A csoportosító táblák közös jellemzője, hogy a sokaság egyik jellemzője szerint részekre, csoportokra bontható, melyek csoportosító sorba rendezhetők, ezenkívül bármennyi és bármilyen összehasonlító illetve leíró sort tartalmaznak. Egy irányban adatai összeadhatók és tartalmaz csoportosító sort. A másik irányban vagy leírósort tartalmaz vagy összehasonlítás lehetséges.
A csoportosító tábla elemezhető megoszlási, összehasonlító és intenzitási viszonyszámmal.
A csoportosító sorok összetevői
- részsokaságok adatai (férfi, nő)
- fősokaság (összes férfi és nő)
A részsokaságokra rész viszonyszámokat számolunk (nők aránya). Fősokaságra fő viszonyszámokat illetve összetett viszonyszámokat használunk.
A fő viszonyszámok a részviszonyszámok átlaga, mely lehet:
- számtani, ha ismerjük a rész viszonyszámokat (x) és mellettük súlyszámként (f) a viszonyszám számításául szolgáló tört nevezőjét
- harmonikus, ha ismerjük a rész viszonyszámokat (x) és mellettük súlyszámként (f) a viszonyszám kiszámításául szolgáló tört számlálóját
Elemzési lehetőségek
1. Rész- és összetett viszonyszámok számítása
Ha egy csoportosító tábla elemzéséhez összehasonlító viszonyszámokat illetve intenzitási viszonyszámot számítunk, az egyes csoportokra illetve a sokaság egészére vonatkozóan azonos típusú viszonyszámokat tudunk számítani.
Egy fősokaság részeire - azaz a részsokaságokra-, valamint annak egészére vonatkozó, azonos típusú viszonyszámok egymás közötti kapcsolatát tekintve, az előbbieket részviszonyszámoknak, az utóbbiakat összetett viszonyszámoknak nevezzük.
Részviszonyszám:
- jele: Vj (a j-edik részsokaságra vonatkozó viszonyszám)
- számítása: Vj = Aj / Bj illetve Aj = Bj * Vj illetve Bj = Aj / Vj
Összetett viszonyszám:
- jele:
- számítása minden adat ismeretében:
ha Aj és Vj ismerr akkor a számítás:
ha Bj és Vj ismert akkor a számítás:
2. Sokaságok összetételének összehasonlítása
A csoportosító táblák elemzésének jellegzetes esete valamilyen sokaság összetételének időbeli és/vagy térbeli összehasonlítása, melyhez összehasonlító viszonyszámokat illetve megoszlási viszonyzsámokat használhatunk.
A dinamikus viszonyszámok nagyságrendje alapján megállapítható, hogy az egyes részsokaságok aránya nőtt vagy csökkent.
Ha valamely dinamikus részviszonyszám kisebb, mint az összetett dinamikus viszonyszám, akkor a megfelelő megoszlási viszonyszám csökken. Ha a dinamikus részviszonyszám egyenlő az összetett viszonyszámmal, akkor a csoport részesedése nem változott. Ha pedig valamely dinamikus részviszonyszám nagyobb, mint az összetett dinamikus viszonyszám, akkor a megfelelő megoszlási viszonyszám nőtt.