A Mikroökonómia és a Makroökonómia tárgya:

  • A közgazdaságtan a társadalomtudományok egyike. A többi tudományhoz hasonlóan a következő feladatokat kell elvégeznie:
    • Össze kell gyűjtenie az adatokat a saját vizsgálati területéről.
    • Ezeket az adatokat rendszerezni, elemezni kell és ennek alapján általánosításokat kell tenni: törvényeket, általános szabályokat kell keresni.
    • Az így kapott elmélet segítségével előrejelzéseket kell készíteni.
    • Keresi azokat az elveket, amelyek alapján a szűkös erőforrásokat a lehető legjobban lehet hasznosítani.
  • A mikroökonómia fókuszában a gazdasági szereplők, az „egyéni döntések”, az „egyéni döntéshozók” állnak, ezek általánosítható viselkedési jellemzői, döntési alternatívái, gazdasági reakciói. A gazdaságot elkülönült gazdálkodó egységek együtteseként ábrázolja.
  • A makroökonómia összevont (aggregált) mutatók, jellemzők formájában elemzi  gazdaság teljesítményeit, állapotát, fejlődési tendenciáit. A vizsgálat tárgya a mikroökonómiától eltérő elemzési eljárásokat is igényel (pl.: bonyolultabb, nagyobb matematikai modelleket, ökonometriai módszereket).

Hogyan kapcsolódnak egymáshoz?

  • A gazdaságelemzés 2 szintje természetesen jelentős mértékben összefügg.
  • Számos esetben csak önkényes eljárással lehet valamely jelenséget kizárólagosan a mikro- vagy kizárólag a makroökonómia tárgykörébe sorolni.
  • A bérek növekedése egyidejűleg jelent a vállalatoknak (mikroszintű) költségnövekedést és makroszinten bérszínvonal növekedést, áttételesen esetleg inflációt.
  • Ez az utóbbi jelenség már egyértelműen az egész gazdaságra vonatkozó kategória, hiszen a gazdaság makroszintű jellemzője, és egy vállalatra nem is értelmezhető.
  • A makroszintű eredmények mikroszintű események eredői, következményeiösszetétel csapdája  
Ami igaz minden egyénre külön-külön, az nem igaz a csoport egészére. 

Egyensúly:

  • Az egyensúly közgazdaságtani értelmezését a vizsgálódás jellege, időintervalluma is meghatározza.
  • Ezért az egyensúly fogalma és értelmezése eltérő, attól függően, milyen időtávra vonatkozik és milyen elemzési módszert alkalmazunk. A legegyszerűbb egyensúlyi fogalom a rövid távú statikus egyensúly.
  • A statikus elemzés során figyelmen kívül hagyjuk az exogén változók lehetséges változását, mindig csak meghatározott feltételek között keressük az egyensúlyt. Azt elemzzük, hogy adott paraméterek és adott exogén változók esetén milyen értékeket vesz fel az endogén változó.
  • Ebben az értelmezésben használhatjuk a mechanikában használt egyensúly-fogalmat: az egyensúly olyan állapot, amikor a különböző hatóerők ellensúlyozzák egymást. A gazdaságban a hatóerők a gazdasági szereplők érdekei, céljai. Egyensúlyi helyzetben a rendszer minden szereplője elégedett helyzetével, senkinek sem érdeke, hogy a rendszer kimozduljon ebből az állapotból. Az egyensúly tehát csak akkor borul fel, ha valamilyen külső hatás éri.

Miért alkotnak modelleket a közgazdászok?

  • A piacgazdaság nem képes a gazdaság egészére kiterjedő egyensúlyt megteremteni, ezért szükség van az állami intézmények bizonyos mértékű beavatkozására
  • Napjainkban sok olyan gazdasági problémával néznek szembe az országok, melyek túlmutatnak a piac eseti kudarcain, s ezek megoldására nem elegendő a versenytörvény vagy árszabályozás Pl:munkanélküliség, infláció
  • Ezek az összkereslet és összkínálat hatására alakulnak ki
  • Az állami beavatkozás ezért elsősorban makroszintű okokból ered
  • Az irányzatokat az alapján különítik el, hogy miként vélekednek a piac működéséről, ezért alakult ki a két irányzat
  • Egy gazdasági modell paradigmára épül
  • Paradigma: axiómák összessége és azok összekapcsolása
A tapasztalatok alapján a közgazdászok is gyakran állítanak fel hipotéziseket. A hipotézis a korábbi ismeretek és tapasztalatok alapján felvázolt előzetes elképzelés a kutatás végeredményére vonatkozóan.
Az elemzések során ezeket a hipotéziseket kell igazolni. A kutatások végeredményeként a megvizsgált kapcsolatok rendszeréből a közgazdász végül is modelleket alkot. A modellek a valóság egyszerűsített, áttekinthető leírásai.
A gazdaságtudományban különösen fontosak a modellek, mivel a gazdasági élet rendkívül bonyolult kapcsolatrendszereket eredményez. Ha 1-1 esemény hatásait vagy okait keressük, akkor el kell vonatkoztatnunk a jelentéktelen, lényegtelen tényezőktől. A modellek tehát a gazdasági kapcsolatok legfontosabb és lényeges elemeit valamint az ezek közötti összefüggéseket mutatják.

Marginalista elméletek, azok paradigmái:

  • Marginalizmus: határhaszonelmélet, amely a termékek csereértékét a rendelkezésre álló mennyiség függvényében határozza meg.

Klasszikus:

  • Piac tökéletesen működik
  • Gazdaság önszabályozó mechanizmusait tárja fel, elemzi
  • A gazdasági kérdéseket általános szempontból kiindulva vizsgálják
  • Szabad verseny (Adam Smith), gazdaság komplex leírása
  • Cél: piac, szabad verseny előnyét bebizonyítsa
  • Fejlődés mozgatórugója: munkamegosztás, tőkefelhalmozás
  • Azok képesek felhalmozásra, akik lemondanak a fogyasztásról a felhalmozás érdekében
  • Beruházások nagyságát a megtakarítás határozza meg
  • felhalmozás forrása a tőkések jövedelme
  • az árak a termelési költségeket tükrözik
  • Say-törvény:
    • a csere mindig kétoldalú esemény: egy eladás és egy vétel
    • kínálat megteremti a keresletet
    • eladó célja az áruk megvásárlása
    • összkereslet és az összkínálat megegyezi

Neoklasszikus:

  • klasszikust 19.sz-ban váltotta fel
  • áralakulás a figyelem középpontja
  • gazdasági szereplők atékony magatartásának szabályait keresték
  • piac önszabályozó erejű
  • Walras-törvény: túlkereslet összege mindig 0
  • Tőkepiac fontossága
  • Nem elég a felhalmozás, szükség van más szektorokban keletkező forrásokra
  • Önálló mikroökonómia megalapozása
  • Nem tartja szükségesnek önálló makromodell megalkotását
  • A neoklasszikus paradigma 4 alapelvből tevődik össze:
    • A rugalmas árrendszerből,
    • A stabil egyensúlyból,
    • A teljes foglalkoztatásból,
    • A passzív gazdaságpolitikából.
  • A piaci  cselekedeteket az árak szabályozzák
  • Árak szabadon mozognak
  • Nem igényel aktív állami szerepvállalást

Keynes:

  • Új eszmék rendszerbe foglalása
  • Megerősödött a makroszemléletkibontakozott az önálló makroökonómia
  • Gazdaság összfolyamatai nem ugyanúgy működnek, mint az egyes részpiacok
  • Összkereslet nem feltétlenül egyezik meg az összkínálattal
  • Pénzt vagyonként is őrzik
  • Kereslet kisebb lehet mint a kínálat
  • Általános elmélet mefgogalmazása: egyensúly és az egyensúlytalanság lehetősége
  • Elveti az árrendszer rökéletességét
  • Alapfeltevései:
    • Árrendszer nem tökéletes
    • Gazdasági egyensúly instabil
    • Foglalkoztatás nem teljes
    • Szükséges az állami beavatkozás
    • Merev árakból kell kiindulni
  • Figyelembe veszi a bizonytalanságokat és a gazdasági szereplők várakozásait
  • Szubjektív módú várakozás elemzése
  • Gazdasági egyensúlytalanságok tartósak lehetnek, az egyensúlyi állapotok alapvetően stabilak
  • Keresletet kell a szüksége szintre emelni
  • A gazdasági rendszer egyensúlya az állam gazdasági szerepvállalásával biztosítható

Igaz-e a következő állítás: „A neoklasszikusoknak nincs önálló makroökonómiai elmélete”?

  • Igen. A neoklasszikus nézetrendszer ugyanis nem tartja szükségesnek önálló makromodell megalkotását. A neoklasszikus közgazdaságtan kiemelkedő képviselői alapozták meg az önálló makroökonómiát. Valójában nem is alkottak makrogazdasági elméletet, azt csak bizonyos megállapításokból lehet rekonstruálni. /Mikro 53.oldal/
A szabad ármozgás biztosítja, hogy a gazdaságban stabil egyensúly alakuljon ki. A piaci egyensúly olyan nyugalmi állapot, amikor az árak már nem változnak, és minden gazdasági szereplő a számára optimális helyzetbe került. Ha bármelyik tényező megváltozik, az árak mozgása biztosítja egy újabb egyensúlyi állapot kialakulását.
/Makro 53-54.oldal/