1.1 A tárgyi eszközök lényege, főbb csoportjai:
A tárgyi eszközök a vállalkozás olyan anyagi eszközei, amelyek közvetlenül vagy közvetett módon tartósan több termelési cikluson keresztül szolgálják az üzleti tevékenységet. Csoportjai:
- Ingatlanok: ide tartozik a termőföld, a telek, az erdő, az építmények.
- Műszaki berendezések, gépek, járművek: ide tartoznak a számítástechnikai eszközök, egyéb berendezések.
- Beruházások: azok a befektetések, amelyek az ingatlanok, valamint a műszaki berendezések létrehozásával, illetve vásárlásával kapcsolatosak, de még működésüket nem kezdték meg.
A tárgyi eszközök a vállalati vagyon kevéssé mobil, dologi formában megtestesülő részei, amelyek általában hosszabb idő alatt fokozatosan használódnak el, miközben működőképességüket megtartják. Ezek a vállalat olyan erőforrásai, amelyek alapvetően meghatározzák a termelési folyamatok, a technológia műszaki színvonalát.
A termelési kapacitás a termelőberendezések teljesítőképességének olyan határértéke, amely gazdaságos működtetés és korszerű termelésszervezés mellett érhető el.
A gépcsoport kapacitását meghatározó tényezők:
- A termelőberendezések száma,
- A kapacitásnorma
- A termelőberendezés időalapja
A kapacitásnorma kifejezhető időnorma vagy teljesítménynorma formájában. A kapacitás-időnorma megmutatja, hogy valamely termék előállításához az adott termelőberendezésen mennyi idő szükséges, a teljesítménynorma pedig, hogy egységnyi idő alatt a termelőberendezésen mennyi termék állítható elő.
A gépcsoport kapacitása: K = (G x I)/ NI
A termelési kapacitást a gépcsoport vagy a berendezés teljesítménye határozza meg. A kihasználás egyenlő a termelés és a termelési kapacitás hányadosával. A tárgyi eszközök nagyságát és belső összetételét meghatározó tényezők: a vállalkozás mérete és működési köre és egyéb szakágazati sajátosságok. A tárgyi eszközökkel kapcsolatos stratégiai kérdéseket a marketing és az innovációs stratégiákkal összehangoltan kell megválasztani.
1.2 Az amortizációs rendszer:
Az amortizáció vagy értékcsökkenési leírás tárgyi eszközök értékcsökkenésének költségként való elszámolása. Az elszámolással a tárgyi eszközökbe befektetett tőke térül meg, és újabb befektetések forrásává válhat. Az amortizációs kulcs az évi értékcsökkenési leírás összege a tárgyi eszköz bruttó vagy nettó értékének %-ában kifejezve.
A lineáris amortizációs leírás abból indul ki, hogy a tárgyi eszközök elhasználódása a teljes életciklus alatt évente azonos ütemű, és a maradványértéket zérusnak tekinti.
A gyorsított eljárás lényege, hogy a tárgyi eszközt vagy hamarabb írják le a tényleges élettartamánál, vagy kezdetben nagyobb, majd évente csökkenő mértékű amortizációs leírást alkalmaznak.
A lassított amortizációs leírás lényege, hogy a használatbavétel első éveiben az évenknti leírás összege az átlagosnál kisebb, majd az évek előrehaladásával ennek mértéke növekszik.
2.3 Az üzemfenntartás:
A tárgyi eszközök termelőképességének folyamatos fenntartása a vállalkozás eredményes működésének fontos feltétele.
Az üzemfenntartás funkciója a tárgyi eszközök műszaki állapotának folyamatos fenntartása, javítása, karbantartása és felújítása. Az üzemfenntartás válfajai:
- Hibajavító karbantartás, ahol megvárják a meghibásodást, és akkor végzik el a szükségessé vált munkálatokat.
- A megelőző karbantartás, amelynek több konkrét formája alakult ki.
- A felülvizsgálat utáni karbantartásánál terv szerint végeznek a termelőberendezéseken vizsgálatokat, és ezek eredménye alapján végzik el az indokolt javaslatokat.
- A naptári időszakonkénti karbantartás, ahol a berendezésen előre meghatározott naptári időközönként végeznek el vizsgálatokat, javításokat.
- Használati idő szerinti karbantartás, ahol a tárgyi eszköz meghatározott ideig történő használata után végeznek el javításokat alkatrészcserét.
- Tervszerű megelőző karbantartás (TMK) melynek alapgondolata, hogy a tárgyi eszközök karbantartási szükséglete megtervezhető, melyet a karbantartási ciklus határoz meg.
3. Beruházások:
3.1. A beruházás lényege és főbb típusai:
A beruházás tárgyi eszközök létesítésére, a tárgyieszköz-állomány bővítésére irányuló műszaki-gazdasági tevékenység. A beruházás lehet:
- Pótló: ennek keretében a teljesen elhasználódott tárgyi eszközöket helyettesítik újakkal.
- Bővítő: ez a korábban nem létező tárgyi eszközök létesítését jelenti.
Pótló beruházás + bővítő beruházás = bruttó beruházás
A beruházás csoportosításai:
- Kik a gazdasági alanyai:
- kormányzati
- önkormányzati
- vállalati
- háztartási beruházás
- Ágazati hovatartozás szerint:
- anyagi
- termelő jellegű
- nem anyagi jellegű beruházás
- A beruházásokon belül:
- alap beruházás, olyan tevékenység, amely beruházási cél megvalósítását közvetlenül szolgálja.
- járulékos beruházás, ahol az alapberuházás rendeltetésszerű működését biztosítja, azzal közvetlenül összefügg, de önmagában többnyire nem használható tárgyi eszköz.
- kapcsolódó beruházás olyan tevékenység, amely az alapberuházás működéséhez szükséges, illetve ennek működését segíti elő, ugyanakkor közvetlenül más szervezet fejlesztését szolgálja.
- Anyagi Műszaki összetétel szerint:
- gép
- gépi felszerelés
- berendezés
- építési
- építésszerelési valamint egyéb beruházás
- A finanszírozás forrása szerint:
- saját forrásból
- idegen forrásból megvalósított beruházásokat.
- A beruházás megvalósításának módja szerint:
- saját bonyolítású és saját vállalkozásban végzett beruházást, itt a vállalkozás saját vagy bérelt munkaeszközökkel, saját dolgozóival és önmaga számára végzi.
- A megbízásos, illetve megrendelés útján végzett beruházásoknál a beruházó egy beruházási lebonyolítót bíz meg a beruházás lebonyolításával.
3.2. A beruházási döntések gazdasági megalapozása:
A beruházások hatékonyságának vizsgálatához felhasználható mutatószámok két csoportra oszthatók:
- a statikus módszerek nem veszik figyelembe az időtényezőt,
- a dinamikus módszereknél valamilyen formában az idő szerepe is megjelenik.
A leggyakrabban használt statikus beruházáshatékonysági mutatók:
- A beruházás átlagos jövedelmezősége: amely a beruházás teljes élettartama alatt keletkezett jövedelmek éves átlagát állítja szembe a beruházáshoz szükséges pénzösszeggel.
BJ = NY/B - A megtérülési idő: amely megmutatja, hogy a vállalkozás hány év alatt kapja vissza az eredetileg befektetett pénzt a beruházás eredményeként jelentkező jövedelmekből.
BI = B/NY - A beruházási pénzeszközök forgási sebessége: megmutatja hogy a beruházásra fordított összeg az általa elért nyereségből hányszor térül meg a használat időtartama alatt.
BS = MI/(B/NY)
A műszaki-gazdasági kritériumok a termelés hatékonyságát és a versenyképességet perspektivikusan is biztosító, illetve kizáró tényezőket foglalják össze. Ennek egy része azokat a tényezőket foglalja össze, amelyek a fejlesztésekkel, beruházásokkal kapcsolatos általános követelményeket jelentik.
Az általános műszaki-gazdasági kritériumok:
- Az előállított termékek, a termelési tevékenységek volumene, sorozatnagysága, eléri-e a versenytársak színvonalát?
- Biztosítottak-e a termékek műszaki jellemzőinek a technikai felszereltségnek, a színvonalnak a versenyképes szintje?
- A termékek értékesítésének hazai és külföldi feltételei, piaci helyzete és perspektívája megfelelnek-e a hatékony marketing nemzetközi színvonalának?
- Biztosított-e a gyártáshoz szükséges termelési háttér és annak versenyképes szinten tartása, a termelő infrastruktúra?
- A kritériumok jellemzője, hogy nem rendelhető hozzá valamilyen konkrét követelmény, küszöbérték.
3.3 A beruházások kivitelezése:
A beruházás, mint tevékenység egy folyamatrendszer, amely az előkészítés megkezdésétől a létesítmény teljes üzembe helyezéséig tart.
A beruházás folyamata két részre tagolható: az egyik a beruházás előkészítése, a másik pedig a beruházás megvalósítása.
Az előkészítés elemei: a cél meghatározása, a beruházási döntés előkészítése, a műszaki terv kidolgozása, a telephely megválasztása, a hatósági engedélyek megszerzése.
A megvalósítás elemei: az építmények kivitelezése, a gépek berendezések beszerzése, szállítása és szerelése a műszaki átadás-átvétel és az üzembe helyezés.