A számviteli törvény meghatározza

  • a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét
  • a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat
  • a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és
  • a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket

A számviteli szabályozás a beszámolási kötelezettséget, a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetről készülő beszámolót helyezi előtérbe, vagyis alapvetően a „végtermékre”, azaz a beszámolóra helyezi a hangsúlyt.

A törvény céljaként a megbízható és valós összképet adó információszolgáltatást és az ezt biztosító alapelveket, szabályokat, követelményeket fogalmazza meg.

A piacgazdasági viszonyok között a számvitelnek a piac szereplői részére kell hasznos és szükséges, megbízható információkat szolgáltatni.

A beszámolók tájékoztatást adnak

  • Tulajdonosoknak: 
    A tulajdonosokat az érdekli, hogy befektetési döntésük helyes volt-e, a vállalkozás jövedelemtermelő és osztalékkifizető képessége megfelel-e.
  • A potenciális befektetőknek:
    A potenciális befektetők a döntéseik előkészítéséhez igényelnek információkat.
  • A hitelezőknek:
    A hitelezők a hitel- és kölcsönnyújtás biztonságához gyűjtik az információkat.
  • A meglévő és leendő piaci partnereknek:
    A piaci partnerek is sokoldalú információkat igényelnek.

Az előzőeken kívül információt igényelnek még:

  • A kormányzati szervek
  • A munkavállalók
  • A vállalkozás vezetői

A számviteli beszámoló lényegében információforrásként értelmezhető, mely biztosítja azt, hogy a felhasználók döntéseikhez hasznosítható információkhoz jussanak.

A számviteli törvény olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható a törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonáról, pénzügyi helyzetéről.

A megbízható és valós összkép kialakításához a magyar számviteli törvény a következő alapelveket nevesíti:

1.     A vállalkozás folytatásának elve
2.     A teljesség elve
3.     A valódiság elve
Azt a követelményt fogalmazza meg, hgoy a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóaknak, bizonyíthatóaknak, kívülállók által is megállapíthatóaknak kell lenniük.
A könyvvezetés szempontjából közelítve azt jelenti, hogy a gazdasági események könyvelése, elszámolása hitelt érdemlő bizonylatok alapján történt, ugyanis érvényesül a bizonylati elv.
Más megközelítésből a beszámoló tételeinek leltárral való alátámasztását jelenti, ugyanis a könyvek év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyisében és értékben.
4.     Az óvatosság elve
A számviteli törvény azt a követelményt fogalmazza meg, hogy nem lehet eredényt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan.
Ehhez az elvhez szorosan kapcsolódik az értékelés kérdése is. Ebben az összefüggésben az elv azt jelenti, hogy az eszközöket általában nem szabad felértékelni, a forrásokat pedig leértékelni.
5.     Az összemérés elve
A törvény szerint az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől.
A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek.
Ehhez az elvhez szorosan kapcsolódik az időbeli elhatárolás elve. Mindkét elv azt tartja alapvetőnek, hogy az adott időszak eredménye megállapításakor az időszak elismert bevételeit állítsuk szembe az időszak költségeivel, függetlenül a pénzügyi teljesítésektől.
Az egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozóknál az összemérés elve úgy érvényesül, hogy bevételeit és költségeit a pénz tényleges beérkezése és kifizetése időszakában számolja el, vagyis az elszámolás a pénzügyi realizálás szerint történik.
6.     Az egyedi értékelés elve
Az elv szerint az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni.
7.     A bruttó elszámolás elve
Ez az elv azt jelenti, hogy a bevételek és a költségek, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemen nem számolhatók el.
Különösen fontos ezen elv alkalmazása az eredmény-kimutatás összeállítása során, ugyanis csak ezen elv maradéktalan figyelembevétele teszi lehetővé az eredmény alakulására ható tényezők, valamint az eredménykategóriák bemutatását.
8.     Az időbeli elhatárolás elve
Az időbeli elhatárolás elve az összemérés elvéhez kapcsolódó kiegészítő elv, de szoros kapcsolatban van a teljesség és a valódiság elvével is.
Azt jelenti, hogy az olyan gazdasági eseményeket, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.
Az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a pénzügyi realizáció elve miatt nem érvényesül az időbeli elhatárolás elve.
9.     A tartalom elsődlegessége a formával szemben elv
Azt jelenti, hogy az éves beszámolóban az üzleti tranzakciók bemutatása azok közgazdasági tartalma alapján történik, nem pedig a jogi formula alapján.
10.     A lényegesség elve
                    Ezen alapelv megfogalmazásakor elsődlegesen az a kérdés merül fel, hogy mi
                    tekintendő lényegesnek. Lényegesnek minősül minden olyan információ, amelynek
                    elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámoló adatait, felhasználók
                    döntéseit.
11.     A költség-haszon összevetésének elve
            Gazdaságossági követelményt fogalmaz meg. A beszámolóban nyilvánosságra
            hozott információk hasznosíthatóságának arányban kell állnia az információk
            előállításának költségeivel.
            Célszerű minden olyan esetben alkalmazni, amikor egy gazdasági esemény
            számviteli vagy más költségei indokolatlanul meghaladják az abból származó
            bevételeket.
12.     A világosság elve
            Azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a könyvvezetést és a beszámolót
            áttekinthető, érthető, a számviteli törvénynek megfelelően rendezett formában kell
            elkészíteni.
            A világosság elve a számviteli rendszer egészére vonatkozó alapelv.
            A mérlegben és az eredmény-kimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni az előző
            üzleti év megfelelő adatát. Ha az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt
            bemutatni és indokolni szükséges a kiegészítő mellékletben.

13.     A folytonosság elve
            Azt jelenti ,hogy az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év
            megfelelő záró adataival. Az egymást követő években az eszközök és források
            értékelése, az eredmény számbavétele csak a számviteli törvényben meghatározott
            szabályok szerint változhat.
14.     A következetesség elve
            Azt jelenti, hogy a beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó
            könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani
            kell.
Nem nevesített alapelvek:
a)    a hasznosíthatóság elve
            Azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a beszámoló olyan adattartalommal és
            olyan formában kell az érdekeltek rendelkezésére állnia, hogy segítsen az üzleti
            események értékelésében, a gazdálkodó megítélésében.
b)    a semlegesség elve
            A semlegesség elve azt a követelményt fogalmazza meg, hogy az éves beszámoló
            információinak előítélettől és elfogultságtól mentesnek kell lennie.
c)    az időszerűség elve
            Azt jelenti, hogy a beszámoló információi indokolatlanul ne túl későn álljanak
            rendelkezésre.
A helytállóság elve azt jelenti, hogy a beszámolóban közölt információk tévedéstől és előítéletektől mentesek, az információk nem félrevezetőek.