A jogforrási rendszer azoknak az alkotmányjogi intézményeknek az összessége, amelyek egy államon belül kifejezik a hatályos jog létrejöttének folyamatát, a jogalkotó szerveket, azok hatáskörét, a jogszabályok típusait, rangját, hatályát és az érvényességét, valamint a jogalkotás garanciáit is.
Jogforrások:
1. Jogszabályok
2. Nemzetközi szerződések
3. Áljogszabályok = pszeudó jogszabályok,
4. Lappangó = látens jogforrások.
Jogszabály: általános magatartási szabály, amelyet a közhatalmi szervek azért adnak ki, hogy szabályozzák a társadalmi viszonyokat. Mindenkire kötelező, kikényszeríthető.
Csoportosításuk:
1. Országos vagy központi jogszabályok: tv-i szintű v. rendeleti szintű jogszabályok
2. Helyi jogszabályok: települési önkormányzati, megyei önkormányzati rendeletek
A rendeleteket nem a törvényhozó szerv alkotja, de mindenkire kötelező jogszabályok. Az életviszonyok gyors változása szükségessé tette a gyorsabb szabályozást is. A végrehajtó hatalom szervei főként végrehajtási. rendeletek kibocsátására kaptak lehetőséget a múltban, de a század végétől a törvényekről a rendeleti jogalkotásra tevődött át a fő hangsúly. A rendeleti jogalkotás nem sérti a törvényhozás elsődlegességét, de vannak korlátai. Ilyen korlát a jogszabályi hierarchia. A törvények a hierarchiában magasabb szinten helyezkednek el, mint a rendeletek, ezért a rendelet - éppen a hierarchiában elfoglalt helyénél fogva- nem tartalmazhat a törvénnyel ellentétes rendelkezést. Az autonóm rendeletalkotást korlátozni lehet Alkotmányban vagy a jogalkotásról szóló tv-ben.
A rendeleti szintű jogszabályok két nagy csoportja a kormányrendeletek és a miniszteri rendeletek. A kormányrendelet kiadására kétféle módon van lehetőség: autonóm rendelet kibocsátása és végrehajtási rendeletek kiadása.
Autonóm rendeletalkotás: azt jelenti, hogy az adott életviszonyt elsődlegesen rendelet szabályozza, nincs tv-i előzménye. Ezeknek a köre azonban korlátozható. A rendeletek elsősorban a törvények végrehajtását szolgálják A tv. felhatalmazást ad a végrehajtási rendelet kibocsátására, ez a felhatalmazás háromféle lehet:
1. Blanketta felhatalmazás: az Alkotmány vagy az 1987. évi XI. tv. teszi lehetővé, hogy törvények végrehajtására ki lehet adni rendeletet.
2. Általános felhatalmazás: konkrét tv. végrehajtására teszi lehetővé a vh. rendelet kibocsátását.
3. Konkrét felhatalmazás: egy tv. a saját végrehajtására meghatározza, hogy ki jogosult a végrehajtási rendelet kiadására, milyen keretekben lehet a végrehajtást elvégezni, mi a végrehajtás. tárgya. Tehát meghatározza a jogosultat, a tárgyat, a kereteket. Lényege, hogy az adott tv. mely rendelkezéseinek a részletezésére milyen körben, mely szerv adhat ki végrehajtási rendeletet. Ez a felhatalmazás nem ruházható át más szervre.
Konkrét törvényben meg kell határozni, mely rendelkezésre mit és hogyan, ki szabályoz. A rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazás nem ruházható át. A miniszteri rendelet azonos súlyú a miniszterelnöki rendelettel. Miniszteri rendelet csak saját hatáskörébe tartozó kérdést szabályozhat, csak végrehajtási rendeletet adhat ki. Ha több tárgykört is érint a rendelet, akkor a miniszterek egyetértésben, vagy közös rendeletként szabályoznak. Ha a miniszter távol van, a politikai államtitkár felelős a rendeletalkotásért.
Mo-n rendeletet adhat ki: Közt. Elnök, megyei közgyűlés elnöke és a főpolgármester, illetve a kormány és a kormány tagjai.
Rendkívüli rendeletalkotó jogköre van:
Közt. Elnök: csak szükségállapotban (a rendkívüli állapotot a Közt. Elnöki rendelettel vezeti be)
Megyei közgyűlés elnöke és a főpolgármester rendkívüli állapot, szükségállapot, külföldi fegyveres csapatok váratlan betörése esetén a területi alkalmazás feltételeit rendeletben állapítják meg.
Rendes rendeletalkotási jogkör illeti meg a kormányt és a kormány tagjait.
1. A Min. Elnök és a miniszteri rendelet a jogforrási hierarchiában azonos szinten helyezkednek el, minden esetben csak végrehajtási. rendeletek lehetnek, vagyis a miniszter nem jogosult autonóm rendelet kiadására. Távollétében, akadályoztatása esetén a PÁT jogosult a miniszteri rendelet kiadására.
2. Ha olyan életviszony kerül szabályozásra, amelyben több tárca, több miniszter is érdekelt, kétféle megoldás létezik: vagy együttes rendeletet adnak ki, s ezt a bevezető rendelkezésben jelzik, és mindannyian aláírják, vagy az ún. egyetértésben kibocsátott rendeletet adják ki. A szabályozásban leginkább érdekelt miniszter adja ki a rendeletet, a többivel egyetértésben. A bevezető rendelkezés ezt is tartalmazza, illetve az érdekeltek ezt is aláírják.
A helyi - önkormányzati - rendeletek az önkormányzat illetékességi területén mindenkire kötelezőek. (alkotmány, jogalkotásról szóló tv és az Ötv. alapján) Két szinten adhatók ki:
Települési szinten: a települési képviselő testületek kiadhatnak autonóm és végrehajtási részletező rendeleteket is. Az autonóm rendeletek a helyi viszonyok rendezését szabályozzák. Korlátja: nem lehet szabályozni kizárólagos törvényhozási tárgykörben, illetve amit már korábban törvény vagy kormány szabályozott, nem lehet. (emlékeztetőül: OGY autonóm rendeletalkotása: minden kérdést, minden tartalommal, minden szinten; kizárólagos törvényalkotása: a részletkérdéseket is; kifejezett törvény alkotása: a részletkérdéseket végrehajtási. rendeletek szabályozzák). Végrehajtási rendeletet csak törvény vagy kormányrendelet végrehajtása céljából adhatnak ki az önkormányzatok.
Megyei közgyűlés: csak a feladatkörében adhat ki rendeletet, pl.: SZMSZ, megyei önkormányzati. tulajdonnal kapcsolatos kérdések, megyei címer+jelképek, megyei szervek működése, helyi népszavazás, népi kezdeményezés, jelvények, kitüntetések.
Sajátos helyzet alakult ki a fővárosban. A kerület és a fővárosi közgyűlés is a települési szintet jelenti. Mivel a kerületek és a főváros között nincs alá-fölérendelt viszony, ha a főváros egészére vonatkozó életviszonyt kell szabályozni, akkor a főváros adja ki a rendeletet, a kerületi szintűt pedig a kerületi képviselőtestület. szabályozza helyi rendeletben. (Ugyanez vonatkozik a megyék és a települések közti viszonyra is.) Határkör szerint járnak el az önkormányzatok.
A rendeletalkotás jogát nem lehet átruházni.
Nemzetközi szerződések:
Nemzetközi jogalanyok közötti megállapodás, mely a felek akarat-megegyezését hozza létre, írásban rögzítve. Alanyai lehetnek államok és nemzetközi szervezetek. Két vagy sokoldalú lehet.
Megegyezés folyamata:
Tárgyalás, közös akarat kifejezése. Közös akarat alapján. A megbízottak aláírják, ez a parafálás.
Állam által feljogosított személyek ünnepélyes aláírása.
Ratifikálás (megerősítés). OGY, Kormány a már meglévő szerződéshez kapcsolódóan kéri. Ez a hatályba lépés előfeltétele. Okmányok kicserélése, ha több fél van, egy ország őrzi.
Belső jog részévé teszik, jogszabályban kihirdetik.
Fenntartások: sokoldalú megállapodás esetén. Lehetőség a saját szempontok érvényesítésére. Bizonyos pontokra fenntartó nyilatkozatot tesznek.
Jogszabályi hierarchiában a belső viszonyokat szabályozó törvények felett állnak a nemzetközi megegyezések.
A közösségi jogot kell alkalmazni, ha az belső jogszabállyal ütközik vagy olyan jogot szabályoz, amelyet a tagország még nem szabályozott. Ezután ebben a tárgyban belső törvény már nem hozható.
Akkor érvényesek, ha érvényesen megkötötték, és a magyar jogrendszerbe integrálták. Az 1982/XXVII. tvr. szerint a nemzetközi. szerződés megkötése a következő módokon történhet:
OGY vagy Közt. Elnök ratifikálásával,
Kormány jóváhagyásával,
Csatlakozással, elfogadó nyilatkozattal, aláírással, elhárító nyilatkozat mellőzésével.
Ratifikálni kell az Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú szerződéseket, amelyekkel kapcsolatban belső törvények kiadása, módosítása, hatályon kívül helyezése válik szükségessé, mert ütközik felük. A kiemelkedően fontos szerződéseket az OGY ratifikálja (=jóváhagyás, megerősítés, tv-be iktatás), más szerződéseket a Közt. Elnök is ratifikálhat. Ez esetben a tv-be tartozóknál az OGY előzetes hozzájárulása szükséges, egyébként a Közt. Elnöknél miniszteri ellenjegyzés is kell!
A nemzetközi szerződés a magyar államra kötelezővé válik, de nem válik mindenkire kötelező belső jogforrássá, csak akkor, ha a nemzetközi szerződést magyar jogszabállyal a jogrendszerbe becikkelyezték. A nemzetközi szerződést törvénnyel vagy Kormányrendelettel kell kihirdetni, ezzel a magyar jog részévé válik. A jogszabályok hierarchiájában egy szinttel magasabban helyezkedik el, mint az adott jogszabályi forma általában.