05. Szabadság ( libertas )

A szabadság az embernek az a lehetősége, hogy tárgyak összefüggéseihez, továbbá emberi kapcsolatokhoz feltételeket alakíthat ki. Szabadság az, ami által az ember hatást gyakorolhat természeti jelenségekre, dolgokra, továbbá más embereknek a magatartására. Az egyén azt gondol amit akar, ami neki tetszik. Ha a gondolatait nem osztja meg senkivel, az más számára megismerthetetlen és nem számít. A tudomásra nem hozott gondolat “ szabad”, nem korlátozott, ám nem féltétele semminek. Mint az álom: érzékeljük és elfeledjük, és nincs jelentősége: nem valóságos.
1.       A másokkal közölt gondolat tettekben is megnyilvánul, megismerthető mások számára, és hatása lehet dolgok állapotára vagy személyekre. Ezekre vonatkoztatható a szabadság mint lehetőség. A lehetőség még természetesen nem tény, azonban átalakulhat azzá. A szabadság, mint lehetőség objektív és szubjektív mozzanatok egysége.
A szabadság az akaráshoz, a magatartáshoz, a cselekvéshez köthető, ezeknek általános feltétele. Az akarás az egyénnek minden máshoz való viszonyítása. Az ilyesmi tartalom nélküli, játék a szavakkal.
A cselekvés ezzel szemben már nem végtelen, hanem egy bizonyos tény, amelyről előfeltételezzük, hogy az akarat kifejezése. A szabadság sem nem elképzelés, sem nem tény. Értelmezhető az emberi magatartás lényegének, de annak is, ami által az ember hatalmat gyakorol a tárgyak és az egyének körülményeinek alakításában, új tulajdonságok felvételére késztetve azokat.
Magába foglalja az egyén önalakítását is, saját ösztönö, hajlamok, vágyak önellenőrzését.
A szabadság az egyén akaratának és viselkedésének szabadsága: felszabadulás a természet tárgyainak okozottsága alól.
A szabadság, végeredményben azt jelenti, hogy az emberek milyen esélyeket adnak egymásnak ahhoz, hogy lehetőségük legyen tárgyi összefüggések és személyi kapcsolatok során valóban tényezővé válni. A szabadság általánosan az egyén szabadsága, s a társadalmi kapcsolatokban különösen a személy és a tulajdon szabadsága.
Lényege tényleges érvényesülése, azaz, ha csakugyan létezik, s így térben é időben kifejezhető objektív tartalma van. Ezért igazából nem is annak van jelentősége, hogy adott időpontban valahol mit értenek szabadság fogalmán, hanem , hogy abból mi következik.