A szűkösség
A gazdaságot általában jellemző jelenség, amikor a termeléshez rendelkezésre álló erőforrások nem elégségesek a szükségletek kielégítésére. A társadalmak nap, mint nap szembenéznek a szűkösség problémájával, ami állandó választásokra kényszerít. Közismert példa sajnos, hogy minél több fegyvert gyártanak, annál kevesebb személyautó, iskola vagy kórház épülhet. Azaz, valaminek a választása egyben valami másról való lemondást kíván.
A termelési lehetőségek határa
Egy olyan görbe, mely megmutatja, hogy ha egy gazdaság az összes erőforrását felhasználja, mennyi terméket tud előállítani.
- a görbén levő pontok olyan termékkombináiókat jelölnek, melyek előállításához felhasználták az összes erőforrást – ha A pontból B pontba elmozdulunk ez azt jelenti, hogy az egyikből akkor lehetne többet termelni, ha a másikból csökkentenék a termelést
- a görbe fölé eső pontok (C) az adott erőforrások mellett nem érhetők el
- a görbén belüli pontok (D) nem hatékonyak, mert nem használják fel az összes erőforrást
Közgazdaságtan három alapkérdése
- Mit termeljünk? - ha a termelők észreveszik, hogy a vevők nem vásárolják termékeiket, akkor egy másik termék termelésébe kezdenek. Tehát a piacot, a keresletet kell figyelni
- Kinek termeljünk? - a termelőnek mindegy, hogy kinek termel, de olyan embereknek akar termelni, akik a legtöbbet fizetnek a termékekért. A vevőnek a jövedelme határozza meg, mit tud megvenni, tehát valójában a javak elosztását kell megismerni
- Hogyan termeljünk? - a termelők saját érdekében igyekeznek elérni a lehető legkisebb költséget – keresik a termelési tényezők leghatékonyabb kombinációját
A gazdaság, illetve a társadalom számára rendelkezésre álló erőforrásokat el kell osztani és az előző három kérdésre válaszolni kell.
Az elosztás elvi alapja lehet
- hagyományokon alapuló (munkával viszonozzák a másik segítségét)
- központi hatalmon alapuló (tervgazdaság)
- piaci mechanizmuson alapuló (piacgazdaság)
Tervgazdaság: ebben a gazdaságban van egy tervhivatal, ami a kormánnyal együtt megtervezte, hogy mit és mennyit kell fogyasztania a társadalom tagjainak, majd ehhez igazította a termelést és végül a termelés eredményét az állam osztotta el.
Piacgazdaság: az erőforrások elosztása egyéni alkufolyamatok eredményeképpen alakul ki és az önkéntesség alapján a cserében realizálódik. A piac önszabályozó hatása érvényesül, nincs szükség központi hatalomra.
A javak központi elosztásának módszere nem szűnt meg a szocialista gazdaságok megszűnésével. A mai Magyarországon szociális piacgazdaság valósul meg. A piaci körülmények között az emberek jövedelmük egy részét adó formájában befizetik a költségvetésnek, és az így képződött pénzösszeg felhasználásáról a kormány és az önkormányzat hoz döntést. A modern gazdaságokban a körülményektől függően szükségessé, célszerűvé válhat az erőforrások bármelyik elosztási típusának alkalmazása. Mindig azt az eljárást kell érvényesíteni, amely a három alapkérdésre hatékonyan feleletet tud adni. Azaz teljesen lehet az állami beavatkozás, de az is lehet ideális, amely egyszerre alkalmazza a két alaptípus elemeit.
Az állam szerepe a modern gazdaságban
- szükség van a piaci mechanizmus korrekciójára a jövedelmek egyenlőtlen megoszlása tekintetében. Ezért az állam a magas jövedelműek jövedelmének egy részét átcsoportosítja az alacsonyabb jövedelmi csoportokhoz – újraelosztás
- szintén a piaci mechanizmus korrekcióját célozza az állami stabilizációs gazdaságpolitika. Az állami beavatkozás célja a gazdaság működését zavaró ellentétet, illetve váratlan mozgások mérséklése
- a modern gazdaságban szükség van fejlett infrastruktúrára, ezek kiépítésében nagy szerepet vállalhat az állam
- az externáliák, illetve a következményükből adódó problémák rendezéséhez sem elég a piaci mechanizmus, az állam kell, hogy segítsen