A közgazdaságtan két alapvető irányzata:
- keynesi-postkeynesi (az állam aktív szerepvállalása a gazdaság stabilizációjáért)
- neoklasszikus monetarista.
Eszközei:
- költségvetési (fiskális) politika
- pénzügyi (monetáris) politika.
Alkalmasak a konjunktúra-ciklusok kilengéseinek megfékezésére, a kibocsátás, az infláció, a munkanélküliség befolyásolására.
A költségvetési politika:
Az államháztartás keretében működik. A kormány alakítja.
Fő elemei: központi, társ.bizt, önkormányzati ktgvetés, decentralizált alapok.
Az állami ktgvetés az állam éves pénzügyi terve, de fontos szabályozási eszköz is.
A ktgvetési politika keretében az állam hat a bevételekre, kiadásokra, az egyensúlyi helyzetre, azaz a gazdaság egészére. Célja az árupiaci kereslet módosítása.
Lehet: expanzív (fellendülés) kiterjesztő, és restriktív (fékezés) megszorító.
Bevételek: Adók, vámok, illetékeke, szervezetek befizetései, társ.bizt. járulékok, egyéb…
Kiadások: közkiadások a ktgvetési szervek felé (oktatás, közbiztonság)
TB befizetések (gyed, tp. Nyugdíj,)
Beruházások, egyéb kiadások (államadósság, kamatok)
Állami vásárlások, transzferkifizetések.
Haavelmo tétele:
Egyensúlyban lévő ktgvetés is dinamizálja a gazdaságot. A G nagyságával. Növeli a jövedelem nagyságát.
Ktgvetési politika eszközei:
- automatikus stabilizátorok (lineáris adó, jóléti transzfer, adók mértéke)
- diszkrecionális eszközök (közmunka)
A ktgvetési politika hatásainak elemzésénél figyelembe kell venni:
- A tényleges ktgvetés: adott időszak bevételeit, kiadásait → deficitet vagy szufficitet mutat.
- Strukturális ktgvetés: bevételei, kiadásai és egyenlege a gazdaság potenciális kibocsátási szintjén való működéshez határozódik meg. Deficitjének expanziós hatása van. Szufficitje fékez.
- Ciklikus ktgvetés: a konjunktúraciklusoknak a ktgvetésre gyakorolt hatását tükrözi, amikor a gazdaság működése nincs egyensúlyban. Megmutatja, hogy a gazdaság élénkítésére vagy fékezésére van-e szükség.
A ktgvetési és monetáris politika segítségével befolyásolhatjuk Y színvonalát, összetételét
(C, I, G).
Monetáris politika:
A forgalomban lévő pénz mennyiségével próbálja meg szabályozni a gazdaságot a megfelelő irányba és a kamatlábbal.
Eszközei:
- Piaci: nyíltpiaci műveletek, kötelező tartalékráta ↑ →csökken a pénzkínálat.
- Direkt: betéti és hitelkamatok, rediszkontláb (JB kamatpolitika). A közpoti bank hatáskörébe tartozik.
M↑ i↓→I↑→ GDP nő →fellendülés
M↓ i↑→ I↓→ GDP csökken →restriktív
A gazdaságpolitika leghatásosabb eszköztára a költségvetési és a monetáris politika hatékony kombinálása.
M= 1/t * JB rész 1/t a pénzmultiplikátor
M=pénztömeg, M1= forgalomban lévő kp + látra szóló betét, M2= M1+határidős betétek
Keynesi modell:
Az értékpapírpiac homogén, a kötvények árfolyama változó. Kamat és árfolyam között a kapcsolat fordítottan arányos: i↓ PV0↑
Pénzkínálati oldal: MS/p külső adottsága.
Pénzkeresletet motiváló tényezők:
- jövedelem: LDtranzakciós (1.és 2. együtt)
- Üzleti
- Óvatossági motívum
Egyenes arányosság:
- A pénznek felhalmozási eszköz funkciója is van, ami a jövedelemtől függ.
- Maradvány, ami spekulációs pénzkeresletre fordítható
- Kialakul az egyensúlyi kamatláb
↓ - Azoknak a száma befolyásolja, akik árfolyam-növekedésre, ill. csökkenésre számítanak.
- Az egyensúlyt az értékpapírpiaci mechnizmusok és a jövedelem befolyásolja.
Neoklasszikus pénzelmélet:
A pénz szerepe semleges, nem ha a reálfolyamatokra. A forgalomban lévő pénz mennyisége csak az árszínvonalat növeli.
„A jövő ma biztosan megadható”. → fix kamatláb → A pénz megtakarítási funkcióját nem ismeri el.
Van megtakarítás, de azt rögtön elkölti, vagy befekteti.
Fischer féle pénzforgalmi egyelet: M * V = p * Y