A Szentkorona mint államfogalom

A szentkorona eszme mint államfogalom, mint önállósuló hatalmi jelkép, a vizsgálódásunk tárgya. E tárgykörben kutatott Echard, a régi PPE magyar jogtörténeti tanszékének professzora. Az ő kutatási eredményei meghatározóak a közép-európai régióban, a szentkorona tan témakörében.

A korona a keresztény kultúrkörben a római hatalmi jelvények adaptációja folytán kerül be. Róma hellenisztikus kultúrkör és a keresztény kultúrkör. Ez szentségi jellegű a koronázási aktussal, ami 1000-ben a mi koronázásunkkal lényegében egy szentségi jellegből egy szent cselekményi jelleggé azonosul. Ebben a szent cselekményi jellegben az uralkodó és az egyház feje a pápa szimbiózisát, hatalmi egyetértését kell látni.
A korona tehát nemcsak egy hatalmi szimbólum, hanem annál több, a világi hatalomnak és az egyházi hatalomnak az egyetértési jelképe. Innen a szent cselekmény és a szentségi jelleg különbségtétele.
István a pápától kapja a koronát. A megkoronázott uralkodó egyházszervezési jogkörében Európában ténylegesen az egyetlen olyan király, aki saját hatalmánál, birtokainál fogva alapítja meg az egyházat. István királynál az érsekségek, püspökségek alapítása, az ún. saját egyház gondolat tehát itt a legerőteljesebb, a legtisztább jogi alapokon nyugszik.

Hogy az uralkodó hűség és szolgálat fejében birtokokat adományoz, ez egyúttal jelenti a király magánjogi és közjogi méltóságának azonosságát (ő dönti el, hogy kinek mit és miért adományoz). Ha ez a birtok fokozatosan csökken, akkor ez által a király közjogi szerepe is gyengülhet, mert lehetetlenül a birtokadományozási funkció. Ezért már a kezdet kezdetén törekvések vannak, és ezt István törvényei egyértelműen mutatják, hogy az adományozott birtok vissza kell, hogy áramoljon a koronára (a korona még ebben az esetben a király koronája).

Korona regia = a király koronája

A 13. sz-ra a földbirtok-adományozások folytán a király közjogi és magánjogi méltósága szétválik. A szétválás első jele nemzetközi megállapodásokban, szerződésekben érhető tetten. Levéltári dokumentumok egyértelműen bizonyítják, többek között a velencei köztársasággal kötött szerződés, akik a magyar korona részét képező Dalmácia területét átengedik a magyar szentkoronának (nem a királynak).
Az első írásbeli dokumentum tehát a 13-14. sz. fordulójára, a korona nemzetközi szerződések jogalanyává válik, tárgyiasul. Az írásbeliség és ez az okleveles gyakorlat fogalmi absztrakciókat eredményez.
A természetes személy és a jogi személy első megjelenési formája a tárgyiasult korona. Itt lehet az alkotmányfejlődésünkben hasonlóságot találni az angol királyság, az angol jogi személyisége elméletével.

A királyi hatalomnak mindig alapja a bíráskodás, az igazságszolgáltatás. A királyt,  megillető  jogkört lehet helyettesekkel pótolni, de ez a jogkör nem a királyt illeti meg, hanem a koronát. A királyok és az egyházszervezet tisztségviselői az emberi nem olyan okos képviselői, természetes személyek, akik gyakorolják a jogot, de ez a jog nem hozzájuk, mint személyhez kötődik, hanem a koronához. A jogosítvány a bizonytalan, mindenkori személyekkel szemben egy állandósult, mindenki által elismert kontinuitáshoz (folytonosításhoz) kötődik, a koronához. A király megmarad a korona viselőjeként, és a király az angol államfejlődésben jogi személyiséget kap azért, hogy az állam ezt a titulust ne kapja meg. Az angol fejlődésben az uralkodó személye, az angol király lesz a jogi személy azáltal, hogy a jogosítványokat összegyűjti, de a koronát - mert állandó - illetik meg ezek a jogok. Ez szétválik a német és a közép-európai fejlődésben. Itt az uralkodó megmarad a hatalom gyakorlójának, de a korona, a hatalom szimbóluma, más néven corporatio sola. Azaz a koronát mindig megilletik azok a jogok, ami egyébként a királyi hatalmat megilletné.
Ebben a fogalomalkotásban, absztrakcióban megjelenik a jogi személyiség fogalma. A természetes személy és a jogi személy fogalmával lehet jogokat és kötelezettségeket származtatni.
A korona nemzetközi szerződések jogalanyisága mellett a tulajdon, a corporatio sola képletet viseli, azaz önmaga mint hatalmi szimbólum, rendelkezik azokkal a jogosítványokkal, amit egyébként egy természetes személy gyakorolna. De ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy sajátos viszony alakul ki a korona és a korona alattvalói között.
Erre példa 1386-ban egy dekrétum, amely különbséget tesz a korona regia és a korona regni között, tehát a király koronája és az ország koronája között. A korona regni, az ország koronájára hivatkozással, az ország érdekeire tekintettel a nevükben eljáró bárók Mo. szentkoronájának pecsétjére hivatkozással hozzák a döntéseiket. Tehát a király személye és a királyi hatalom - a jogi személy fikció, elkülönült egymástól. Mo-n a koronához hozzákapcsolódik a birtokjog.
A szentkorona tan mellett Mo-n a másik európai fejlődési sajátosságunk, a szentkorona tan mellett a szentkorona birtoktan lesz a döntő. Nem a király lesz tulajdonosa a földeknek,  hanem a korona, a királyi hatalom. A birtokokra a korona fenntartja a jogát, hogy visszaszálljon (a birtokkal senki nem rendelkezhet szabadon).

Kincstár (az állam jogi személyisége), kezelője a pénzügyminiszter.

A jog öntörvényekkel fogalmi kategóriákban dolgozik. Az egész jogrendszerünk római jogi indíttatású, évszázadokon keresztül az osztrák jogi dogmatikán fejlődik, majd az angolszász joggal keveredve jut el a 18. sz-hoz, az újkori recepcióhoz (befogadás, felvétel). A jognak van egy önfejlődése, öntörténete, aminek a törvényszerűségeitől nem lehet elvonatkoztatni.
A korona tehát tárgyi eszköz, nemzetközi szerződések jogalanya, a korona corporatio sola önmaga jogi személyisége, aminek a szimbólumait különböző csoportok felhasználhatják, így a bárók: emögött a korona regia és a korona regni ellentét áll.

A korona másik sajátossága, hogy integritással rendelkezik, területi integritása van. Az állam területén élők a korona alattvalói, függetlenül attól, hogy milyen jogállásuk van. (Ezek lehetnek főurak, főpapok és jobbágyok is.)
A korona hűséget követel, de a korona meg is véd. A Pragmatica Sanctioban (1723) a védelmi kötelezettség innen ered. Tehát aki elismeri a korona joghatóságát, az igényt tarthat arra, hogy megkapja a korona védelmét.

A szentkorona tan hatalmi átruházásánál a probléma az, hogy akik politikai jogokkal rendelkeznek, azaz a privilégiumokkal körülbástyázottak, megerősítettek, ezek a populusok. (: az a tömeg, amelynek közjogi értelemben jogosítványai vannak.) Ezzel szemben akiknek nincsenek, az a plebs. (római kategória) Oklevelekben ezért írják Popolus Verbőczianumnak (nemesség).
1351 - az egy és ugyanazon szabadsággal rendelkező köznemesség a hatalom forrása, ők a közjog szempontjából a korona alattvalói, de akik a korona átruházásával az uralkodó fejére tételében meghatározók.
Werbőczy Hármaskönyv alapgondolata: törvénykezési kiváltság, a személyes szabadság, az adómentesség, a katonáskodási kiváltság. Azok a nemesek, akik e jogokkal rendelkeznek, átruházzák a hatalmat az uralkodóra a koronázással, aki koronázási esküvel visszaigazolja a nemesi jogokat. Itt két dolog van, a korona és a hatalom forrása, a nemesség. Ez a középkori hatalom-átruházási elv. A korona lényegében tárgyiasulván, a hatalom kifejezője.
1526-tól, Mátyás uralkodásától a magyar állam nem értelmezhető kategória. Van a korona, van a terület, vannak a területen élők és ennek megfelelő jogosítványok.
A nemesség a koronázással ruházza át a hatalmat. Elismeri az uralkodó az ő átruházó erejüket, ezért 1687-ben a magyar nemesség saját elhatározásából mond le az ellenállási jogról. Az uralkodó, a Habsburgok megígérik, hogy megtartja őket az ő saját jogaikban, és külön összehívja az OGY-t, ami a hatalmi egyezkedés fóruma.
A korona a 16-17. sz-tól azért fontos, mert ez a magyar államiság szimbóluma. A nemesség egy más uralkodóházra ruházza a hatalmat, a forrásjelleg folytán, és elismeri, hogy védelmi kötelezettsége van a koronához. A 16-17. sz-ban ez állandósul az abszolutizmus idején, akkor is a nemesség egy része a korona iránti hűségét és a királynő védelmét ígéri. A magyar nemesség saját elhatározásából ül le tárgyalni az uralkodóval az ún. védelmi kötelezettségről, ami nem más, mint a Pragmatica Sanctio (1723), ami egy kormányzásbeni végzemény (megállapodás).
Az 1723-as PS elismeri, hogy vannak közös ügyek és kölcsönös védelmi kötelezettségek. A magyar nemesség elismeri a H-ház nőági örökösödését, és kimondja oszthatatlanul és elválaszthatatlanul elvét. A megállapodás kimondja harmadik elemként, hogy a közösségi védelmi kötelezettség a nemesség számára kötelező.
A 18. sz-ban az uralkodó az OGY-t nem hívja össze. Azt a kormányzati szervet, amely az uralkodónak van közvetlenül alárendelve, központi kormányszervnek hívjuk. Az uralkodó a központi kormányszervét utasításokkal látja el. 1791-ben a XI. tv-cikkely kimondja a patensekkel történő kormányzás tilalmát. Ez az a törvény, amit Ferenc abszolutizmusa idején (1805), majd később a reformOGY-ek nyitányaként a nemzet sarkalatos törvényei közé iktatnak be, és ez az önálló magyar állami lét és OGY-i végrehatási kötelezettség jelenti az alkotmányos monarchiának megfelelő tv. jogelődjét. 1848-ban a III. tv. a független felelős minisztériumról az alkotmányos monarchiát releválja, amelyben az uralkodó a hatalmát a parlamentnek felelős kormányon keresztül gyakorolja.

Korona

A király "isteni eredetű" hatalmának jelvénye és szimbóluma

  • királyi hatalom = államhatalom
  • a király közjogi és magánjogi méltsóága egy és uaz
  • Corporatio sola: a birtokhoz tartozik a kötelezettség és a jog, a koronát mindig megilletik azok aj ogok, amelyek a királyt megilletnék, megjelenik a jogi személyiség fogalma.

A feudális nagybirtokos osztály kialakulásával a korona a király és a fegyveres nagybirtokosok államának hatalmát jelenti.
A szent korona misztikus fogalma a tényleges államhatalmat, ill. annak gyakorlóit jelenti, és azt a területet is, amelyre az államhatalom kiterjed (területi joghatósággal bír).

Werbőczy Hármaskönyvében már az egész feudális uralkodó osztály államhatalmának szimbóluma (nemesi jogegyenlőség kimondása  de ennek nincs reális alapja). Werbőczy szerint a közösség a király megkoronázásával az ország szent koronájának joghatóságára, ezen keresztül a királyra ruházta át a főhatalom birtokadományozás jogát, valamint a törvényhozó és bírói hatalmat is, mégis úgy, hogy a törévnyhozás a királyt és a nemességet közösen illeti meg. A szent korona tan a szerint az uralkodó és a rendek együtt alkotják a szent korona testét, amelynek a király a feje, s a rendek a tagok.
Másrészt Werbőczy kodifikálja a parasztságnak az államhatalomból való tényleges kirekesztettségét, jogfosztottságát. Ideológiailag alátámasztja a feudális osztály kiváltságos hatalmát a dolgozói réteg fölött.
A szabad királyi városok polgárságát a nemesség mögé, hátrányosabb jogi helyzetbe hozza, de nem rekeszti ki a szent korona tagságából, mert a szabad királyi város, mint privilegizált testület egy nemes személynek számít.

Werbőczy a Hármaskönyvében átruházza a hatalmat az uralkodóra a koronázással. 1526-tól magyar állam nincs, van a korona terület és jogosítványok. A nemesség ruházza át a koronázással a hatalmat, az uralkodó elismeri átruházási jogát, ezért a nemesség lemond az ellenállási jogról. Az uralkodó megígéri, hogy összehívja az OGY-t.
A korona a magyar államiság szimbóluma. A nemesség másik országra ruházza át, és elismeri védelmi kötelezettségét (megvédi a királynőt = koronát). A Pragmatica Sanctio (1723) elismeri, hogy vannak közös ügyek és kölcsönös védelmi kötelezettségek. A magyar nemesség elismeri an őági örökösödést és az "oszthatatlanul, elválaszthatatlanul"-t.

Szentkorona birtoktan:

A birtokos a korona. Minden földtulajdon gyökere Mo-n a szent koronától ered, s mivel így a szent korona személyesíti meg a főhűbérúr hatalmát, a szent korona lesz az örökös olyankor, amikor a családban más örökös nem marad, s a birtok visszaszáll az adományozóra. A szent korona szerzi meg a hűtlenek birtokait is.

Koronajavak - kötött tulajdoni forma:

II. Ulászló 1514. 3. tc-e határozza meg. Ezek: szabad királyi városok, bányavárosok, Csepel-sziget és más javak. A törvény szerint sem elidegeníteni, sem elzálogosítani nem lehetett.

  • A szentkorona eszme (önállósult fogalomról van szó)
  • római hatalmi jelvények adaptációja. Szentségi jellegűből 1000-ben szent cselekményi jelleggé azonosult.
  • a pápa hatalmi egyetértése történt meg (a világi és egyházi hatalom egyetértésének a jelképe)
  • Korona regia = a király koronája

István törvényei kezdeményezések arra, hogy a földbirtokadomány visszaszálljon.
A királyi hatalom alapja a bíráskodás (juris dictio), nem a királyt, hanem a koronát illeti meg. Jogosítványa bizonytalan, változó személyekkel szemben a koronához kötődik. (Az angol államfejlődésben jogi személyiséget kap, hogy az uralkodó ne kapjon jogi személységet - a korona által bérli a jogokat.)

  • területi integritása: az állam területén élők a korona alattvalói. Hűséget követel és megvéd.
  • akik politikai jogokkal (privilégium) rendelkeznek, az a popolusz (tömeg, amelynek közjogi ért. jogosítványai vannak), és amelynek nincs, az a plebs.

A Korona regia (a király koronája) és a Korona regni (az ország koronája) elkülönülnek. Csak Mo-n kapcsolódik a birtokjog a koronához.

Hatalmi szimbolika

A honfoglaló magyarsággal kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy ha kezdetlegesen is, de a hatalommal kapcsolatos szimbolika létezett, ami a nomád népek szimbolikájának felelt meg. A hatalomra való kerüléssel bizonyos szertartásokat már elvégeztek.

A kazár népek pl. úgy választottak vezért, hogy a hatalomra kiválasztottakat elkezdték fojtogatni (zsineggel v. anélkül), és amikor megfelelő "extázis" állapotába került, akkor megkérdezték, hogy meddig kíván uralkodni. Ezt egy megfelelő személyzet értelmezte, s amit megállapítottak, az egy szentszám volt, amit nem volt szabad túlélni. Ha túlélte, akkor likvidálták az élők sorából.

Ez a hatalmi szimbolika minden kultúrnépnél előfordul, némelyiknél ilyen szakrális számokban, más népeknél pl. Indiában a ffi ember egészségével függ össze. Ha elkezd öregedni, s miután ő a közösség vezetője, a hiedelmek szerint az ő állapota, egészsége kihat a közösség életére is, ezért kell őt az élők sorából kivonni.

Afrikai példák mutatják, hogy a feleséget kérdezték a hatalmon lévő ffi férfiasságáról, s ha már e téren nem volt megfelelő, akkor egy fehér kendőt tettek az arcára, ami azt jelentette, hogy vissza kell térnie az őseihez. Tehát a hatalomnak bizonyos korlátot kívántak szabni szakrális körülmények között.

A magyar kultúrkörben azonban nemcsak az ún. szentszámnak volt jelentősége, hanem annak is, ha azuralkodó valamilyen súlyos hibát követett el (pl. háborúvesztés). Tehát a politikai felelősségnek egy sajátos formája létezett ebben a korai időszakban. Tudjuk, hogy a kazár népeknél ez az időszak rögzül 40 évben, ez a szentszám, amennyi ideig szabad egy uralkodónak kormányozni. Ez a magyarság körében a honfoglalás utáni időben is él. A bejövetel idejében Álmos (Árpád apja), aki a honfoglalást elindította, valamilyen hibát követhetett el, mert Erdélyben meg kellett halnia. Szent István esetében is találkozunk azzal, hogy a halála előtt két évvel (1038-ben halt meg) merényletet kísérelnek meg ellene, és ha visszaszámolunk, akkor ez a 40 év jön ki. A későbbiek folyamán az Árpád-ház uralkodói már nem tudták kitölteni ezt a 40 évet, ennek okaként ma már tudjuk, hogy azt az öröklődött TBC okozta.

Az uralom és az alávetés viszonyai

Itt kell megemlíteni a vérszerződést: a nomád kutatásokból ismert, hogy ez a szövetség megkötésének szertartása, amikor a kiömlő vért egy edénybe csorgatják, s ezzel válik egy szerves biológiai egységgé is a szerződés megkötése.

Érdekesség a nomád világ életében, hogy az alávetettséget állatszimbólumokkal tudják kifejezni, azaz bizonyos alávetési aktusok alkalmával állatot küldenek, és annak az elfogadása jelenti az alávetési szerződés megkötését. Ennek klasszikus formája a fehér ló mondája: ha a címzett elfogadta a fehér lovat, akkor a pusztai szokások szerint elfogadta maga fölött a magyarok uralmát is. Ez az alávetési stílus később is megmarad egészen a török időkig Mo-n, főként a magyar külkapcsolatok területén. Ez a szimbolika tehát megmarad, pél. a török-magyar kapcsolatokban is. A török 1 v. 2 lovat küldött a leendő erdélyi fejedelemnek, s ezzel alávetését elismerve évekig adózott a török szultánnak (évi 12 ezer aranyat).

A fehér sólyom beszolgáltatása szintén a nomád világ körébe tartozik (istenséggel kapcsolatos szimbolika). A török hatalom irányába alávetés volt, sólymot kellett beszolgáltatni.

Az országon belül is nagyon sokáig élt az a szokás, hogy az alávetettek az uralkodónak állatadományal tartoznak. Amikor kialakul a nemesség és a jobbágy réteg, akkor ez a szimbolika fennmarad, majd az 1700-as években ezt felváltja a pénzben fizetett koronázási ajándék.

A székelyek körében sajátos adózási formanem maradt fenn, ez az ökörsütés: a király megtüzesített pecsétjét sütötték minden 6. ökör combfarába (a királyé). Három alkalommal hajtották végre. 1. Amikor a király megnősült. 2. Amikor megkoronázták. 3. Amikor fiú utódja született. Ez a szimbolika megéli a Mohács körüli időket is, és Mohács után Práter György nevéhez fűződik az ökörsütés intézményének az eltörlése.

A haláleset utáni végrendelkezések: a meghalt ember lovát illik felajánlani vmilyen egyházi szervezetnek A másik szokás szerint a meghalt ember lovának a farkát le kellett vágni, mert azt a lovat már senki nem használhatta, és kolostornak adományozták v. felajánlották a legfelsőbb uralkodónak. A végrendeletekben illő volt vmit hagyni az uralkodóra (pl. Bocskai erdéléyi fejedelem a kincstárból adományoz Báthori Zsigmondnak ajándékot). Ez alsóbb szinteken is így történik (földesúrnak).

Az öröklésnél nemcsak a vagyont, hanem az asszonyt (akkor érték volt) is örökli az elhunyt fivére.

István koronázásával egyidőben nyugati szimbólumok fognak átkerülni a hatalom körébe, és a nyugati szokásoknak megfelelően alakul a magyar hatalmi szimbólum.

Heraldika (címertan)

A címer egy állandó meghatározó jelkép. Csak azt a szimbólumot, jelképet tekintjük címernek, amit pajzsra helyeznek! Az állandóság és a pajzsra helyezés két fontos feltétele:

  1. a szimbólum címer legyen,
  2. átörökíthető legyen.

A magyar címer szó eredete (fr. cimiere) sisakdíszt jelent. Tehát a lovagi kor megjelenésével függ össze. A címer a keresztes háborúban terjedt el, hogy a különböző nemzetiségű lovagokat megkülönböztessék. Először csak a sisakon volt (a megkülönböztetés miatt). Idővel a dísz megjelenik a pajzson is.

Mo-n Károly Róbert idejében sisakdíszadományok voltak (ötféle okból lehet címert szerezni):

  1. öröklés (születés)
  2. örökbefogadás útján
  3. házasságkötés
  4. jogügylet (kereskedelmi adásvétel útján)
  5. uralkodói adomány a legfontosabb címerszerzési mód.

A címernél fontos a pajzs és az, amivel ábrázolják, ez a máza (két nagy csoportja van):

  • színek (vörös, kék, zöld, fekete és bíbor)
  • fémek (arany és ezüst)

(A nyugat-európai heraldika ismeri a pajzs ún. bundabőrökkel való burkolását:
Bundabőrök:

  1. hermelin
  2. szürke mókus bundája, ami kékesszürke v. fehér

Nálunk a színeket és a fémeket használták a heraldikai képeknek a megjelenítésére.
A pajzsoknak többféle formája ismeretes.

Szegecsekkel kivert pajzsok (díszítés is volt)

A pajzsok formája akkor alakul át, amikor a lovagi tornában alkalmazott gerelyhajítás elterjedt. Ekkor alakul ki a tárcsapajzs.

Szokássá vált a pajzsok egymás melletti ábrázolása, a heraldika a tükörképek tudománya is. A jobb oldalon van az előkelőbb hely.

Kialakul a pajzsnak az egymásra rakásának a szokása is:

Miből áll, mit ábrázol a címer? A címer háromféle dologból alakulhatott ki.

  1. mesteralak v. heroldalak
  2. tényleges címerképek
  3. mesterséges alakok, alakzatok

1. Mesteralak (heroldalak)

  • a legősibb forma
  • a pajzsot valamilyen módon felosztjuk, feldaraboljuk (innen kapta az elnevezését)
  • a függőleges osztást hasításnak hívjuk
  • ha az osztást követően marad a pajzs alapszíne, akkor pl. a magyar államcímernél: egyszer hasított vörös pajzs.

A kard és egy ország ábrázolása nagyon kedvelt az európai heraldikának.
Az állatvilágnak is különös jelentősége van a heraldika szempontjából, különösen a vadállatok közül az oroszlán, a leopárd ábrázolása. Fontos szempont a heraldikában az oroszlán ágaskodó formájú ábrázolása (nyitott száj, kiöltött nyelv), és fontos, hogy a farka felfelé áll, és párhuzamos a testtel.
Az angol királyi címerben sétáló leopárd van ábrázolva.

Fontosak a színek. Ha pl. vörös, akkor a karmait arany v. ezüst színnel ábrázolják. Ez az aranyszínű fegyverzet (az állat karma). Az állatvilágból kezdenek más ragadozókat is ábrázolni, pl. sas, héja, de ábrázolnak lovat, medvért, szarvast is (általában ugrásban, mozgásban, álló, ágaskodó formában jelennek meg).

Az élővilágból virágok és fák is szerepelnek a heraldikában, mindig stilizáltan (a leggyakoribb a rózsa és a liliom). A színek és a fémek fontos szabálya: mindig váltakozva kell használni (színre fém, majd újra színre fém). De! aranyra színt nem szabad tenni!

Az égi jelenségeket is ábrázolták, az eget, a villámot, a napot és a holdat.

A képzeleti alakok világából az ókori mitikus világ alakjait választották. Pl. a fővárosi címerben a griff madár. A főnixmadár mindig az újrakezdést akarta jelenteni a középkori heraldikában. A griff sajátossága, hogy az alsó teste oroszlán, a felső teste vasmadár (főváros). A női alakok is kedveltek a középkori heraldikában (lent halfarok, fent női alak - ez a szirén. de ha az alteste sasmadár, akkor hárpiának hívják). Képzeleti szülemény a kétfejű sas (Bizáncban alakult ki) v. a kettős szárnyú oroszlán.

Fontos mesterséges alakok még → betűket is szokás alkalmazni. Ilyen a címerkép, ami a pajzsra kerül. (Zsigmond a fogorvosnak 3 fogat ábrázoló címert küldött - mókásak is vannak). Szokás födelet tenni (perdöntő párbaj, lovagi torna, háború - e 3 helyen lehetett pajzsot viselni).

A sisakfedél másik formája a KORONA lett, a főhatalom szimbolikája. Nyitott korona a félszuverenitás, a zárt korona a tökéletes szuverenitás jele volt a 15. sz-ban. Csak ffi tehetett a pajzsára sisakot (a király személyesen nem párbajozhatott) Mátyás királytól a korona zárt.
Rangjelző korona is kialakult, amit a sisakra tettek rá.
5-ágú nemes, 7-ágú báró, 9-ágú gróf, 11-ágú herceg (német heraldika).

Pajzstartók (teleman): Az uralkodók engedélyezéséhez volt kötve, az uralkodó adományozhatta. A magyar államcímer pajzstartói az Anjou-korból ismert, ezek sárkányok voltak. Zsigmond király is ezt használja, de élete végén lecseréli, és angyalokat tesz a helyébe (7-1).
Mátyásnál már 3 angyal tartja a magyar címert, majd a Habsburg-korban Mária Terézia ad ki egy jogszabályt, miszerint 2 angyalnak kell tartani a címert.
1848 után francia hatásra virágdíszítés, a kiegyezés után babér és csereág.

Jelmondat:
A pajzson fontos kellék, ami mindig alulra kerül. Pl. hiszek Istenben.
A magyar államcímer elejétől fogva közjogi jelentéssel bír!
A magyar államcímer
A magyar államcímer nyugat-európai hatásra, a keresztény világ szimbólumából indul ki.
A hosszú egyes kereszt a magyar király hatalmi jelképe      .

Ez III. Bélától válik kettős keresztté, ami az uralkodót és a feleségét illette meg (a család tagjait nem). Jelenti a királyi főhatalomnak a jogosítványait, másrészt a hatalomgyakorlók körét.
Az Árpád-ház kihalásáig a magyar királyok ezt a kettős keresztet használják. Az Anjou-któl kezdődően változik olyan formában, hogy hasítják a címert, és jobbra helyezik a hét vágást (vörössel kezdődnek, ezüsttel végződnek), és balra kerül először a liliom, majd a kettős kereszt.

1526-tól kezdve bizánci hatásra 2 db angol tartja a címert. 1848-ban lekerül a korona a címerről ismeretlen okok miatt (Kossuth-címer), majd később visszakerülve ez marad 1945-ig.

Magyar államcímer

Középen egyszer hasított pajzs, amelynek jobb oldali mezeje 7x vágott, a vágások vörössel kezdődnek, és ezüsttel végződnek, míg a bal oldali vörös mezejében zöld hármas halomnak aranykoronás középső részéről ezüst kettős kereszt emelkedik ki, és a pajzsot a magyar szentkorona fedi. Ezt a címert csak az állam használhatja, magánszemélyek csak állami engedéllyel.
Az 188... évi XVIII. törvény rendelkezik az államcímer magánszemélyek általi használatáról: az álamcímer használatát magánszemélynek csak a miniszterelnök engedélyezheti az alábbi feltételekkel:

  • erkölcsi és politikai feddhetetlenség
  • magyar üzemmel rendelkezik
  • kitűnő terméket állít elő (minőség!)
  • DE! pénzintézetek csak törvényi rendelkezés alapján jogosultak a használatára
  • udvari szállítók (állami egyedárusítási joggal jogosultak - szesz, dohány)

Színek, zászlók:

Színek: vörös, ezüst, zöld (ázsiai kultúrából hoztuk magunkkal)

Zászlók (a zászlóknál is ez a hármasság jelenik meg):

  • trikolór (nemzeti zászló): minden állampolgár jogosult használni
  • állami zászló (állami címerrel): csak állami szervek használhatják állami tevékenység során
  • kereskedelmi zászló (azonos a nemzeti zászlóval): hajókon
  • hadsereg zászlaja (állami címerekkel, pajzs nélkül): alapszíne vörös, bíbor.
  • 1848-tól fehér zászló, körbefonva három színűvel.
  • haditengerészet zászlaja (legrégibb szimbólumokkal)
  • személyes zászló (perszonál): az uralkodó személyét illeti (Horthy zászlaja).