22. Melyek a külkereskedelmi ügyletek legfontosabb dokumentumai?

A nemzetközi kereskedelmi forgalomban számos okmányt használnak:
    Részben a különböző országokban érvényes hatósági előírások teljesítésének igazolására: beviteli, kiviteli engedélyek, származási bizonyítványok, egészségügyi igazolások stb.
    Részben a szerződő felek teljesítésének igazolására (számlák, minőségi, mennyiségi , vámigazolások, biztosítási, fuvarokmányok
    A fizetésekkel kapcsolatosan (átutalási megbízás, akkreditív, csekk, váltó stb.
Az okmányok közös vonásai.
    Valamilyen tényt, körülményt igazolnak, vagy
    Ezen felül a birtokosnak a tulajdonjog elemeit (rendelkezés, használat, birtoklás, a hasznok szedése..) biztosítják, az okmány átadása tulajdonos változással jár (értékpapírok). Az értékpapírok szerepe a külkereskedelemben nagyon fontos, mert a vagyontárgy fizikai átadása nélkül lehet átruházni a tulajdonjogot (pl. úszó rakomány, közraktárban elhelyezett árú akár többszöri értékesítése)
A csoportosítás és szempontjai
A megtestesített jogosultság szempontjából pl.  az értékpapírok a következő csoportokra
oszthatók:
-    árúra vonatkozó jogot megtestesítő értékpapírok (tengeri hajóraklevél (Bill of Lading), kiszolgáltatási jegy (Delivery Order), közraktárjegy
-    pénzkövetelést megtestesítő értékpapírok (váltó, csekk)
-    egyéb jogosultságot megtestesítő értékpapírok (tulajdonosi részesedést a részvény, hitelviszonyt a kötvény). Az árú megtestesítésének ténye a fuvarokmány szövegéből derül ki. Ha az árú címzettnek történő átadásához nem szükséges a fuvarokmány, akkor az nem értékpapír, ha szükséges az árú kiszolgáltatásához, akkor az. Ha pl. egy tengeri szállításnál hiába van az átvevő megnevezve a hajóraklevélben, a Bill of Lading birtoklása nélkül nem juthat hozzá a küldeményhez, legfeljebb abban az esetben, ha okmánypótló bankgaranciával biztosítja a hajóstársaságot a kiadást követő esetleges igényekkel szemben.
A kiállító személye szerint az  okmányok lehetnek:
-    hatósági
-    a szerződő felek által kiállított
-    az ügyletbe a felek által bekapcsolt szolgáltatók, vagy egyéb funkciókat ellátók (bankok, speditőrök, biztosítók, közraktárak, minőséget tanúsítók..)
Jogi státusz szerint:
-    értékpapírok (valamilyen jogot testesítenek meg)
-    valamilyen feladat elvégzését, az árú (szolgáltatás) valamilyen jellemzőjét igazolják (súly, minőség, származás helye..)
Nyilvántartási rendjüket tekintve:
-    szigorú számadású (amit annak minősítenek, illetéktelen felhasználásuk visszaélések elkövetését teszi lehetővé)A szigorú számadású bizonylatokról nyilvántartást kell vezetni (TIR, Carnet..)
Forma:
-    hatóságilag előírt, vagy a szokásjog alapján alkalmazott formanyomtatványok (értékpapírok)
-    egyedileg előállított, alaki formasághoz nem kötöttek. Egyesek formanyomtatvány nélkül is szigorú alakisághoz kötöttek (váltó)
Funkció:
Engedélyek, vámokmányok, fuvarokmányok, egészségügyi, származási bizonyítványok, számlák, biztosítási kötvények stb.)
Keletkezés helye.
-    külső
-    belső bizonylatok
Fontos, hogy a kívülről érkező (mások által kiállított) okmányokon még akkor sem szabad javítást eszközölni, ha azok mindenki számára nyilvánvaló elírásokat, hibákat tartalmaznak (okirat hamisításnak minősül). Az okmányok sokfélesége és számossága miatt célszerű, ha a felhasználóknak készítenek egy ügyrendet, bizonylati szabályzatot és a tennivalókról egy listát, kiállítási útmutatót. Az utóbbiban célszerű szabályozni a bizonylat kiállításának időpontját, az alaki, tartalmi, számszaki helyességért felelős munkaköröket, a példányszámot, a bizonylat megőrzésének módját, a bizonylatok útját, az elektronikus adatfeldolgozás rendjét, a hibás bizonylatok javításának módját. Számos okmányon az eredeti, hibás bejegyzés a javítás után sem törölhető ki, úgy kell javítani, hogy a hibás adat továbbra is olvasható legyen. Pénztári, vagy bankbizonylatokat nem lehet javítani, az elrontott példányokat érvényteleníteni kell, helyettük újakat kiállítani.