A büntető norma szerkezete:
Csoportjába tartoznak azok a jogszabályok, amelyek a büntetőjogi jogviszonyt szabályozzák, illetve az alapul szolgáló életviszonyt védelmezik; a büntetőjogi norma a büntetőjog materiális forrásaink az összessége.
Sajátossága: definícióként megjelenés, megközelítés és felfogás
A büntetőjogi normák meghatározzák mit tegyen, ne tegyen vagy tűrjön a norma címzettje, vagy módosítják ezeket a parancsokat.
Elemei (3):
  • Hipotézis: Előtétel, a normának az a része, amely meghatározza azt az élethelyzetet, amely a norma alkalmazásának feltétele. (pl.: 166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.; „aki” jelenti a hipotézist, hiszen a Btk. hatálya szerint minden emberre vonatkozó norma)
  • Diszpozíció: Írja elő, hogy a hipotézis fennállása esetén, a norma címzettje, milyen cselekményt tanúsítson.
  • Szankció: Az a jogkövetkezmény amelyet a norma a diszpozíció teljesüléséhez kapcsol. A büntetőjogban a hipotézis és a diszpozíció részben összeolvad. Ami csak diszpozíciót tartalmaz az nem büntetőjogi norma.
Diszpozíció
Előírja, hogy a hipotézis fennállása esetén, a norma címzettje, milyen cselekményt tanúsítson.
Fajtái (4):
  • Egyszerű diszpozíció: A bűncselekményt tulajdonképpen tautológiával, a nevével határozza meg. pl.: 166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el
  • Leíró diszpozíció: A bűncselekményt lényeges ismérveivel határozza meg. pl.: 316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.
  • Hivatkozó (utaló) diszpozíció: A felesleges ismétlés elkerülése miatt a Btk. -n belül hivatkozik egy másik bűncselekményre, ahol a kérdéses tényállást már definiálták. pl..: 230. § A 229. § rendelkezései szerint büntetendő, aki az ott meghatározott cselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el.
  • Keretdiszpozíció: Nem a Btk. –n belül utal valamely rendelkezésre, hanem más jogág szabályaira, amelyeket az adott Btk. rendelkezést töltik ki tartalommal. pl.: 186. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.