Fejlődési szakaszok:
- A közszolgálati dolgozó a király személyes szolgája ( István királytól kezdve) a király nevezi ki és fizeti őket. A rendiség kialakulásával némi változás következik be. A királyi tanács (a főurak) befolyást akarnak gyakorolni a köztisztviselők alkalmazási feltételeire (1200-as évek) . Ezt a szakaszt az alá--fölérendeltség jellemzi. Az 1400-as évek első felétől általánossá válik az egyetemet végzett emberek (főként jogvégzettek) alkalmazása. Közülük nem mindenki nemesi származású. A fizetség nem mindig pénz, hanem pl. egyházi méltóságok adományozása.
- Az abszolutizmus idejére (az 1700-as évekre) jellemző, hogy ketté válik a közigazgatás:
- Központi szervek: alkalmazottai állami fizetésben, fizetett szabadságban részesülnek, képzett emberek, és főként katolikus vallásúak.
- Helyi szervek: alkalmazásukban protestánsok állnak.
- A köz szolgája a köztisztviselő (1848-49 után): a hatalmi ágak elválnak egymástól. A törvényhozó hatalom letéteményese a parlament lesz. A közigazgatás és a magánigazgatás elválik, mert létrejönnek a nagybirtokok, megindul az iparosodás. A központi igazgatásban erőteljesebb szigorítás érvényesül (pl. a képesítések esetében ).
- A két világháború között teljesedik ki, hogy kialakult a zárt rendszerű közszolgálati pragmatika (valamennyi elemét szabályozzák). A többi foglalkoztatotthoz képest védettebbek, hiszen pl. nyugdíjjogosultságot szerezhetnek, betegszabadságban részesülhetnek. Ebben az időszakban sincs egységes közszolgálati törvény. Köztisztviselőnek az minősül, akit az államfő, a miniszter vagy a kinevezési jogkörrel felruházott más hatóság fizetési osztályba kinevez, esküt tesz, aki az állam, a község közigazgatási, igazságszolgáltatási, közoktatási, honvédelmi, gazdálkodási feladatainak végzésében vesz részt. Professzionálidik a köztisztviselői kar, képesítési előírásoknak megfelelő, minősített emberek dolgoznak a közigban.
Magyary Zoltán a közhivatalnok fogalmát így adta meg: közhivatalnok az az egyén, aki az állam vagy állam által szolgálatadóúl elismert más közig-i jogi személy munkájában való közreműködésre megfelelő közig-i aktus által megbízást kap. (1942.) E szerint a legmarkánsabb csoportot az állami tisztviselők alkotják. Közhivatalnoknak számított továbbá a vármegyék a törvényhatósági jogú és megyei városok, továbbá a községek tisztviselői. Újabb csoportot alkottak azok, akik az állam v. az önkormányzatok intézményeiben álltak, közhivatalnokok voltak az OTI alkalmazottai, az állami v. önk.-i közműnél v. közüzemben (postán, vasút) dolgozók is. A tagoltság és nem az egységesség jellemezte a szabályzást.