1909: A második adóreform-kísérlet

Adóreform-tervezet (Wekerle Sándor)

célja: 

  • minden adózó képességei szerint adózzon
  • összes elvonás adóterhe ne változzon

módszer:

  • egyenes adók eltörlése
  • hozadéki adó módosítása
  • új adónem bevezetése  

A legjelentősebb változás a jövedelemadónál történik:

  • progresszív személyi jövedelemadó kialakítása
  • I.-II. osztály kereseti adója megszűnik
  • pótadó megszűnik

A személyi jövedelemadó adóalanya a családfő. A családtagok jövedelme összegződik. Létminimum adómentes. A gyermekek után adókedvezmény jár.

Jövedelemformák:

  • mező- és erdőgazdasági üzem;
  • épület;
  • ipar, kereskedelem, bányászat;
  • tőkevagyon;
  • szolgálati viszony;
  • egyéb jövedelem

Az 1909. évi adóreform csak 1922-ben lépett életbe (a háború miatt)    

1924:  Szanálási törvény

  • az állami feladatok köre kibővül (gazdasági, szociális, kulturális téren)
  • az állami feladatvállalás határa = az állampolgár teherbíró képessége
  • szigorú takarékossági intézkedések
  • a korona inflálódása miatt áttérnek az aranykorona alapon történő adókivetésre
  • földadó             (25%)
  • jövedelemadó    (1%-tól 40%-ig)
  • vagyonadó        (0,1%-tól 1%-ig)
  • társulati adó      (5%-tól 15%-ig)

1945-57: Harmadik adóreform

(Az adórendszer "szocialista" irányú fejlesztése.)
A második világháború utáni adórendszer sajátosságai:

  • az adórendszer disztribúciós szerepe nő. Célja a magán vállalkozások terhének növelése, az állami szektor terhének csökkentése.
  • a külföldi tulajdonú vállalatok adóterhének növelése ® csőd ® fel-számolás ® állami tulajdonba vétel.
  • a közvetlen adók szerepe nő, adótábla progresszivitása erősödik
  • a vagyon, ajándék, öröklés terhei emelkednek
  • a földadót (és kapcsolódó adókat) természetben kellett fizetni
  • a földadót a földérték adó, házadót a telekérték adó váltja fel  
  • a munkajövedelmek adóterhe csökken
  • az adórendszer az ágazatok közötti jövedelem-átcsoportosítás eszközévé válik (mezőgazdaságból ® iparba)
  • 1952-ben bevezetik a nettó termelői árat. Az állami elvonás a forgalmi adóba koncentrálódik (az iparban a bruttó ár 8-szorosára nő 1955/1938), az adó a végső fogyasztót terhelte
  • az adórendszer kiszámíthatatlan (gyakran, jelentősen változik)

1957:   Konszolidálódó politikai- és adórendszer.

  • kötelező beszolgáltatás eltörlése
  • jövedelemadó-kulcs 20 % - kal csökken. Kisiparosok, magánkereskedők, önálló szellemi tevékenységet végzők adómentesek lesznek.
  • a kötelező beszolgáltatás helyett új ár- és adórendszer
  • megjelenik az illetményadó (1959)

1965:   Felkészülés az új gazdasági mechanizmusra.

  • bevezetik az eszközlekötési járulékot (1964)
  • forgalmi adó kulcsok száma csökken
  • új adó, árkiegészítés (export, belföldi hiánycikk)
  • külön forgalmi adó (korszerűtlen termék, gazdaságtalan export)
  • a szocialista és a magánszektor megkülönböztetése (a kisiparosok és magánkereskedők jövedelemadójának emelése)
  • a vagyon felhalmozódás korlátozása  

1968: Az új gazdasági mechanizmus adórendszere.

(direkt tervutasítás helyett indirekt pénzügyi szabályozás, tervalku helyett szabályozó alku)

A nyereség központosítás mértékét befolyásoló tényezők:  

  • központi pénzalapok szükséglete
  • vállalati fejlesztések aránya
  • vállalati forrásból finanszírozott bérfejlesztés mértéke  

Szabályozták a nyereség felosztását. Széleskörű támogatási rendszer alakult ki.

Legjellemzőbb adók:

  • Nyereségadó,
  • egyfázisú forgalmi adó,
  • építési adó,
  • beruházási járulék,
  • felhalmozási adó,
  • vagyonadó,
  • termelési adó,
  • kereskedelmi adó,
  • béradó,
  • kereseti adó,
  • társasági adó,
  • importforgalmi adó,
  • import árkiegészítés,
  • fogyasztási adó (1984), stb.