• Az intézményi és jogi feltételek megteremtése:
  A gazdaság, a piac zavartalan működéséhez elengedhetetlen azon szervezetek létrehozása, amelyek a gazdaság játékszabályait formálisan is rögzítik, a szabályok betartását pedig szükség esetén akár ki is kényszerítik.
  A törvényhozás, a végrehajtás, az igazságszolgáltatás szintén nélkülözhetetlen.
  Az ilyen intézmények létrehozása, működtetése kiadásokkal jár, melyeket adók szedésével finanszíroznak.
  Intézmények: pl.: versenyhivatal, bankfelügyelet.

• Allokációs funkció:
  Az allokációs funkció minden olyan kormányzati tevékenységet összefog, amely az előállított termékek és szolgáltatások mennyiségét és minőségét befolyásolja.
  A piaci elégtelenségek, a piaci kudarcok teszik szükségessé az állam allokációs funkcióját.
  Az állam beavatkozik az erőforrások elosztásába. pl,.: Ha  a piacon kudarc alakul ki, ami több okból is lehet, mert a verseny nem tökéletes, a természetes monopóliumok, vagy a kartellek miatt.
  

• Az újraelosztási funkció:
  A piacgazdaságban a jövedelmek elosztása az egyes egyéneknek a termeléshez való hozzájárulásán alapul: a termelési tényezők tulajdonosai annak arányában kapnak jövedelmet, amilyen arányban hozzájárulnak a termékek létrehozásához. Ez az ún. funkcionális jövedelemelosztás jelentős különbséget eredményez az egyének jövedelmei között. Pl.: a társadalom jelentős rétegeinek elszegényedését okozhatja. Ez olyan feszültséghez vezethet, mely a gazdasági folyamatok zavartalanságát is veszélyeztetheti.
  A neoklasszikus szemlélet szerint a piaci alapon álló jövedelemmegoszlás az igazságos. De elismeri, hogy bizonyos mértékű jövedelem-újraelosztás szükséges, viszont elfogadhatatlannak tartják a piaci jövedelemarányok lényeges megváltoztatását.
  A keynesi szemlélet szerint a jövedelemarányok megváltoztatásával a gazdaság egészének teljesítménye fokozható.
  A jövedelem-újraelosztás elsősorban az adóztatás és a transzferek kifizetése révén megy végbe.
  

• A stabilizációs funkció:
  A stabilizáció kifejezetten az összgazdasági folyamatok szabályozására irányul.
  A stabilizációs beavatkozás általában négy célkitűzés valamelyikére irányul:
  teljes foglalkoztatottság, árstabilitás, költségvetés egyensúlya, valamint a külgazdasági  egyensúly.
  A gazdaság stabilizálása elsősorban a kereslet és a kínálat szabályozásán keresztül
  történhet.
  A neoklasszikus szemlélet szerint az államnak legfeljebb az árstabilitás érdekében kell
  beavatkozni.
  A keynesi szemlélet szerint rendszeresen szükség van a kormány aktív gazdasági
  szerepvállalására, a stabilizáció biztosítására.
  

Az állam intézményi és jogi feltételeinek megteremtése, valamint az allokációs funkciója inkább a neoklasszikus modell szemléletébe illik bele.
Az újraelosztási és stabilizációs funkció pedig a keynesi modellben tölt be fontos szerepet.

A gazdasági kapcsolatok legfőbb szervező ereje a piac, de ezzel párhuzamosan az állam is önálló gazdasági tényezőként vesz részt a nemzetgazdaság életében, lényegesen módosítva a piaci szabályozás következtében kialakuló termék- és jövedelemarányokat.

Kornai János négy koordinációs mechanizmust különböztet meg:

• Etikai koordináció: a felek mellérendelt viszonyban állnak egymással, és a koordináció hagyományokon, vallási, erkölcsi értéken alapul.
• Agregsszív koordináció: a felek olyan alá-fölé rendelt viszonya, ahol a fölérendelt szereplő önkényes, erőszakos, jog és erkölcs által el nem ismert döntéseket hozhat az alárendeltre nézve.
• Bürokratikus koordináció: különböző személyek, hivatalok, intézmények fölérendelt viszonyban állnak a társadalom tagjaival vagy kisebb csoportjaival szemben, de az alárendelt szereplők feletti döntés jogát, és a késztetés lehetőségét jogi szankciókkal alátámasztott adminisztratív kényszer biztosítja.
• Piaci koordináció: A felek mellérendelt viszonyban állnak, a késztetésben fontos szerepe van a nyereségelérés céljának, ezért többnyire pénz formában is kifejeződik a felek kapcsolata.

A modern állam korlátozza, korrigálja vagy helyettesíti a piaci koordinációt. Pozitív tehát az állam beavatkozó szerepe, ha nem szorítja háttérbe a piaci koordinációt olyan területeken, ahol a hatékony piaci koordináció feltételei adottak. Ez az ún. szociális piacgazdaság koncepciója.