12. A normativitás osztályai

Érdekközössége: az egyének azon egysége, amelyben hasonló érdekeik céljaik érvényesítésére kerül sor. Értékközössége és sajátos kapcsolatrendszer.  Szabályosságot hoz létre az ahhoz tartozók számára, így a társadalom normativitásának alkotóeleme. Az érdekközösségeket egy normatív rendhez való tartozás alapján értelmezzük. A normatív rendbe tartozás érdekközösségei így a társadalmi normativitásnak osztályai: tagoltság egy bizonyos társadalom alkotóelemei között.
Egy bizonyos társadalom szabályai a következő típusú normarendszerekből épülnek fel, ( tevődnek ) jelenkorunkban:
–individuális normák
–közösségi normák
–társulási ( szervezeti ) normák
–társadalmi ( állami ) normák
Ha a normák értékítéletet fejeznek ki, és az értékítéletek érdekek általánosításai, akkor a feltosortakban normaként lehetséges, hogy az egyéni, a közösségi, a szervezeti és állami érdekek kifejezése és védelme valósul meg.
Individuális normák:azok a szabályok, amelyeket az egyén ismer és magáénak tud. Ezek léte minden társadalmi normativitásnak alapfeltétele. Az egyénnek megvan a véleménye a világról és annak szabályosságairól. Ezeket az egyén nem foglalja szakaszokba, de ha hasonló esetekben hasonlóan viselkedik.
E viselkedések nem rögtönzéssel jönnek létre: a helyzetek megoldása egyfajta belső meggyőződséhez igazodik, mely készen álló magatartásmintákból áll. Alapja a tudás és értékítélet, melyek tanulással, és elsajátítással szerzettek, valamint saját tapasztalatok és következtetések eredményeként alakultak ki. A tanulással átvett társadalmi tudás módosul, korrigálódik: szabály az lesz többnyire, ami tapasztalatilag is bevállik.
Pl: az egyén megtanulja azt, hogy nem szabad lopni. Hamar rájön azonban arra, hogy sokan lopnak. Némelyeknek ez a szabály értelmét úgy változtatja, hogy lopni ugyan nem szabad, ám hasznos.
Az egyén normarendszere szabályösszeség önmaga számára,  amit más normarendszerekből sikerül megértenie, korrigálva saját tapasztalataival.
Az individuális normák elfogadhatóságát, azok “értékalapjait tesztelik “ a közösségi, a társulási – és a társadalom valamennyi tagjára érvényes normák. A mások által adott ( heteronóm ) normák közül az egyén szabadon választ abban az értelemben, hogy ezek közül akaratának melyik felel meg legjobban : saját meggyőződése szerintmi saját, önmaga adott ( autonóm ) szabálya.
Az individuális szabályok egy része csak az egyén gondolatvilágában él: nem általánosan ismert, s nem is általánosan megismerhető. - kivétel lehet a végrendelet, amely az individuális norma alaki megjelenéseként értelmezhető.
A normativitás az individuális normák szintjén az érzelmek, az ösztönös és indulatok racionalizálása.
Közösségi normák: A közösségbe tartozó emberek összetartozásának tudata alapján alló magatartási szabályok. A közösség, mint tartós funkcionális kapcsolat az egyének között összesít érdekeket és képez szabályokat. Itt nem az a kiindulás, hogy mi az egyén érdeke, hanem az, hogy a közösségbe tartozó egyéneknek mi lehet a közös érdekük. A közösség szabályai a közösség integritását védik első sorban, elfogadott szabályai értékracionálisak, célszerűségük nem mindig nyilvánvaló.
Normativitása szerint a közösséget nem feltétlenül egy bizonyos társadalomba tartozó tömörülésként kell elképzelni. Közösség lehet pl. A család, melynek tagjai különböző államokban élnek.
A közösség szabályrendszere olyan szabadság, amely más funkcionális kapcsolatokban nincs meg az egyén számára, egyben olyan alávetettség amely a közösségen kívül nincs.
A közösségi normák viszonylagos teljességet fognak át előírásaikkal: életmódra vonatkoznak
A normaképzés módja ennek megfelelően sokféle lehet: tipikus a szokás, ennek tradicionális érvényesülése. A szokás útján kialakuló szabályozottság gyakori, de nem feltétlenül jellegzetesség.
A közösség szabályait tagjai ismerik, és maguk gondoskodnak arról, hogy érvényesüljenek
Társulási normák: A szervezet céljához, elhatározott rendeltetéséhez, mint önálló értékhez képest kialakított szabályok. Ebben meghatározó értékek a társulás léte, céljai, azaz célorientált értékek. Jelentősen eltérnek az egyén vagy a közösség értékrendjétől abban, hogy ezek nagyon sok értéket vesznek számításba, sokszínűek. A társulás értékrendje az ilyen teljességhez képest részleges, nem átfogó, vagyis inkább egyöntetű, tudatosan koncentrált. Erre olyan normativitás épül, amelyben a működé módja, a munkamegosztás, az irányítás szabályossága a szervezet összteljesítményéhez.  A teljesítményre specializálódott szabályozás, amely érdekköre meghatározott kijelölésével viszonylagosan függetlenítheti céljait az egyéntől, a közösségtől, a társadalomtól, akár azokkal szemben is.
Társadalmi normák:Szűkített értelemben azok a szabályok, amelyek a társadalomba tartozó minden egyén, közösség, társulás számára egyaránt elfogadható értékeket foglalnak értékrendjükbe. Az ezek alapján álló szabályok pedig azon a területen, amelyet a társadalom tart birtokában, végső soron fizikai kényszerítéssel érvényesülnek.
Egyetlen értékrend általánossá tételéről van szó, ennek alapján álló szabályrendszerről, amelynek érvényesülése kényszeríthető.
Társadalmi norma az, amely elvileg mindenkit kötelez, aki a társadalom tagjának számít. Elvileg a társadalom bármely tagjára feltétlenül érvényes lehet: azon szabályozás, amelynek terjedelme a társadalom valamennyi tagjára érvényes, a társadalom részrendjeit összefüggő teljességként kezeli.
Mozzanata a szabályosság számára az egységes értelmezés és az egységes kikényszeríthetőség.
A társadalom kényszerrend, mivel mivel a társadalmi normák kényszernormák.
Így értelmezve társadalmi norma a jog. A jog esetében a végső kényszerítő erő az állam szervezete, a jogszabály érvényessége az állam szükségességéhez kötött.