A II. világháború utáni jogfejlődést a munkaviszonyok területén a jogegységesülés jellemezte.
1945-49 közötti időszakot a zsákmányrendszer jellemezte, mert erős a hatalmi harc, háttérbe szorul a szakmaiság.
1949-77 (speciális zsákmányrendszer): a hatalom a közigazgatás kézben tartására törekszik, de nincs kivel küzdenie (mivel egyedüli hatalom van). Megindul a létszámnövekedés a közigazgatásban, egyre felkészültebb emberekkel dolgoznak. Fő szempont a politikai megbízhatóság.
1960: kormányhatározat a tanácsoknál dolgozók előírt képesítési követelményeiről.
1972: a vezetők nagy százaléka megfelel a képesítési előírásoknak.
1978: ÁIF megalakításabályozás.
80-as évek: A politikai enyhülésben a szakmai ismeretek és javaslatok felértékelődtek, kutatások indultak a személyi állomány összetételére, kiválasztására, előmenetelére, illetményrendszerére vonatkozóan, amelynek eredményeként megszületik egy szabályozási koncepció.
1990-ben kormányhatározat, mely a belügyminisztert megbízza a közszolgálati törvény rövid határidőn belüli elkészítésével.
1992. a közszolgálatra vonatkozóan megszületnek az egyes területek szabályozását érintő törvények :
- Mt. 1992. évi XXII törvény
- Ktv. l992. évi XXIII. törvény
- Kjt. 1992. évi XXXIII törvény.
- 233/2000 Korm. rendelet az egészségügyi, család-, gyermek-és ifjúságvédelemi ágazatra vonatkozóan,
- l38/1992 (X.8.) Korm. rendelet a közoktatási intézményekre vonatkozóan,
1996. évi XLIII. tv. a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról.
1997. évi LXVII. tv. a bírák jogállásáról és javadalmazásáról.
1997. évi LXVIII. tv. az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról.