Információtartalom vázlata:
- A tengeri fuvardíjszámítás módja hagyományos áruforgalom és konténeres áruforgalom esetén
- Vonalhajózási pótlékok
- A tengeri fuvardíj fizetése
- Az áru kiszolgáltatása rendeltetési kikötőben
- A hajótársaság felelőssége (Hágai-, Hamburgi-szabály), az áruátadó felelőssége
- A kárjelentés határideje (szállítmánybiztosítás), a közös kár előfeltételei
Fuvardíj számítás:
Hagyományos árufogalom díjtételei:
- súly (tömeg) díjtételek függetlenül az áru térfogatától (jele: W)
- térfogatdíjtétel, függetlenül az áru tömegétől (jele: M)
- súly/térfogatdíjtétel (W/M): a hajós választ, hogy melyik díjtétel hozza a magasabb bevételt. Ehhez az áru súly-térfogat arányának mérőszámát veszik figyelembe
- 1x mérő
- Érték utáni díjtétel: pl 3 % az áru FOB értéke után
- Minimálfuvardíj a kis rakományos áruk után
- Ro-Ro hajókon fuvarozott gépjárművekre méterenkénti alapdíjtétel van
Konténeres árufogalom:
- külön díjtételek vannak a 20 és a 40 lábas konténerekre
- árunemek vagy árucsoportok szerinti konténerenkénti díjtétel
- árunemtől független konténerenkénti díjtétel
Vonalhajózási pótlékok:
Általában az alapdíjtételek %-ában fejezik ki, és a fuvardíjjal együtt számolják fel
- nehézségi pótlék, vagy súlypótlék – nehéz áruk esetén
- hosszúsági vagy terjedelmességi pótlék – meghatározott hosszúságot meghaladó tétel
- jégpótlék vagy téli pótlék – időszakosan alkalmazzák, a jeges viszonylatokban
- kikötői zsúfoltsági pótlék: hosszú rakparti várakozás
- üzemanyagpótlék: kikötőnkénti változó üzemanyagár miatt
- árfolyampótlék: árfolyam ingadozás miatt a különböző devizájú fuvardíjak esetén
- háborús pótlék: az érintett viszonylatokban
Tengeri fuvardíj fizetése:
A díjat vagy a berakási kikötőben előre vagy a rendeltetési kikötőben utólag lehet kiegyenlíteni, ez általában összhangban van az áruüzleti paritással.
- CFR, CIF, DES, DEQ, DDU, DDP paritás esetén: az eladó kötelessége, vagyis előre ki kell fizetni a fuvardíjat
- FOB paritás: a vevő vagy a címzett kötelessége.
- a hajóstársaságok nem minden esetben fogadják el a fuvardíj fizetését a rendeltetési kikötőben függetlenül az áruparitásról, ekkor fuvarfizetési kényszerről beszélünk, és előre az induló kikötőben ki kell azt fizetni.
- holtfuvar: ha az előre lekönyvelt hajóteret a fuvaroztató nem vette igénybe és a hajó indulását ill. rakodását megelőzően kellő időben nem sztornózta.
Az áru kiszolgáltatása a rendeltetési kikötőben:
- Ehhez elegendő a B/L egy eredeti példányának átadása.
- Névre szóló hajóraklevél esetén a hajóraklevél „consignee” rovatában szereplő személy, cég vagy az átruházó nyilatkozatában megjelölt személy vagy cég jogosult az árut átvenni.
- Rendeletre szóló hajóraklevélnél üres forgatás esetén a raklevelet bemutató személy vagy cég, teles fogatás esetén pedig a megjelölt új kedvezményezett jogosult az áru kiváltására.
- Ha nem veszik át az árut a rendeltetési kikötőben, a hajóstársaság azt az áru átadójának a rendelkezésére bocsátja.
A hajóstársaság felelőssége (Hágai, Hamburig szabály):
A hajóstársaság felelősségét a Hágai és a Hamburgi szabályok határozzák meg,
Ezek szerint felelős a következőkért:
- a hajó tengerállósága, tengerképessége
- a hajó rakományképessége
- az áruk szakszerű kezelése
- árukárok és áruelvesztés az átvétel és kiszolgáltatás közötti időben
Mentesül a felelősség alól, kivéve ha a kárvallott bizonyítja hogy a kárt olyan körülmény okozta, amelyért a hajóstársaság a felelős:
- tengeri veszély és baleset következményei
- háborús események, zavargások, felsőbb hatósági rendelkezések
- sztrájk, rakodás akadályoztatása
- az áruátadó vagy a tulaj intézkedéseinek következményei
- élet és vagyonmentés a tengeren
- az áru sajátos tulajdonsága
Az átadó – fuvaroztató felelőssége:
A hajózásra átadott áruk csomagolása hiányos volt veszélyes árukat előzetes bejelentés nélküli rakták hajóba a hajóraklevélnek árura vonatkozó adatait helytelenül közölték olyan árukat raktak hajóba, melyekre beviteli-, tranzit- vagy kiviteli tilalom állt fenn.
Kárbejelentés:
Ha kár keletkezett vagy az áru elveszett, a hajósnak vagy ügynökének a rendeltetési kikötőben írásos bejelentést kell tenni:
- külsőleg megállapítható kár esetén azonnal de legkésőbb a kiszolgáltatás befejezéséig
- külsőleg nem észlelhető kár esetén a kiszolgáltatás után 3 napon belül
Közös kár:
Ha egy közös veszély lép fel a tengeri út alatt a kapitánynak vagy a hajóstársaságnak a hajó és a rakomány megóvása érdekében tett intézkedése következtében keletkezett kár és költség közös kárnak minősíthető, melynek feltételeit a York-Antwerp Szabályzat tartalmazza.
Ennek előfeltétele, hogy az áldozathozatal vagy a különleges költség legyen:
- rendkívüli természetű (normális költség vagy kár kizárva)
- szándékos
- megfontolt (véletlen kár kizárva)
- az általános veszély idején mind a hajó, mind a kormány veszélyeztetve
- ésszerűen keletkezett
- tenderi természetű esemény
- a közös, általános biztonság érdekében (csak részérdek kizárva)
- valós veszélyre vonatkozó (elképzelt veszély kizárva)
- küszöbönálló veszélyre irányuló
- sikerrel járó az érdekek bizonyos részének megmentésében
Példák közös kárra:
- veszélyes, maró anyagot tartalmazó hordók folynak, ezeket a tengerbe veteti a kapitány (árukár, hiány keletkezett)
- a hajó zátonyra fut, továbbhajózás érdekében az áru egy részét könnyítő hajóba rakatja a kapitány, majd a zátonyról való leúszás után visszarakják az árut (többletköltség keletkezett)
- a hajón tűz ütött ki, a kapitány oltást rendel el, melynek következtében az oltó víztől áruk sérülnek meg vagy tönkremennek (árukár- keletkezés)
- a hajót veszély elkerülése érdekében a kapitány egy szükségkikötőbe viszi ideiglenesen, mely a hajó számára külön kiadásokat eredményez (különleges költség-keletkezés)
A közös kár költségeit a hajó, az áru és a tengeri fuvardíj közösen viselik, értékarányosan.
Miután a kapitány egy bíróságnál vagy hazája konzulátusánál közös kárt jelent be, gondoskodnia kell arról, hogy egy hivatalos szakértő elvégezze a kárfelmérést és meghatározza a költségviselés arányát.
Ha a szállítmánybiztosítás közös kárra is kiterjed, a biztosító köteles egy nyilatkozatot tenni és átadni a hajótársaságnak, mely biztosíték arra, hogy a biztosító az árura eső kárösszeg megtérítését magára vállalja.