A keresettel kapcsolatos munkaügyi mutatók:

Bértétel: A munkaerő egy órára számított ára.
Nominálbér: Az az összeg, amelyet a dolgozó óránként kap. (a munkavállaló adott időpontban kapott bérének összehasonlítására alkalmas leginkább)
Reálbér: A maximál bér osztva az árak valamilyen mérőszámával.  (akkor hasznos, ha a dolgozók keresetét abban az időszakban hasonlítják össze, amikor mind a nominálbérek, mind a termékárak változnak)

Bértétel * Ledolgozott időegység száma = KERESET
Időegységre jutó kifizetés

+ kiegészítő juttatások (természetbeni, vagy halasztott kifizetések) = ÖSSZJAVADALMAZÁS
+ Nem munkából származó jövedelem (kamat, osztalék, élelmiszerutalvány, munkanélküli segély)
= JÖVEDELEM

Minél nagyobb a munkaerőpiacon a munkát keresők száma, annál nyomottabbak a munkaerő árai. Ha megfelelő szakképzettségű munkavállalót szeretnék megnyerni azt vizsgálva, hogy a szabad munkaerőpiacon mennyi a kínálat emelem, vagy tartom az árakat.

Munkaerő-keresletet befolyásoló tényezők:

  1. A termék iránti kereslet növekedése következtében, ha változatlan a technika, adott bértétel növekedése esetén
  2. Tőkeáresés esetén
    • Mérethatás a domináns tőke és munkaerő ára közti arány nem változik
    • Helyettesítési hatás a domináns foglalkoztatottak száma csökken

Nagyon rövid idő alatt a munkaadók nehezen tudják tőkével helyettesíteni a munkaerőt.
Az ár növekedésére reagálva a fogyasztás visszaesik, vagy jelentős mértékben nem változik.

Egyensúlyi bér:

Ahol a kereslet és a kínálat egyensúlyban van. Piactisztító bérnek is nevezik, ha szabadon működő piacon jut érvénybe.

A munkavállalók legnagyobb érdekképviseleti szerve a szakszervezet. A szakszervezetek a munkaerőpiacot erősen befolyásolják.
Ez minden esetben a kollektív szerződés segítségével történik. A szakszervezetek szerződnek a munkaadókkal, hogy az adott munkaadó valamennyi alkalmazottját a szakszervezeten keresztül alkalmazzák, és a szakszervezet határozza meg, hogy hány új munkavállalót és azon belül is kit vesznek fel.
A szakszervezet először Angliában alakult ki.
A munkavállalók érdekeiért általában a szakszervezetek állnak ki, ők segítik őket a bérek emelésének kiharcolásában, rajtuk keresztül egyeznek meg a munkavállalók a munkaadókkal a bérekről, a munkakörülmények javításáról...
A szakszervezetbe nem mindenhol kötelező belépni, aki belép annak szakszervezeti tagdíjat kell fizetni, és különböző juttatásokat kap cserébe. (pl: nőnapkor ajándék).

Az egyensúlyi bér akkor alakul ki, amikor a kereslet megegyezik a kínálattal. Ezt piactisztító bérnek is nevezik, ha szabadon működő piacon jut érvényre.

Túlfizetettség:

Akkor alakul ki, ha a bér magasabb, mint a munkakörre vonatkozó piaci egyensúlyi bér.  A túlfizetett munkakörben 1 bizonyos idő után (általában: 2-2,5 év) munkaerő felesleg keletkezik. Vagyis a munkaerő-piacon túlkínálat lesz, hiszen mindenki itt szeretne dolgozni.

3 tényező befolyásolja:

  • Ha többet fizet a munkaadó, akkor van, ki termeljen.
  • Több dolgozó akar munkahelyet, mint amennyi az adott szakmában szakképesítéssel bír
  • Ha valamelyest csökkennének a bérek többen találnának munkahelyet, ez azonban azt jelenti, hogy az egyensúlyi bér a lehetségesnél magasabb fogyasztói árakat és kisebb kibocsátást eredményez, kevesebb munkavállaló talál munkahelyet.

Alulfizetettség:

Az egyensúlyi bér alatti foglalkoztatás.
Munkavállaló szempontjából: a képességének, készségének megfelelő munkaerő piaci szegmens telített. Több potenciális munkavállaló ajánlja szolgáltatásait, mint amennyit a munkaadó felvenne. Akkor is alulfizetettségről beszélünk, ha a munkaadók nehezen találnak dolgozókat a fogyasztók keresletének kielégítéséhez és így munkaerőhiány keletkezik.

Kritériumai:

  • Ha a munkaadó talál munkavállalót, azt nehezen tudja megtartani

Összegezve:

Az alul és túlfizetettség társadalmi probléma, ezért kell összevetni minden esetben a piactisztító bérrel.
Egyik módszere:
Az egyének adott munkahelyen kapott bérét az illető személy rezervációs bérével összevetni (legalacsonyabb bér, amelynél a dolgozó már elhagyná a munkahelyét)
Az az összeg, amellyel a dolgozó bére 1 konkrét helyen meghaladja a rezervációs bérét az illető gazdasági járadéka.