Infláció:
Az árszínvonal tartós emelkedése.
Defláció:
Az inflációval ellentétes folyamat, ami az árszínvonal tartós csökkenését jelenti.
Stagfláció:
A gazdasági stagnálás és az infláció egyidejű érvényesülése, azaz az a gazdasági helyzet, amikor a jövedelem változatlansága mellett az árak növekednek.
Azt is jelenti, hogy adott munkanélkülisági ráta mellett bármekkora lehet az infláció.
Anticipált infláció:
Amikor a gazdaság szereplői arra számítanak, hogy az infláció mértéke az eddigiek szerint alakul, ezért ez alapján cselekednek.
Infláció a neoklasszikus modellben:
A neoklasszikus modellben az árszínvonal elsősorban a pénzmennyiségtől függ, és nem befolyásolja a reáltényezők alakulását. A neoklasszikus modellben az infláció monetáris jelenség.
A neoklasszikus pénzpiac egyensúlyi feltétele:
LD (Y,i,πe) = MS/P ill. P=MS/LD (Y,i,πe)
Az árszínvonal emelkedésének lehetséges okai, vagyis a P akkor nő, ha:
- Pénzkínálat nő
- Pénzkereslet csökken.
A pénzkínálat növekédésének hatása:
- A ceteris paribus elvének megfelelően tegyük fel, hogy a pénzkereslet változatlan.
- Kiinduló helyzetben, azaz P* a pénzpiac egyensúlyban van, vagyis pénzkereslet egyenlő a pénzkínálattal.
- A pénzmennyiség növelése a pénzkínálat reálértékét kifejező görbét jobbra tolja. A pénzpiac túlkínálatos, az árupiac túlkeresletes lesz, mely az árszínvonal emelkedését váltja ki. Az új egyensúly a P** árszínvonal mellett valósul meg. Ez inflációt okozhat, mely csak akkor alakulhat ki, ha a monetáris hatóságok folyamatosan növelik a pénzmennyiséget.
- Röviden: MS ↑ → M ↑ → P ↑.
- Ugyanezt az eredményt kapjuk, a Cambridge-egyenletből kiindulva: M=kPY, ill. a Fisher által használt változatban: MV=PY. Az inflációs ráta, azaz az árszínvonal növekedési üteme akkor pozitív, ha a pénzmennyiség növekedési üteme nagyobb, mint a jövedelem növekedési üteme.
- A neoklasszikus modellben az infláció csak pénzkínálati oldalról alakulhat ki, mégpedig akkor, ha a pénzkibocsátás túl gyorsan nő.
A pénzkereslet csökkenésének hatása:
A kamatláb változását kell elemezni.
- A neoklasszikus modellben a kamatláb a tőkepiacon alakul ki.
- Az optimistább magánberuházók, ill. a kormányzat hitelből történő áruvásárlásai megnövelik a piaci kamatlábat, amely a pénzkeresletet csökkentőleg befolyásolja.
- Változatlan pénzkínálat mellett újra túlkínálatos lesz a pénzpiac, amely az árszínvonal növekedéséhez vezet.
- Az árszínvonal növekedése csak akkor válhat folyamattá, vagyis akkor alakul ki az infláció, ha a kamatlábra ható tényezők állandósulnak: pl.: A kormányzat újra és újra növelné hitellel finanszírozott megrendeléseit.
Röviden: LD ↓ → i ↑ (+ hitellel finanszírozott kormányzati vásárlások növelése).
Inflációs várakozások:
Inflációhoz, vagyis árszínvonal tartós emelkedéséhez vezethet az inflációs várakozások által kialakult visszacsatolási mechanizmus.
Infláció a keynesi modellben:
A keynesi modellben az árszínvonal a munkapiacon határozódik meg.
- W0/P=MPN
- P=W0/MPN
A keynesi modell feltevései szerint a nominálbérek rögzítettek (W0), így az árszínvonal csak a munka határtermelékenységének a függvénye, mely a technikai színvonaltól és a foglalkoztatottak számától függ.
Az inflációt kiváltó okok alapján két fajta inflációt különböztünk meg:
- Keresleti infláció:
- árinfláció
- pénzinfláció
- Kínálati infláció
Árinfláció:
A kereslet autonóm elemeinek az emelkedését okozza: C0, I0, G0, T0, X0. 
- Az árszínvonal nő.
- P0 → AD0=AS
- A beruházók optimistábbak lesznek → I0 ↑ → Y ↑ → AD>AS → a vállalati szektor növeli a termelését. → ND ↑ → MPN ↓ → P ↑ → AD1=AS
- ↓
- P1 ; Y1
- → MS/P ↓ → pénzpiacon túlkereslet → PV0 ↓ → i ↑.
Hatásai:
- i ↑ → I ↓ kiszorítási hatás (vagy G ↑ ; vagy T0 ↑ ; vagy TR ↑ )
- W/P ↓ → N ↑ → u ↓ → Y ↑.
Pénzinfláció:
- AD0 = AS → P0 ; Y0
- A költségvetés deficites → az állam hitelt vesz fel a jegybanktól:
- M/P0 ↑ → pénzpiacon túlkínálat → i ↓
- → árupiacon túlkereslet →AD>AS → a vállalat növeli Y-t → N ↑ → P ↑ →M1/P1 ↓ → túlkereslet → i ↑
- → AD1=AS
- ↓
- P1 ; Y1
Kínálati infláció:
- Pl.: nominálbérek emelkedése!
- u ↑ → P ↑
- ↓
- AS csökken, míg az AD nem változik.
- → W ↑ → P ↑ , Y ↓
- Ár-bér-spirál: Nominálbér és árszínvonal emelkedésének egymást erősítő folyamata