09. A bűncselekmény fogalom története. A bűncselekmény fogalma a magyar büntetőjog tudományában és a Büntető törvénykönyvben

A bűncselekmény tana
Cesare Beccaria szerint bűncselekmény az a cselekmény, amit a törvény annak nyilvánít
A bűncselekmény 3 ismérve:

• tényállásszerűség
  Jehring szerint emellett kell lenni egy másik elemnek is = jogellenesség
• jogellenesség (= társadalomra veszélyesség )
  
  • formális jogellenesség
  • materiális jogellenesség
    10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.
    (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.
• bűnösség
  
  • szándékosság
  • gondatlanság
    

E hármas jogfogalom adja a bűncselekmény elkövetését. Egyetlen fogalom hiánya kizárja a bűncselekmény megvalósulását. Már Csemegi is ismerte és be is építette a Csemegi-kódexbe.
A bűncselekmények súly szerinti felosztása

• bűntett
• vétség
  

szempontok:

• milyen bűnösségi alakzatú
• milyen a büntetési tartam
  

Történeti előzmények
A klasszikus iskolához fűződik a bűncselekmény fogalmának tudományos igényű meghatározása:

• Beling feltárta a törvényi tényállás mibenlétét;
• Jhering meghatározta a jogellenesség lényegét;
• Binfing megalkotta a normateóriát;
• Merkel a bűnösség fogalmát határozta meg.
  

Ezek alapján Liszt fogalmazta meg: a bűncselekmény tényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekmény. Ennek alapján lehetővé vált a jogalkalmazásban az objektívtől a szubjektív momentumok felé haladás, melynek során megvizsgálás alá került sorrendben:

• követtek-e el cselekményt;
• tényállásszerű-e az elkövetett cselekmény;
• jogellenes-e az elkövetett tényállásszerű cselekmény, azaz sértett-e valamely jogszabály mögött meghúzódó normát;
• bűnös-e az elkövető.
  

A törvénykönyvek általában formális meghatározást adnak a bűncselekmény fogalmának, azaz bűncselekmény az, amit a törvény büntetni rendel. Ez a fajta meghatározás garanciát jelent a nullum crimen sine lege elv maradéktalan érvényesülésére, azonban adós marad a fogalom tartalmi lényegének kifejezésével.
A bűncselekmény tartalmi lényegének meghatározására különböző próbálkozások történtek:

• Hivatkozás az erkölcstelenségre. Angolszász területen terjedt el ez a tartalmi meghatározás. Azonban ez nem pontos, hiszen szép számban találhatunk olyan bűncselekményeket is, melyeket a társadalom nem jellemez az erkölcstelenség jellemzőjével, s fordítva is igaz ez.
• Hivatkozás a társadalomra veszélyességre. A magyar szabályozás is ezt az elvet tartalmazza. Ennek lényege, hogy a törvényhozó csak társadalomra veszélyes cselekményt nyilváníthat bűncselekménnyé. Előnye ennek a meghatározásnak, hogy tájékoztatást ad az állampolgárok részére, hiszen rendszerint mindenki tudja, hogy mely cselekmények veszélyesek a társadalomra.
• Hivatkozás a büntetni rendeltségre. Ez lényegében ugyanaz, mint a társadalomra veszélyesség, hiszen éppen azért büntetni rendelt egy cselekmény, mert az a társadalomra veszélyes.
  

A BTK meghatározása
10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.
A bűncselekmény fent felsorolt öt tárgya csak alapja a társadalomra veszélyességnek.
A sértés és a veszélyeztetés között a különbség az, hogy míg a sértés következtében a támadott életviszony hátrányos változása bekövetkezett, addig a veszélyeztetés következtében e hátrányos változás lehetősége teremtődött meg.
A társadalomra veszélyesség kizárólag objektív értelemben fogható fel, kizárt a szubjektív társadalomra veszélyesség (bármilyen nagyfokú is legyen) alapul vétele.
Figyelembe veendő, hogy a törvényhozó nem egy konkrét cselekményt, hanem egy cselekménytípust értékel, ezért a jogalkalmazónak mindig el kell végeznie a konkrét cselekmény értékelését, s az atípusos cselekmények esetében – amikor az adott konkrét cselekmény a cselekménytípus általános értékelése ellenére nem veszélyes a társadalomra – nem valósul meg bűncselekmény.
A társadalomra veszélyességnél az elkövetés időpontja a mérvadó, azaz a cselekmény akkor is bűncselekmény, ha azóta társadalmi veszélyességi jellege megszűnt (persze ennek vannak kihatásai).
Mi a büntetni rendeltség? Büntetni rendelt az a magatartás, mely megfelel mind az általános, mind a különös rész meghatározásának. A büntetni rendeltség tehát egyenlő a tényállásszerűséggel, hiszen azt rendeli a törvényhozó büntetni rendeltnek ami tényállásszerű, a büntetni rendeltség a tényállásszerűként való meghatározásában fejeződik ki, ezért indokolatlan a két fogalmat egymástól különválasztani. A klasszikus iskola különválasztotta külön a tényállásszerűséget a jogellenességtől, mert a tényállásszerűségben értékelésmentes objektív, míg a jogellenességben értékelési momentumot látott. Azonban a jogellenesség nem különbözik a tényállásszerűségtől és a büntetni rendeltségtől.
Ezzel ellentétes nézetek:

• A tényállásszerűséget szűkebb értelemben értelmezi, azonosítja a diszpozíciószerűséggel, azaz tényállásszerű az, ami a különös résznek felel meg, míg jogellenes az, ami az általános résznek is megfelel.
• Különbséget tesz az általános rész feltételei között, attól függően, hogy azok pozitívak vagy negatívak, csak a pozitívakat sorolva a tényállásszerűség fogalmába, melyek a negatív feltételek fennforgása esetén jogellenesek is. Minden pozitív feltétel negatívként is megfogalmazható, ezért kérdéses ennek a nézetnek az elvi alapja.
  

Másik fontos szempont a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság formájában): nullum crimen sine culpa elve. Nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi értelemben vett bűnösségről van itt szó:

• Akaratszabadságon alapuló természetjogi bűnösségfogalom.
• A XIX. sz.-tól: pszichológiai bűnösségfogalom. Lényege az elkövetőnek a jogellenes eredményhez való pszichikai viszonya. Nem ad választ a hanyagság lényegére, hiszen ennél a bűnösségi alakzatnál hiányzik a pszichikai viszony.
• Normatív bűnösségfogalom. Lényege: a bűnösség egyenlő a szemrehányhatósággal, tehát a bűnösség egy konkrét cselekményhez tapadó jelenség. A hanyagság magyarázata: a bűnösség a társadalom várakozása ellenére hiányzó társadalomra veszélyes jelleg felismerése.
  

Súly szerinti megkülönböztetés
Egyes, kettős vagy hármas felosztás ismert.
Egyes: 1950-1971 között. Kettős: 1971 után. Hármas: 1950 előtt.
11. § (1) A bűncselekmény bűntett vagy vétség.
(2) Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény vétség.
A szabálysértés külön kategória, melyet nem a büntetőjog, hanem a közigazgatási jog rendez.