Jövedelempolitika fogalma:
A munkaerőpiacon a kereslet és kínálat alapján kialakulnak az (árak) jövedelmek. A belső (vállalaton belüli) és a külső (vállalaton kívüli) munkaerőpiacon szabályozási szintek alakítják ki, hogy milyen jövedelemmel rendelkeznek majd az egyéni munkavállalók. A jövedelempolitika a piaci viszonyokat szabályozza.
Szintjei:
- Munkaerőpiac: itt -mint minden piacon- a többi szabályozótól függetlenül is kialakul a munka teljesítményének az ára.(munkaerő ára),ezt a kereslet kínálat viszonya és a gazdálkodó szervezetek eredményessége határozza meg.
- Kormányzati beavatkozás: itt a tiszta bérszabályozást módosítja a kormány kisebb-nagyobb mértékű beavatkozása.Pl jogszabályok, adók, járulékok. Előnye: közvetlenebbül érvényesíthető a jövedelempolitikai szándék, alakítani lehet a vásárlóerő tömegét, kereseti szinteket, arányokat. Hátránya: külső nem piaci elveket követő beavatkozás történik
- Érdekegyeztetés: a munkaerőpiac szereplőinek érdekei eltérőek, a hatalom eloszlása aszimmetrikus(munkaadó javára),hogy ennek nyomán ne legyenek konfliktusok, mindkét oldal érdeke érvényesüljön, ezért tárgyalásos úton igyekeznek megállapodni a bérekről. Működhet makro, ágazati és vállalati szinten. Előnye: a beavatkozást a piaci szereplők hajtják végre, kevésbé sérül az autonómia, érzékeny a szereplők érdekeire. Korlátja: megállapodások esetlegessége, korlátozott hatóköre, nem mindig illeszkedik a makroszintű célokhoz.
- Vállalati bérpolitika: Jelentős szerepe van a bérpolitika elveinek kialakításában. (pl: bérbesorolás, teljesítményértékelés) Az így kialakult egyéni bérezési, ösztönzési rendszer alkotja az egyéni bérek közvetlen feltételrendszerét.
- Munkavállalói magatartás: Az egyéni jövedelem nagyban függ az üzemen belüli alkurendszerektől, kapcsolati rendszerektől (formális-informális)
Külső jövedelemszabályozás típusai:
Alaptípusok:
- tiszta piaci szabályozás
- ndikatív
- kooperatív
- adóalapú
- imperatív
1. Tiszta piaci szab:
A piac láthatatlan keze. Nem szabad akadályozni, mert ez a hatékonyság rovására megy, jövedelemszabályozást is a szabad piaci mechanizmusoknak kell átengedni. Így nyílt verseny, racionális foglalkoztatás és bérpolitika, teljesítményen alapuló polarizálódás megy végbe. Tiszta formában nem létezik, de minimálisra igyekszik korlátozni az állami beavatkozást, azt is csak néhány területen:
pl: keretfeltételek jogi meghatározása, piaci működés tisztaságának felügyelete, önkéntes ellátórendszer működtetése, esélyegyenlőség biztosítása, jövedelmek minimál-standardjainak előírása.
2. Indikatív:
Lágy kéz jövedelempol. A piac láthatatlan kezét egészíti ki. Háttérből sugallja a me. piaci szereplők számára a követendő magatartást. Informál, orientál, kényszer és erőszak nélkül. Úgy próbál befolyásolni, hogy a me.piac szereplői önként építsék be a gazdasági-társadalmi szempontokat a normarendszerükbe. Kétféleképpen teszi ezt:
- Bér-ár irányjelzés: A kormány azzal befolyásol, hogy bemutatja a bér-ár-termelékenység növekedés közötti érvényesítendő kapcsolatot. Így arra hívja fel a szereplők figyelmét, hogy a bérek emelésénél önként korlátozzák magukat a gazdasági termelékenység-növekedésének szintjére. Ajánl: egyensúlyt biztosító bérfejlesztési ütemet, figyelmeztet, hogy a piac mely részein keletkezhet feszültség, hol van szükség a jövedelmek emelésére.
- Normaképzés befolyásolása: a kormány határozottabb de nem kényszerítő eszközökkel lép fel, hogy a partnerek önként vegyék figyelembe ajánlásait a megállapodások normaképzési folyamatában. PL: dokumentumokat, elemzéseket bocsát az érdekképviseletek rendelkezésére, kormány szakértőként vesz részt a bértárgyalásokon, közvélemény befolyásolása, felügyelet gyakorlása a tárgyalások felett, központi ellenintézkedéseket helyez kilátásba, ha nem igazodnak az elvárásokhoz. Lágy eszközök hatékonysága függ attól, hogy mennyire azonosulnak vele önként a szereplők és a gazdaság növekedési szintjétől
3. Kooperatív jöv. pol:
Munkaerőpiac működését a munkerőpiaci szereplők „kézfogása” egészíti ki. A feszültségeket, hibákat tárgyalásos úton, közös megállapodással, kooperatív úton oldják meg. Ez többféleképpen történhet.
- Háromoldalú (tripartit) kapcsolatrendszerben: munkaadói-munkavállalói szövetségek és a kormány közösen határozzák meg a makroszintű adatokat, alakítják ki a követendő bérpolitikát, bérnövekedési irányvonalakat. Ajánlásokat fogalmaznak me, megállapodnak kötelező minimál-standardokban.
- Kétoldalú (dipartit) kapcsolatrendszerben: a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek együtt határoznak meg ajánlásokat, kollektív szerződéses kötelezettségeket a bérekre, munkafeltételekre. Koop jöv.pol előnye: piackonform,. megőrzi a piaci szereplők autonómiáját. Alapvető feltétele: kapcsolatrendszer intézményesítése, partnerek tolerenciája, együttműködési készség, kölcsönös előnyök biztosítása.
- A partnerek között az egyeztetés három szinten történhet:
- Makro szinten: Országos Munkaügyi Tanács (OMT) keretében
- Mezo szinten: ágazati szint-kollektív szerződések kötésével
- mikro szinten: vállalati kollektív szer.kötésével.
- Makroszintű érdekegyeztető tárgyalások-ajánlások (makro). A kormány a szereplőkkel az OMT-n egyeztet, országos bértárgyalásokat is kezdeményezhet. OMT nem köt kollektív szer csak a kritikus pontokon keresi a megegyezés lehetőségét. Nincs bérmegállapodás csak információ és véleménycsere. Ajánlásokat tesz, aminek érvényessége a szoc.partnerektől függ.
- Ágazati alapbér-besorolási rendszer meghatározása (mezo): A közalkalmazotti és közszolgálati törvény rögzíti a besorolási feltételeket. A munka tv.könyve hatálya alá tartozó területeken csak ágazati besorolási rendszerről állapodik meg. De kollektív szerződésben ettől eltérő feltételeket is meg lehet szabni. Garancia arra az esetre, ha a felek nem kötöttek koll.szerződést. Konkrét bértételeket nem tartalmaz csak ajánlást.
- A kötelező legkisebb bérösszeg megállapítása (mikro) Kifejezetten szociális, garanciális funkciója van. Teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó bére ennél kisebb nem lehet. Ezt a kormány az OMT-vel közösen állapítja meg, és jogszabályban kihirdeti. A minimálbér egyszerre szociális, politikai gazdasági kérdés. Mérlegelni kell a fogyasztásra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatását, megélhetési költségek alakulását, fogyasztási ill társadalmi funkciók érvényesülését.
4. Adóalapú jöv.pol.:
A lágy eszközökhöz viszonyítva a kormány határozottabban érvényesíteni valamely elosztási elvét vagy stuktúráját, de ezt nem utasításokkal, hanem rugalmas adózási módszerekkel kívánja elérni. Adópolitikai eszközök:
- Jutalmak és büntetések alkalmazása az adóztatásban: Itt is megfogalmazódik egy központi normatív elvárás (ajánlás) de nem jelent kötelezettséget. A váll.a szint alatt maradhat vagy túl is lépheti azt de, mérlegelnie kell a döntés konzekvenciáit .Pl: Elfogadás esetén adókedvezményt, jóváírást vehet igénybe, ajánlás túllépése többletadózást vonhat maga után.
- A munkaerő teljes árának alakítása:
A bérek volumenére kivetett különböző személyi és társasági adók járulékok. Hatásuk úgy jelentkezik, hogy közvetett bérköltségként megdrágítják az eleven munka igénybevételét, megváltoztatják az eleven és holt munka arányát, így befolyásolja a váll.bérezési, foglalkoztatási és fejlesztési döntéseit. Erős elvonás gazd. hátránya: uniformizál, esetleg negatív teljesítmény-ösztönző hatást vált ki. Előnye: nem korlátozza a piaci szer. autonómiáját, mégis arra ösztönöz, hogy vegyék figyelembe a makroszintű elosztási szempontokat. - Központosítás és újraelosztás. A kormány a vállalkozói és munkavállalói jövedelmek egy részét elvonja és a saját költségvetési, foglalkoztatási, szociális és egyéb célok megvalósítására újra elosztja.
- Imperatív(„kemény kéz)jövedelempolitika: Kormány határozottan lép fel. A piac láthatatlan keze helyett a kormány kemény kézzel alakítja az elosztási folyamatokat. Kötelezettségeket határoz meg, korlátokat állít és ezeket szankciókkal meg is valósítja. Ezzel átveszi (kikapcsolja) a piac szerepét. Korlátozza a piaci szereplők autonómiáját, mozgásterét. Eszközei:
- Bér/ár stopp: A kormány az árak, és bérek minden változását megtiltja. A piaci szereplők számára nem engedélyez semmilyen ár/bér mozgást. Ez megbénítja a piaci mechanizmusokat, nem piackonform, nem old meg semmit csak tüneti kezelés. Csak válságos időszak különleges és rövid ideig tartó eszköze.
- Központi bérszabályozás: Kormány nem fagyasztja be a béreket, de meghatározza annak mozgássávját.
- Abszolút központi bérsz: Központi döntéssel meghatározott alkalmazandó bérszint, béremelési ütem.
- Relatív központi bérsz: A kormány megjelöli a teljesítmény mutatókat és ezek változásától függően adja meg a bérek változtatási lehetőségeit.
- Központi besorolási és tarifarendszer: Jogszabály írhatja elő a munkavállalók bértarifa rendszerét, besorolási elveit, az alkalmazandó bértételeket. Ezt azonban nem csak a kormány határozhatja meg, hanem annak elveit és részleteit a szoc partnerek megállapodással maguk is meghatározhatják.
Besorolási és tarifarendszerek:
A termelési tényezőket a vállalkozások annak alapján veszik igénybe, hogy az azokkal kapcsolatos ráfordításaik megtérülnek-e. Ezek a szempontok érvényesek a munkaerő árára is Az adott jellegű, típusú munkának a munkaerőpiacon kialakul az ára, melyet a vállalat vagy hajlandó megfizetni vagy eláll az alkalmazástól. Fontos, hogy a hasonló jellegű munkák között ne alakuljanak ki indokolatlan különbségek.
Besorolási és tarifarendszer feladata:
- Alakítsa ki különböző munkakörök minősítésének szabályait.
- Egységes mércét alkotva tegye összehasonlíthatóvá és egymástól elválaszthatóvá a különböző képzettséget, gyakorlatot, fizikai vagy szellemi erőfeszítést igénylő tevékenységeket. Határozza meg ezek rangsorát hierarchikus sorrendben.
- Biztosítsa az azonos jellegű munkák azonos megítélését, bértételek nagyságát és stuktúráját.
Besorolási rendszer:
Célok:
- egységes mérce kialakítása, elválaszthatóvá, összehasonlíthatóvá tenni a különböző munkaköröket
- homogén csoportok és kategóriák kialakítása.
- kategóriák rangsorának kialakítása hierarchikus sorrendben
- különböző munkakörök egységes megítélésének lehetővé tétele
Korlátai:
- a munkának nincs objektív mércéje
- csak domináns tényezők kiemelésével, értékelésével közelíthetünk sok összetevő ellenére áttekinthető, kezelhető modell kell. /analizálás/
Tarifarendszer:
Egyes besorolási kategóriákhoz bértételeket rendelünk. Minden kategóriának meghatározzuk az árát, figyelembe véve a különbségeket, a rangsort. Így a különböző ágazatokban az azonos munkák bére azonos lesz.
Célok:
- azonos munkakörök azonos díjazása
- különböző munkakörök besorolásának megfelelő differenciált bérezés
- egyeztetett, tudatos jövőpolitika érvényesítése
- ágazat-szektor-méret semleges, egységes bérezési gyakorlat kialakítása az érintett me.piac egész szegmensében
Mérlegelendő:
- mekkora legyen a legalacsonyabb kategória bértétele. Megélhetési, újratermelési költséghez kell igazítani.
- milyen intenzitással emelkedjenek a magasabb kategóriákban a bértételek
- legyen-e és mekkora az átfedés-alacsonyabb kat.dolgozó jó munkát végző kereshessen annyit, mint a magasabb kat.-ban rosszul dolgozó munkaváll.
Bértételek megállapításának módjai:
- fix bértétel: nem lehet tőle eltérni. Biztonságos, stabil állapotot teremt de rugalmatlan.
- alsó-felső korlátos: béreket az alsó-felső határ között kell meghúzni. A sávon belüli elhelyezkedés alku kérdése. Korlátoz is mozgásteret is ad.
- alsó korlátos bértétel: bér nem lehet kevesebb, de korlát nélkül lehet magasabb. Szabadon alakítható.
A munkajogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei:
A munkáltatói munkajogviszony-megszüntetése akkor jogellenes, ha a munkáltató a munkajogviszonyt nem a törvényben előírtak szerint szünteti meg.
Pl. jogellenes a munkáltatói rendes felmondás,
- ha az nem tartalmaz indokolást, vagy ez nem valós, vagy okszerű vagy,
- nem világos az indokolás, vagy ha
- a munkáltató nem írásban mond fel, vagy ha
- a felmondás felmondási tilalom alatt történt.
Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg,
- a munkavállalót – kérelmére – eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni (Mt. 100 §)
(helyre kell állítani az eredeti jogviszonyt- helyreállítás kötelme) - másik lehetőség a jogellenes megszüntetés anyagi kompenzációja
A bíróság a munkavállaló eredeti munkakörébe történő visszahelyezést akkor mellőzi, ha azt a munkavállaló nem kéri, vagy a munkáltatótól már nem várható el a munkavállaló továbbfoglalkoztatása.
Tehát ha a munkajogviszony megszüntetése óta megszűnt a munkavállaló munkaköre, munkahelye. Vagy amikor a felek közt a kapcsolat olyan mértékben megromlott, hogy a munkajogviszony fenntartása lehetetlen. Ebben az esetben a munkavállalót legalább 2, de legfeljebb 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg illeti meg. Mértékénél figyelembe kell venni a munkáltatói jogsértés súlyát és a jogsértés következményeit illetve más kárát is meg kell téríteni. Ez a fizetendő összeg nem kártérítés, tehát ha a munkavállalónak a fizetendő összegen túli kára származott a jogellenes megszűnésből, akkor a kárának megtérítését plusz követelheti. Ha a munkavállaló eredeti munkakörbe való visszahelyezése nem történik meg, akkor a munkajogviszony a jogellenességet megállapító bírósági határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
A munkajogviszony jogellenes megszüntetése a munkavállaló által:
Jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyt a munkavállaló, ha:
- rendes vagy rendkívüli felmondását, próbaidő alatti megszüntető nyilatkozatát nem foglalja írásba,
- a felmondási idő letelte előtt kilép,
- megszegi a munkaköre átadására vonatkozó vagy elszámolási szabályokat,
- határozott időtartamú munkaviszonyát a határozott idő lejárta előtt felmondja.
Ezekben az esetekben a munkavállaló köteles a felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni. (minimum a munkavállaló 1 havi átlagkeresete, és elérheti a 90 napot)
A munkavállaló fizetési kötelezettsége nem kártérítés jellegű.
(ha ennél nagyobb kár éri a munkáltatót, akkor az Mt. Általános munkavállalói kárfelelősségi szabályai szerint érvényesítheti ezt az igényét)