Eredeti Phillips-görbe:
Eredménye:
- A nominálbérek gyorsabb növekedése a munkanélküliség csökkenéséhez kapcsolódik.
- Létezik olyan munkanélküliségi ráta (6%), amely mellett a pénzbérek növekedési üteme zérus, vagyis ahol a nominálbérek stabilak.
Rövid távú Phillips-görbe:
Az inflációs ráta és a munkanélküliségi ráta közötti kapcsolatot vizsgálja.
Az eredeti Phillips-görbétől annyival különbözik, hogy a görbe nem 6%-nál metszette a vízszintes tengelyt, hanem 5,5%-os munkanélküliségi rátánál, amely abból adódhat, hogy nem a nominálbérek növekedési ütemét, hanem az inflációs rátát vizsgálták.
Általános képlete:
∆n/∆u<0
π (t) = m [u (t)] , ahol dm/du <0, azaz minél nagyobb a munkanélküliségi ráta, annál kisebb az inflációs ráta, és fordítva.
Gazdaságpolitikai jelentősége:
Amennyiben egy kormány gazdasági programjában a munkanélküliség csökkentését tűzi ki célul, kockáztatja az infláció kialakulását, illetve felgyorsítását; az infláció csökkentésére tett intézkedések pedig a munkanélküliség növekedését válthatják ki.
A gazdaságpolitikai kormányzatnak döntenie kell. A munkanélküliséget vállalja fel, és ennek árán csökkenti az inflációt, vagy az antiinflációs intézkedések fontosabbak, de akkor a munkanélküliség csökkenése nem fog bekövetkezni.
Hosszú távú Phillips-görbe:
A hosszú távú Phillips-görbét a rövid távú Phillips-görbe eltolódásából kapjuk.
Az ábrából látható, hogy az u0 munkanélküliségi ráta több különböző inflációs ráta mellett létezhet. Ha ezt a munkanélküliségi rátát a különböző inflációs rátákkal kombináljuk, akkor kapjuk a hosszú távú, gazdasági stagnálás melletti inflációra érvényes Phillips-görbét.
Általános képlete:
π (t) = m [ u (t)] + πe (t)
Gazdaságpolitikai jelentősége:
A munkanélküliség csökkentésére tett intézkedések csak ideiglenesen hatnak; hosszabb távon – a gazdaság adottságaitól függően
- a munkanélküliségi ráta állandó értéket mutat.
Természetes munkanélküliségnek nevezzük a nemzetgazdaságban hosszú távon tapasztalható munkanélküliséget.