A jóléti politika olyan intézkedések sorozatát jelenti, amely a társadalom számára fontos értékek érvényesülését szolgálja gazdaságilag is hatékony módon. Több mint egyszerű gazdaságpolitika, a gazdasági megfontolások ebben az esetben az elérni kívánt szociális-társadalmi célok leghatékonyabb módszereinek megkeresését szolgálják.

A jóléti állam egyik legjellemzőbb példája Svédország, de akár említhetjük a többi skandináv országot is. Láthatjuk, hogy itt a szociális háló igen erős, az állam fontos szerepet tölt be a gazdaságban, tevékenysége nem csak a piaci hibák korrekciójára irányul, ennél nagyobb feladatot vállal a méltányos jövedelemelosztás elérése érdekében. A verseny szükséges, hiszen az erős verseny a fogyasztók jóléti szempontjából kedvezőbb feltételeket teremt, azonban óhatatlanul vesztesekre és nyertesekre osztja a társadalmat.

Jóléti állam

A versenyt szükséges rossznak tartja. A teljes foglalkoztatottság felé kell törekedni, költségvetési eszközökkel (is). A szociális háló univerzális – mindenkire kiterjedő – a szelektivitás másodlagosnak tekinti. Az állam feladata a különböző egyenlőtlenségek enyhítésének érdekében a redisztribúció és az allokáció.

A jóléti politika céljai

  • Társadalmilag igazságos jövedelemelosztás biztosítása,
  • A szegénység enyhítése,
  • A társadalmi béke fenntartása,
  • Szociális biztonság megteremtése,
  • Foglalkoztatottság elősegítése,
  • Gazdasági hatalommal történő visszaélés megakadályozása,
  • Esélyegyenlőség megteremtése,
  • Munkáltatói és munkavállalói jogok és kötelezettségek szabályozása,
  • A gazdasági szereplők közötti együttműködés ápolása,
  • Egészségügyi szolgáltatások biztosítása,
  • Kulturális és rekreációs tevékenységek lehetőségének megteremtése stb.

Modern államokra jellemző, hogy a jóléti szolgáltatások igénybevételére való jogosultságot törvények, rendeletek útján szabályozzák.

A jogosultság meghatározásában az állam többféle elvet követhet

  • Állampolgári jogosultság,
  • Munkaviszonyhoz fűződő jogosultság,
  • Társadalmi segély (jövedelem kiegészítés alacsony jövedelem esetén),
  • Társadalombiztosítás (járulék befizetéséhez kötődő szolgáltatás).

A jóléti politika elsősorban normatív támogatásokat nyújt, melyre mindenki jogosult, aki a szabályozásban megállapított feltételeknek megfelel.

A szolgáltatások tipikus formái a jólléti államban

  • Természetbeni ellátás (gyógy-ellátás, oktatás, stb.)
  • Pénzjuttatás, jövedelempótlás, transzfer (nyugdíj, táppénz, családi pótlék, munkanélküli segély stb.)
  • Fogyasztói ártámogatás (diákjegy, nyugdíjas bérlet, közalkalmazotti kedvezmény)

Konzervatív irányzat

A konzervatív értékrend helyesebbnek tartja a munkára való ösztönzést és az önálló kezdeményezéseket, mint a munkanélküli segélyezést, a család, a helyi közösség és az egyház támogatása hatékonyabb, mint az állami beavatkozás. A szociális jogok többnyire osztályhoz és státuszhoz kapcsolódnak, mint ahogy a jövedelem fenntartó programoknak is leginkább státuszkonzerváló szerepe van.

Liberális irányzat

A liberális irányzat követői a piaci automatizmusoktól várják a jólét szintjének növekedését, véleményük szerint az állam csak ott avatkozzon be a piaci folyamatokba, ahol az önszabályozó képesség csődöt mond. A jövedelmek újraelosztása éppen ezért kis mértékű, a szociális jogokat rászorultsági alapon határozzák meg. Jellemző a társadalom kettészakadása.

Szociáldemokrata modell

A szociáldemokrata modell az egyenlőtlenségek legerőteljesebb megszüntetésére törekszik. A szociális támogatások alanyi jogon járnak, nagyfokú a redisztribúció, jellemző a középosztály fontos szerepe. A beavatkozás irányultságától függően megkülönböztetünk semlegesítő politikát, illetve aktív politikát. A semlegesítő politika az adók és transzferek segítségével törekszik az esélyegyenlőség megteremtésére. Az aktív politika örökösödési- és vagyonadók működtetésével, versenypozíciók szabályozásával, az oktatás támogatásával, valamint a szerződéses jogok támogatásával teszi ugyanezt.