A számviteli politika a számviteli törvény végrehajtásához szükséges módszerek, eszközök és eljárások összessége, amelyek hatással vannak a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére, befolyásolják a vállalkozás eredményét.
A számviteli politika az adott gazdálkodónál a számviteli törvény végrehajtása érdekében szükséges módszereket, eszközöket, sajátos szabályokat, előírásokat tartalmazza, amelyek azonban összhatásukban kihatnak az adott gazdálkodó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére.
A számviteli politika tehát nem más, mint megalapozott döntések sorozata. Legalább a gazdálkodó vezetésének kell elfogadnia.
A politika keretében hozott döntések az adott gazdálkodóra kötelező érvényűek, azoktól eltérni csak a számviteli politika módosítása, illetve a módosított szabályzatok elfogadása után, az azokban foglaltaknak megfelelő módon lehet.
A számviteli politika keretében rögzíteni kell azokat a gazdálkodóra jellemző
- szabályokat
- előírásokat és
- módszereket,
amelyekkel meghatározza a gazdálkodó, hogy
- mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek,
- a számviteli törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, illetve
- az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatni.
A számviteli politika célja az, hogy a gazdálkodónál olyan számviteli rendszer funkcionáljon, amelynek alapján megbízható és valós információkat tartalmazó beszámolót lehet összeállítani.
Ebből következően a számviteli törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján ki kell alakítani, és írásba kell foglalni a vállalkozó adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő számviteli politikát.
A számviteli politika kialakítása során figyelembe veendő követelmények:
- testre szabottság elve: azt jelenti, hogy a számviteli politika igazodjon a vállalkozás sajátosságaihoz
- teljes körűség elve: azt a követelményt fogalmazza meg, hogy minden olyan döntést tartalmazzon, amely szükséges a számviteli törvény érvényesítéséhez
- egyértelműség elve: azt jelenti, hogy a hatályos számviteli törvény alapján a szabályok pontosak legyenek és segítsék a számviteli feladatok végrehajtását
- hasznosíthatóság elve: a számviteli politika tegye lehetővé minden olyan információ előállítását, amely a belső és külső információt igénylők számára szükséges
- időszerűség elve: azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a számviteli politika aktuális, naprakész legyen
- következetesség elve: azt a követelményt fogalmazza meg, hogy az egymást követő üzleti évek számviteli politikáját csak akkor változtassa meg, ha a lényeges indokok miatt szükséges
A számviteli politika keretében hozott döntések kihatnak az eredményre, így e döntéseket mindig számításokkal kell alátámasztani.
A számviteli politika meghatározó elemeit és azok változását, a vállalkozás eredményére gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
A számviteli politika kialakítása során a gazdálkodó vezetőinek többek között az alábbi fontos kérdésekben kell dönteniük:
- a beszámolási forma megválasztása
- a mérleg választott formájának megállapítása
- az eredmény-kimutatás választott formájának megállapítása
- a beszámoló (mérleg) készítés időpontjának megállapítása
- a mérleg és eredmény-kimutatás további tagolása
- az eszközök besorolásának meghatározása
- a céltartalék képzés szabályai
- a könyvvizsgálat szabályai
- az éves beszámoló nyilvánosságra hozatala
- …
A gazdálkodónak számviteli politika keretében el kell készíteni
- a) az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát
- b) az eszközök és a források értékelési szabályzatát
- c) az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, valamint
- d) a pénzkezelési szabályzatot
Az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat készítésére előírt kötelezettség alól mentesül az egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdálkodó, ha a törvényben meghatározott értékhatárt, azaz:
- az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétel valamely üzleti évben az egymilliárd forintot, vagy
- a költségnemek szerinti költségek együttes összege az 500 millió forintot nem éri el
Az előzőeken kívül a gazdálkodó köteles elkészíteni a bizonylati rendet tartalmazó szabályzatát is.
A számviteli elszámolások szempontjából meghatározó szerepe van az értékelésnek.
Az értékelés a vállalkozás vagyonának, saját tőkéjének és az eredmények meghatározásához különböző árak alapján összeállított számítás.
Az értékelés végrehajtásához a vállalkozás köteles összeállítani az értékelési szabályzatát.
Az eszközök és a kötelezettségek értékelésére vonatkozó döntéseket, valamint azok gyakorlati végrehajtását szolgáló értékelési módokat és eljárásokat az értékelési szabályzatban kell összefoglalni.
Az értékelési szabályzat keretében kell szabályozni:
- az eszközök és kötelezettségek értékének meghatározását, nyilvántartását,
- az eszközök és a kötelezettségek nyilvántartási értékének változásai
- az eszközök és kötelezettségek év végi értékeléseit, annak módszereit
- az eszközök és kötelezettségek állományból való kivezetése feltételeinek meghatározását
- az előzőek alapját képező dokumentumok megjelölését
Az eszközök és források értékelési szabályzatát a mérleg felépítésének megfelelően ajánlott összeállítani.
A valós értéken történő értékeléssel összefüggő értékelési szabályok:
- a valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumok megjelölése
- várható hatásuk a cash-flowra
- a lezárt ügyletek eredménye
- a hatékony fedezet
- a kockázatkezelési politika
A számlakeret a könyvviteli elszámolások során alkalmazandó főkönyvi számlák egységesen és következetesen felépített rendszere.
Az egységes számlakeret célja, hogy a gazdálkodó eszközeinek és forrásainak, a gazdasági műveltek eredményre gyakorolt hatásának egységes rendszerbe foglalásával segítséget adjon a gazdálkodó számvitelének megszervezéséhez, biztosítsa a beszámoló elkészítéséhez szükséges alapinformációkat.
Az 1.-4. számlaosztály tartalmazza a mérlegszámlákat, ezen belül az 1.-3. számlaosztály az eszközszámlákat, a 4. számlaosztály pedig a források számláit tartalmazza.
Az 1. számlaosztály az immateriális javak, a tárgyi eszközök, valamint a befektetett pénzügyi eszközök nyilvántartására szolgáló számlákat foglalja magában.
A 2. számlaosztály a vásárolt és a saját előállítású készetek elszámolására szolgál.
A 3. számlaosztály tartalmazza a készletek kivételével a forgóeszközök, továbbá az aktív időbeli elhatárolások számláit.
A 4. számlaosztályban kell kimutatni az eszközök forrásait.
Ide tartoznak a saját tőke, a céltartalékok, a hosszú és rövid lejáratú kötelezettségek, valamint a passzív időbeli elhatárolások számlái.
Az eredmény-kimutatás elkészítéséhez, az adózott eredmény megállapításához szükséges adatokat az 5. és a 8-9. számlaosztály számlái tartalmazzák.
Az 5. számlaosztály a költségeket költségnemek szerint csoportosítva tartalmazza. A számlaosztályon belül elkülönítetten kell kimutatni az aktivált saját teljesítmények tárgyévi értékének változását, mint a vele azonos nagyságú közvetlen költségek fedezetét és az értékesítésre nem került teljesítmények közvetlen önköltséggel azonos értékét.
A 8. számlaosztály tartalma differenciált annak függvényében, hogy a vállalkozó összköltség, illetve forgalmi költség eljárással állítja össze az eredmény-kimutatást.
Összköltség eljárással készülő eredmény-kimutatás esetén:
- anyagjellegű ráfordítások
- anyagköltség
- igénybe vett szolgáltatások értéke
- egyéb szolgáltatások értéke
- eladott áruk beszerzési értéke
- eladott (közvetített) szolgáltatáso
- személyi jellegű ráfordítások
- bérköltség
- személyi jellegű egyéb kifizetések
- bérjárulékok
- értékcsökkenési leírás
- egyéb ráfordítások
- pénzügyi műveletek ráfordításai
- rendkívüli ráfordítások
- eredményt terhelő adók
Forgalmi költség eljárással készülő eredmény-kimutatás esetén
- értékesíts közvetlen költségei
- értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége
- eladott áruk beszerzési értéke
- eladott (közvetített) szolgáltatások értéke
- értékesítés közvetett költségei
- értékesítési, forgalmazási költségek
- igazgatási költségek
- egyéb általános költségek
- egyéb ráfordítások
- pénzügyi műveletek ráfordításai
- rendkívüli ráfordítások
- eredményt terhelő adók
A 9. számlaosztályban kell kimutatni az értékesítés árbevételét, az egyéb bevételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit és a rendkívüli bevételeket.
A lehetséges 10 számlaosztályból az előzőekben csak hét számlaosztály tartalmát tekintettük át. A számviteli törvény a fennmaradó 3 számlaosztály felhasználását sajátos módon adja meg.
A 6.-7. számlaosztály használható a vezetői információk biztosítására. E két számlaosztály használata nem kötelező. A 6.-7. számlaosztályok szabad használata lehetővé teszi a vállalkozáson belüli egységek elszámolását, a költséggazdálkodás, az önköltségszámítás sajátos rendszerének kialakítását.
Az 5., 6., 7. számlaosztály számlái különböző költségkimutatások összeállítását teszi lehetőé. E három számlaosztály együttes használata adja meg a lehetőséget, hogy a költségek költségnemenként és ezen túlmenően költséghelyenként, valamint költségviselőnként is megfigyelje a gazdálkodó.
A 0. számlaosztály azokat a nyilvántartási számlákat tartalmazza, amelyeken kimutatott tételeket az adott üzleti év mérleg szerinti eredményét, a mérleg-fordulónapi saját tőke összegét közvetlenül nem befolyásolják.
A 0. számlaosztályban a mérlegen kívüli tételeket is ki kell mutatni. Ilyenek:
- a függő kötelezettségek, amelyek a mérleg fordulónapján fennállnak, de mérlegtételenkénti szerepeltetésük valamely jövőbeni eseménytől függ
- a biztos kötelezettségek, amelyek a mérleg fordulónapján fennállnak, de a
szerződésben foglaltak még nem teljesültek
A 0. számlaosztályban külön ki kell emelni a le nem zárult határidős, opciós, valamint a swap ügyletek határidős részének szerződés szerinti értékét, illetve az ehhez kapcsolódó követeléseket.
A gazdálkodónak az egységes számlakeret előírásai alapján kell elkészítenie a saját számlarendjét. A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó az egységes számlakeret előírásainak figyelembevételével olyan számlarendet köteles készíteni, amely szerinti könyvvezetés a számviteli törvényben előírt beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja.
A gazdálkodó számlarendje lényegében két részből áll:
- a számlatükör az egységes számlakeret alapján tartalmazza a főkönyvi számlákat
- a szöveges számlarend, mely az egyes számlákhoz kapcsolódó tartalmi kérdéseket, valamint a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát, egyezését mutatja be.
A gazdálkodó számlarendjének összeállítása során érvényesülnie kell:
- feleljen meg az egységes számlakeret előírásainak
- segítse a számviteli politika maradéktalan érvényesítését
- szerkezete, taglalása, szöveges része legyen világos, áttekinthető
- segítse a belső és külső ellenőrzés megbízhatóságát
- adjon alapinformációkat az elemző tevékenységhez
Az újonnan alakuló gazdálkodó köteles számlarendjét a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül, az egyszeresről a kettős könyvvitelre áttérő gazdálkodó az áttérés időpontjáig elkészíteni.
A számlarend összeállításáért, annak folyamatos karbantartásáért, a naprakész könyvvezetés helyességéért a gazdálkodó, illetve a képviseletére jogosult személy a felelős.