A csoportosító táblák közös jellemzője, hogy a sokaság egyik jellemzője szerint részekre, csoportokra bontható, melyek csoportosító sorba rendezhetők, ezenkívül bármennyi és bármilyen összehasonlító illetve leíró sort tartalmaznak. Egy irányban adatai összeadhatók és tartalmaz csoportosító sort. A másik irányban vagy leírósort tartalmaz vagy összehasonlítás lehetséges.

A csoportosító tábla elemezhető megoszlási, összehasonlító és intenzitási viszonyszámmal.

A csoportosító sorok összetevői

  • részsokaságok adatai (férfi, nő)
  • fősokaság (összes férfi és nő)

A részsokaságokra rész viszonyszámokat számolunk (nők aránya). Fősokaságra fő viszonyszámokat illetve összetett viszonyszámokat használunk.
A fő viszonyszámok a részviszonyszámok átlaga, mely lehet:

  • számtani, ha ismerjük a rész viszonyszámokat (x) és mellettük súlyszámként (f) a viszonyszám számításául szolgáló tört nevezőjét
  • harmonikus, ha ismerjük a rész viszonyszámokat (x) és mellettük súlyszámként (f) a viszonyszám kiszámításául szolgáló tört számlálóját

Elemzési lehetőségek

1. Rész- és összetett viszonyszámok számítása

Ha egy csoportosító tábla elemzéséhez összehasonlító viszonyszámokat illetve intenzitási viszonyszámot számítunk, az egyes csoportokra illetve a sokaság egészére vonatkozóan azonos típusú viszonyszámokat tudunk számítani.

Egy fősokaság részeire - azaz a részsokaságokra-, valamint annak egészére vonatkozó, azonos típusú viszonyszámok egymás közötti kapcsolatát tekintve, az előbbieket részviszonyszámoknak, az utóbbiakat összetett viszonyszámoknak nevezzük.

Részviszonyszám:

  • jele: Vj (a j-edik részsokaságra vonatkozó viszonyszám)
  • számítása: Vj = Aj / Bj illetve Aj = Bj * Vj illetve Bj = Aj / Vj

Összetett viszonyszám:

  • jele:
  • számítása minden adat ismeretében:

ha Aj és Vj ismerr akkor a számítás:
ha Bj és Vj ismert akkor a számítás:

2. Sokaságok összetételének összehasonlítása

A csoportosító táblák elemzésének jellegzetes esete valamilyen sokaság összetételének időbeli és/vagy térbeli összehasonlítása, melyhez összehasonlító viszonyszámokat illetve megoszlási viszonyzsámokat használhatunk.

A dinamikus viszonyszámok nagyságrendje alapján megállapítható, hogy az egyes részsokaságok aránya nőtt vagy csökkent.

Ha valamely dinamikus részviszonyszám kisebb, mint az összetett dinamikus viszonyszám, akkor a megfelelő megoszlási viszonyszám csökken. Ha a dinamikus részviszonyszám egyenlő az összetett viszonyszámmal, akkor a csoport részesedése nem változott. Ha pedig valamely dinamikus részviszonyszám nagyobb, mint az összetett dinamikus viszonyszám, akkor a megfelelő megoszlási viszonyszám nőtt.