A termelési lehetőségek határa:
- Azt fejezi ki, hogy valamely gazdaság bizonyos javakból mennyit képes előállítani a rendelkezésre álló inputtényezők felhasználásával, különböző tényező összetételű, hatékony termelési eljárások során.
- TLH- termelési lehetőségek határa:
- A kétdimenziós jószágtér bármely pontja egy kételemű termékkombinációt, a két jószág különböző előállíthítü mennyiségeit jelképezi
- E és F: mennyit tudna megtermelni a gazdaság a két jószágból külön-külön
- A görbén kívül eső ponot által jelölt kombinációk a rögzített erőforrás korlátok mellett nem érhetők el a társadalom számára (P,Q)
- Transzformáció határrátája: termelési lehetőségek határán maradva egy termék (Y) mekkora mennyiségéről kell lemondania a gazdaságnak ahhoz, hogy egy másik termék(X) alőállítását egy egységgel növelhesse. MRTx,y=-dy/dx
A görbe negatív meredeksége:
- a szűkösség tényéből fakad.
- Egy kéttermékes gazdaságban az egyik jószág megtermelésének alternatív költsége nem más, mint a másik jószág termeléséből kieső mennyiség, amelynek „meg nem termelése” révén a szűkös input javak átcsoportosíthatóvá váltak.
Pareto-hatékonyság:
- Amikor egy gazdaság valamely outputkészletéhez viszonyítva nem létezik olyan ouputkombináció, amelyben oly módon nagyobb legalább az egyik termék mennyisége, hogy közben egyetlen másik termék mennyisége sem kisebb az eredetinél, akkor a gazdaság a Pareto-optimum (más néven Pareto-hatékonyság) állapotában van.
- A transzformációs görbe alatti pontok bármelyikéhez viszonyítva a görbén mindig találunk legalább egy olyan pontot, amelyik a dominancia elve alapján egyértelműen kedvezőbb a társadalom számára
A piaci kudarc (vagy tökéletlenség):
- azt jelenti, hogy a szabályozatlan, tisztán piaci mechanizmusok által eredményezett tényezőallokáció eltér a társadalmilag optimálisnak tekintett erőforrás felhasználástól.
A piaci kudarcok hogyan hatnak az erőforrások hatékony piaci allokációjára? - A piaci elégtelenség fogalma lényegét tekintve a piaci és a nem piaci allokáció elvi különbözőségén alapul, s ilyen értelemben nem az elmélet és a gyakorlat közötti eltérésre, hanem a piaci mechanizmusok kiterjeszthetőségének korlátaira utal.
- Természetesen lehetséges, hogy a társadalmilag optimális allokációt a Pareto-optimummal azonosítják.
- Ez esetben a piaci kudarc a társadalmilag kívánatos Pareto-hatékony állapot és az esetleges piaci egyensúlyi állapot eltéréseként is értelmezhető.
Külső gazdasági hatások:
- Egyéni határköltség: MC
- Egyéni határhaszon: MU
- Extern határköltség:EC
- Extern határhaszon: EB
- Társadalmi határköltség: MSC
- Társadalmi határhaszon: MSB
- Externália: ha egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik szereplő helyzetét
Jóléti veszteség-Negatív externália:
- qp*: optimális output, MU=MC
- EC+MC= MSC
- MU-EB=MSB
- qt*= társadalmilag optimális output
- társadalom által realizált összes hasznosság nőtt: qt*ONqp*
Jóléti veszteség-pozitív externália:
- qp*:optimális kapacitás
- MU+externáliák:MSB
- Társadalom megspórolja: qp*NOqt*
A jóléti veszteség megszüntetése:
- Externália kialakulásakor az egyéni és társadalmi hasznok ill. költségek eltérnek egymástól a kompetitív piaci optimum (MU=MC) mellett az MSC nem egyenlő az MSB-vel.
- Ez azt jelenti, hogyha egy gazdaságban extern hatás létezik, akkor a kompetitív piaci optimum nem lehet Pareto-hatékony.
- A jóléti közgazdaságtan a hatékonyság veszteséget az externáliák internalizálásával (a külső hatások belsővé tételével, azaz piacosításával) kívánja megszüntetni.
- Ennek lényege, hogy az externális hasznokat és költségeket „megcímkézzük”, azaz megjelöljük az extern hatás forrását és mértékét.
- Csak ily módon érhető el, hogy minden haszon a finanszírozójánál realizálódjon, illetve minden költséget az okozója térítsen.
- Az elméletileg egyszerűnek tűnő internalizálás gyakorlati megvalósítása sokszor komoly nehézségekbe ütközik.
- Ennek több oka is lehet: mindenekelőtt rendkívül sok eset internalizálását kellene megoldani, ráadásul a résztvevők által vitatott lehet az externália ténye és iránya, továbbá gondot okozhat az externhatás értékelése, számszerűsítése és az érintettek körének meghatározása.