01. Az állam- és jogelmélet tárgya és módszer

Az állam és jogelmélet az állam és a jog általános magyarázata: tárgya ezeknek a fogalma és megvalósulása.
Közvetlenül nem állam és jogbölcselet, nem kimondottan filozófikus magyarázat. Alapvetően nem eszmékkel, hanem a valósággal ( res vera ) foglalkozik.
Kiindulása technikai.: többnyire azon mószerrel vizsgálja az államot és a jogot, amely annak működése során használatos.A jogi dogmatikár támaszkodik a fogalomalkotás során és normatív módszereket alkalmaz.
Elméleti tételei bizonyos kérdésekben eligazítanak, a jogi gyakorlatban közvetetten felhasználhatóak.
A bölcseleti és teoretikus értelmezés nem ugyanarról szól. Az előbb iszerint a kérdés az, hogy mia az igazság, az utóbb szerint pedig, hogy mi jogos. Az előbbi maga állapítaná meg igazságai, az utóbbi csak értékeli az érvényes szabályosságokat.
Jogfilozófiai értelemben jelentős kérdés az, hogy hogyan keletkezett az állam és a jog. Teoretikusan ugyanez közömböz, nem számít az adott válasz, ha azzal a gyakorlatban nem lehet mit kezdeni.
Az állam és jogelméletnek is vannak ismeretelméleti ( filozófia ) alapjai.
–A valóság jelenségeinek alapvető tulajdonsága, hogy tényleges léteznek s erről bizonyosság szerezhető akár érzékeléssel, akár megfigyeléssel
–Az akarás elvárásai ezzel szemben- kérések, követelések, parancsok, szabályok ) felszólítást fejeznek ki.
A fizikailag észlelhető, érzékelhető dolgok tulajdonságai okozatosan alakulnak ki, az akarás jelenségei pedig céltudatosan. Az okozati összefüggésekről az állapítható meg, hogy azok vannak vagy nincsenek. A célszerűségi összefüggésekről pedig az, hog azok érvényesek vagy nem.
Az előbbi arról szól,hogy mi van ( ténylegesség ), az utóbbi arról, hogy mi legyen.
A természetben az okozatosság, a társadalomban a célszerűség is érvényesül. Tisztán célszerűség pl. A magatartásszabályok.Azt írják elő, hogy mi az elvárt, hogy mi legyen.Ez érvényesség kérdése.
Az állam és a jog általános, fogalmi magyarázata normatív értelmű, ezek megvalósulásának értelmezése pedig a ténylegességre alapított, asszerint, ahogyan a feltételezettség és a ténylegesség együtt érvényes és érvényesül, s így valóságos.
A társadalmiság az állam és jog általános tárgyalásának előkérdése. Az állam- és a jog éppoly elvont következtetés, mint a társadalom meghatározása.Állam és jog nincs társadalom nélkül.Az állam, a jog és a társadalom együttese.
A szociológia és a jogtudomány: egyaránt társadalom tudomány. Mindkettőnek előfeltevése az, hogy képes valamit helyesen megállapítani a társadalomról. A megállapítás azonban sem nem akarat kifejezése, sem nem tény:tudattartalom,  amely akaratot és tényt egyaránt érvényre juttat.
A társadalmiság bizonyos szabályosság, amely érvényesül.
Az okozatosság összefüggése a racionalitással fordítható javunkra. Ésszerű az lesz, ami ténylegesen érvényesíthető és ésszerűtlen az, aminek érvényesítése nem elérhető. Az, hogy mi ésszerű mulékony és helytől-időtől függően változó.
A társadalom térben és időben kifejezhető változtosság, ezekből azonban nem vezethető le. Bármely társadalomnak tulajdonsága, hogy az embereknek szervezett együttélése, az emberek sokaságának célszerűsége és szabályossága, amely az összesség számára malamit jelentő problémákat egységesen képes kezelni. Közös ismérve a rendezettség, amely a szabályok elismerésén alapul. A társadalom tulajdonságai olya addig  pontosíthatóak, hogy már csak egyetlen társadalmat írnak le, meghatározott időpontban.
Az elmaradhatatlan közös tulajdonság legáltalánosabban a rendezettség: ezt társadalmiságnak nevezük.
A valóság számunkra való bizonyosság, amely érvényességének fokoztai vannak. Nem tény és nem akarat, hanem a megismerés tárgyának megértett, kifejezhető foka.
Bármely jelenség térben és időben változó. Ezért a tér és idő minden más jelenség meghatározásához viszonyítási alap: nem evidenciaként, hanem teljes vagy megdönthetetlen bizonyosságként. Az ilyen erős érvényességű bizonyosságot valóságosságnak nevezzük.
Valóságosság: feltétlen és megdönthetetlen bizonyosság, bizonyítást nem igényel. A valóságosság fogalomként a legelvontabb, legátfogóbb és a legkevesebb tartalommal jelölhető fogalom.
A tantárgy bemutatásában árom abszolút mérték számít valóságosnak: az időbeliség, a térbeliség, és a társadalmiság.
A valóságos: általánosan elfogadott, viszonylagos és megdönthetetlen bizonyosság. Legáltalánosabb értelmezési tartományai – az időbeliség, térbeliség és a társadalmiság összefüggéseinek keretében – létezik. Ami ezekkel ellenőrzötten van az valóságos ( reális ) vagy nem valóságos, ami nincs, az valóságként nem létezik, s ez nem valóságos.
A valóságos lehet:
–egy elképzelésnek a tartalma és annak a tárgya
–önmagában egy elképzelés tartalma
A megismerés képes valóságossá tenni olyan dolgokat is, amelyek csak elképzeltek és általánosan egy elfogadottak, holott naturális tényként értve képtelenségek lennének. ( pl. Szülő, örökbe fogadó szülő ) képtelenség, jogilat mégis lehetnek érvényesek.
A normativitás lényege, hogy bizonyos tények valóságosként számítanak vagy nem számítanak, bár egyaránt vannak.
A társadalmiság szabályossága által normából tény, tényből normativitás keletkezhet. Amit valóságosnak tartunk tapasztalati bizonyosság, amelyben norvativitás és okozatosság megismerésének egységessége fejeződik ki. Általános kérdés, hogy a tényeknek mennyiben felel meg a szabályosság, és az mennyiben érvényes. Bizonyos értelemben az állam- és jogelmélet ezt vizsgálja.