31. Valóságos jogi normák

Az érvényes és egyúttal érvényesülő jogi normák. Jelenleg a jog szabálya eredendően kodifikált jogszabály alakban szabály.
Amennyiben a jogszabály érvényes, csak jogalkotással változtatható meg. A jogszabály alkalmazása legfeljebb értelmezési változatokat hozhat létre.
Az érvényesség nem tény, hanem normatív meghatározottság. Az érvényességet jogszabály mondja ki, mint bármely más jogszabályban kifejezett szabályosságot.
A jogszabály bírói változata mint az ítélkezés során alkalmazott szabály ugyanarról szól, mint törvény. A törvénybe foglalt szabály és annak bírói szabálya szövegszerűen nem ugyanaz. A bírói alkalmazásban a törvény szabálya a törvény szövegét jelenti, de nem referenciálisan. Terjedelmében megegyezik, tartalmának leírásában azonban eltér attól. A bíró más, további szempontokat is felvesz abba a fogalomba, amelyet szabályként kezel, s ezzel más tulajdonságokkal határolja körül a jogszabályban foglalt elhatározást.
Az érvényesség lehetőségét jogszabály alapozza meg. Az érvényesíthetőség kiindulása a jogalany akarata, a magánakarat. Elismerése a bíró döntésétől függ, amely intellektuális döntés.
–mindig csak a hatályos jogszabályt veszi figyelembe ( tiszta normativitás )
–mindig  a tömeges gyakorlatot veszi figyelembe mint a jogszabály tényleges érvényesülést
( tiszta szociológiai szemlélet )
A bíró azt veszi figyelembe, hogy a bemutatott gyakorlati eset ésszerűen mennyire ítélhető a hatályos jogszabály és az adott esetre vonatkozó privátszabályozás együttes értékelése alapján. Intellektuális alapon dönt a törvény alapján és figyelemmel a gyakorlatra.