemben: Az adó kivetésére, adó beszedésére jogosult közigazgatási szerv, az adóhatóság (Nemzeti Adó és Vámhivatal, önkormányzat jegyzője)
Az adóhatóság az állam nevében jár el, az állam kijelölése alapján, jogszabály rendelkezése alapján. Az állam közvetlenül nem alanya az adóügyi jogviszonynak.
2. Az adóalany: az adó fizetésére kötelezett vagy adókötelezett természetes vagy jogi személy, magánszemély vagy vállalkozás
saját nevében jár el
saját anyagi eszközeivel áll az állam rendelkezésére.
A polgári jogi jogviszony a személyek közötti jogilag szabályozott kapcsolat, amely vagyoni és ezzel összefüggő nem vagyoni jellegű tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányul, a feleket alanyi jogok illetik meg, ill. kötelezettségek terhelhetik, viszonyukra a már említett egyenjogúság és mellérendeltség a jellemző.
Minden polgári jogi jogviszonynak van alanya, tárgya, tartalma. A felsoroltakat a polgári jogi jogviszony elemének nevezzük.
A polgári jogi jogviszony alanya lehet a természetes személy (az ember), az állat, és a jogi személy.
A polgári jogi jogviszony tárgya az az érdek, amelyet valamely dolog vagy más eredmény testesít meg.
A polgári jogi jogviszony tartalma azon jogok és kötelezettségek együttese, amelyek a feleket illetik meg a jogviszony tárgyával kapcsolatban.
A polgári jogi jogviszonynak két fajtája van: a jogviszony lehet abszolút és relatív szerkezetű.
Az abszolút szerkezetű jogviszonyban csak az egyik fél (jogosult) név szerint meghatározott, mindenki más kötelezett, pl. a tulajdonjogviszony ilyen, ahol mindenki arra köteles, hogy a tulajdonost hagyja tulajdonjoga gyakorlásában, vagy a szabadalmi jogviszonyt is említhetjük.
Relatív szerkezetű jogviszonyban mind a jogosult, mind a kötelezett név szerint meghatározott, pl. a szerződések.
Jogalanyok azok, akiket a jog saját neveikben jogok szerzésére és kötelezettségek vállalására feljogosít, pl. a közkereseti társaság nem önálló jogi személy, mégis jogalany, mert jogszabály rendelkezése szerint saját tulajdona lehet, önállóan, felvett név alatt „tagjaitól függetlenül” vehet részt az üzleti életben.
Jogalanyok tehát: a természetes személyek (emberek), a jogi személyek, azok a szervezetek (cégek), amelyeket a törvény jogi személyiség nélkül is jogalanynak ismer el, és az állam, mint önálló jogi személy.
Jogképesség alatt a természetes személynek, az államnak, a jogi személynek, jogi személyiség nélküli szervezeteknek (vagyis a jogalanyoknak) azt a képességét értjük, hogy polgári jogi jogviszonyok alanyai lehetnek, vagyis jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak. Rövidebben megfogalmazva: a jogalanynak az a képessége, hogy jogai és kötelezettségei lehetnek.
A cselekvőképesség szűkebb fogalom a jogképességnél, mert csak az emberre jellemző, az embernek az a képessége, amelynél fogva saját, önálló akarat-elhatározás alapján, a saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A cselekvőképességet ügyleti képességnek is nevezzük.
Adó: kényszer jellegű, vissza nem térülő, visszafizetés nélküli, általános pénzbeli szolgáltatás, amelyet az állam vagy más közjogi személy jogszabály alapján hajt be, amelyben meghatározzák az adó nagyságát, feltételét, esedékességét (Josef Kaleta).
Adóalany: az adó fizetésére kötelezett természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, minden olyan szervezet, amelyre adókötelezettség vonatkozik.
Az adó tárgya: az a dolog, jog, jogosultság, tevékenység, amely után az adót ténylegesen fizetik.
Az adó alapja: az adó tárgyának mennyisége, amelyre a fizetendő adót kiszámítják.
Az adó mértéke: az adóalap vagy annak egységére jutó adó.
Adókedvezmény: az adóztató által az adóalanynak nyújtott preferencia, adókedvezmény ≤ adó.
Adómentesség: az általános kötelezettség alól jogszabályban megengedett kivétel.
Adóteher viselője szerint
- közvetlen (az adó teherviselője és az adófizető személy ugyanaz - Szja)közvetett (az adó teherviselője és az adófizető személy nem ugyanaz - Áfa)
- egyéb
- helyi adók (iparűzési adó, építményadó, gépjárműadó, ebadó)
- adó típusú járulékok (vámok, illetékek)
Adó mértéke szerint
- lineáris (állandó mértékű, nincsenek sávok, társasági adó 10/19%)
- progresszív (jövedelem nagysággal együtt sávonként emelkedik)
- degresszív (jövedelem nagysággal fordított arányban csökken)