20. A beszámítást kizáró okok. Az ittasság büntetőjogi megítélése

22. § A büntethetőséget kizárja:
a) a gyermekkor,
b) a kóros elmeállapot,
c) a kényszer és a fenyegetés,
d) a tévedés,
e) a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka,
f) a jogos védelem,
g) a végszükség,
h) a magánindítvány hiánya,
i) a törvényben meghatározott egyéb ok.
A gyermekkor
23. § Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be.
A büntetőjog a kezdetektől büntetlenséget biztosított a gyermekeknek. Az 1908. évi XXXVI. törvény (az 1875. évi V. tv. első novellája) 15. §-a akként rendelkezett, hogy "Az ellen, aki a bűntett, vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét meg nem haladta (gyermek), sem vád nem emelhető, sem bűnvádi eljárás nem indítható". Később az 1961. évi V. tv. ezt a büntetlenséget biztosító korhatárt 14 évre emelte fel, és a hatályos szabályozás is ezt a korhatárt használja. Az elmúlt években a bűnelkövetői struktúrában bekövetkezett kedvezőtlen változások - a gyermekbűnözés ugrásszerű növekedése - következtében egyre erősödnek azok a hangok, amelyek a 14 évnek 12 évre történő leszállítását kívánják.
Minden képen figyelembe kell venni :
   - felismerési képességet
 - akarati képességet
(Kétségtelen tény, hogy a 14. életévét be nem töltött személy is felismerheti cselekménye társadalomra veszélyes voltát, és képes lehet e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására, továbbá cselekedhet szándékosan, vagy gondatlanul is. A törvényalkotó ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy ennek az életkornak a betöltésekor a gyermekek testi és szellemi fejlődése - különös tekintettel arra is, hogy általában ekkor fejezik be az általános iskolai tanulmányaikat - éri el azt a szintet, amely lehetővé teszi az elkövetett cselekmény miatti felelősségre vonásukat. Ezért a vétőképesség hiány a 14 év alatt megdönthetetlen vélelem.)
Fikció alkalmazása: A 14. életévét be nem töltő gyermek beszámíthatatlan.
Az 1997. évi XXXI. törvény 15. § (4) bekezdése értelmében az alábbi intézkedések foganatosíthatók a gyermekkorú elkövetővel szemben
a) a védelembe vétel,
b) a családba fogadás,
c) az ideiglenes hatályú elhelyezés,
d) az átmeneti nevelésbe vétel,
e) a tartós nevelésbe vétel,
f) az utógondozás elrendelése,
g) az utógondozói ellátás elrendelése.
A kóros elmeállapot
24. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában - így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban - követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A beszámítási képességet vizsgálva megállapítható, hogy az alannyá válás egyik feltétele, egyben a bűnösség egyik eleme, amely magában foglalja a felismerési és az akarati képességet.
Felismerési képesség:
A cselekmény következményeinek, az előre látása
A felismerési képesség kétirányú:
- magában foglalja a cselekmény következményeinek és a
- a társadalomra veszélyességének az előrelátását.
A fenti két feltétel megléte esetén beszélhetünk csupán teljes körű felismerési képességről. A kóros elmeállapottal összefüggésben mindkét képesség vonatkozásában megállapítható, hogy azok az agyműködés, a szellemi tevékenység korlátozottsága következtében sérülhetnek az egyén szándékától, tevékenységétől függetlenül.
Akarati képesség:
A felismerési képességgel rendelkező személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelő magatartást tud tanúsítani.
A tényállás a kóros elmeállapot fogalma alatt 5 pszihiátriai kórképet sorol fel.:
1.    elmebetegség (az agykéreg tartós megbetegedése, mely súlyos zavarokat okoz a magasabb rendű idegműködésben; pl.: skizofrénia, paranoia, mániás depresszió, bénulásos elmezavar)
2.    gyengeelméjűség (genetikai eredetű, vagy a magzati élet, születés során, ill. a korai gyermekkorban elszenvedett károsodás következtében kialakult értelmi fogyatékosság, mely nem betegség és nem is gyógyítható)
3.    szellemi leépülés (a dementia az emberi élet során kifejlődött értelmi teljesítőképesség különböző okból –betegség, idős kor – bekövetkező végleges és általában előrehaladó hanyatlása; pl.: Alzheimer-, Parkinson-kor)
4.    tudatzavar (átmeneti állapot, amelyben a tudat elhomályosul, beszűkül; a tudatzavarban elkövetett cselekményre teljes vagy részleges emlékezethiány alakul ki és a magatartás „énidegen” a tudatzavarban lévő számára)
5.    személyiségzavar (csak abban az esetben minősülhet káros elmeállapotnak, ha súlyos fokú patológiás vonásokat mutat; jell.: személyiségfejlődés egyenetlensége, jelentéktelen sérelmek által provokálható ún. „dekompenzációs” hajlam)
A fent említettek abban az esetben képeznek büntetőjogi akadályt, amennyiben a beszámítást kizárják. A beszámítási képesség hiányában tehát az elkövető nem büntethető.
Az ittasság büntetőjogi megítélése
Az egyéntől függő korlátozottságra - ittasság, gyógyszeres, kábítószeres bódult állapot - a Btk. 25. §-nak rendelkezései az irányadók.
(25. § A 24. § rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el.)
fikció: A Btk. 25. § rendelkezése lényegileg azt jelenti, hogy az adott esetben beszámítási képességgel nem rendelkező személyt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a cselekmény elkövetésekor beszámítási képessége birtokában lett volna. Értelemszerűen, amennyiben a beszámítási képesség ily módon korlátozott volt, akkor nincs helye korlátlan enyhítésnek.
"Az ittas állapot okozta tudatzavar alapvetően eltér a tudatzavar egyéb eseteitől, az önhibából leittasodó tudatzavara olyan ok következménye, melyért az elkövető felelőssé tehető. A saját akarat elhatározásától, szándékától függ ugyanis, hogy a tűrőképességét meghaladó mérvű alkoholfogyasztással előidézi-e a beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó tudatzavar veszélyét".
Az önhiba mellett vizsgálni kell az ittasság fogalmi körét is.
Az ittas állapot normál esetben a szokványos, mindennapi ittasságot fedi. Az elfogyasztott alkohol mennyiségétől, minőségétől és az egyén tűrőképességétől függően bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után fokozatosan jelentkeznek a tünetek.
Az indulati cselekmények esetében mindig vizsgálandó, hogy a korlátozó körülményként jelentkező indulat, tudatbeszűkült állapot patológiás vagy fiziológiás eredetű.
- Amennyiben fiziológiás eredetű, a külső hatások eredményeként jött létre, úgy az ittasságtól függetlenül helye van a privilegizált eset megállapításának
- A fentiektől eltérő a kóros ittasság kialakulása, lefolyása. Ebben az esetben az alkoholfogyasztó személy alkoholtűrő képessége valamilyen okból - betegség, pillanatnyi idegállapot, gyógyszer hatása - megváltozik.
Ez lehet: mennyiségi (quantitatív) intolerancia
               minőségi (qualitatív) intolerancia.
A gyakorlatban inkább a quantitatív intolerancia az elterjedtebb, amikor is az alkoholfogyasztó viszonylag kisebb, normál, egészséges ember számára jelentéktelen mennyiségű alkoholtól lerészegedik.
- Különösen az alábbi tüneteket azok amelyekből a pathológiás ittasságra lehet következtetni
a) az érintkezés-felvétel megnehezülése,
b) érzékcsalódások fellépése,
c) a magatartás énidegensége
d) a cselekménynek a szituációhoz képest inadekvát volta,
e) heves, megokolatlan és túlméretezett indulatkitörés,
f) terminális alvás
g) teljes vagy részleges emlékezészavar".
(A fenti tünetek egyrészt előfordulhatnak a közönséges részegségnél, másrészt nem szükségszerű, hogy a patológiás részegségnél a teljes tünetegyüttes megjelenjen.)
A gyakorlatban igen ritkán fordul elő tisztán patológiás részegség, ezzel szemben az átmenetiség jellemző. Annak eldöntése, hogy az adott esetben a részegség melyik alakzatával állunk szemben, szakértői kérdés.
- Azt a részegséget, amely a típusos részegségtől eltérően a pszichopatológiai tüneteket illetően nem éri el a patológiás részegségét, de "a tudatzavart állapot többnyire rohamosan és nagyobb intenzitással áll be csökevényes (abortív patológiás) részegségnek hívják.
A részegség ezen formája nem zárja ki a beszámítási képességet, de azt különböző mértékben korlátozza, ezért a Btk. 24. § (2) bekezdésének alkalmazására nyújt lehetőséget.
Az ittas állapotban való bűnelkövetés jogi értékelésével egyező a kábítószer hatása alatti, azonban bizonyos eltérések a két anyag eltérő jellegéből adódóan vannak.