A tételes egészségügyi hozzájárulás

A tételes eho elsődlegesen a kifizetőt terheli a természetes személlyel fennálló, a következőkben meghatározott jogviszony alapján. E kötelezettség a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén is csak egy jogviszony után áll fenn.
A tételes eho-t az Szja tv. szerinti egyéni vállalkozó és az egyszerűsített vállalkozói adózást választó egyéni vállalkozó abban az esetben köteles saját maga után megfizetni, ha nem áll egyéb olyan jogviszonyban, ahol azt megfizették utána.
A tételes eho összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt 1.950.-Ft.
A tételes eho-fizetési kötelezettség megállapításának nem feltétele a biztosítási jogviszony.
A tételes eho fizetésekor csak az alapjogviszony meglétét kell figyelembe venni, így pl. a külföldinek minősülő, de munkaviszonyban álló magánszemély után, vagy a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnál személyesen közreműködő külföldinek minősülő tagsági jogviszonyban álló személy után a tételes ehot meg kell fizetni. A tételes eho-fizetési kötelezettség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulókat, illetve a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személyeket.
A tételes ehot elsődlegesen az ún. főfoglalkozású jogviszonyban kell megfizetni. Ebből a szempontból a heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő a leghosszabb. (Ha egyforma, akkor azt, ahol a jövedelem magasabb. – ha ez is azonos, akkor ahol a jogviszony előbb kezdődött.)
Nem kell megfizetni a tételes ehot

  • a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt
  • a keresőképtelenség, a fizetés nélküli szabadság, az igazolatlan távollét időtartama, valamint a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés időtartama alatt, kivéve, ha a mentesítés idejére munkabér-, távollétidíj-fizetés történt,
  • az ápolási díj folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülő az ellátás folyósítása alatt munkát végez,
  • a 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt,
  • a fogva tartás időtartama alatt, továbbá
  • annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyként folytatja, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, továbbá
  • az 50. év feletti tartósan munkanélküli személy foglalkoztatása esetén.

A százalékos mértékű eho (minimálbér 30%át el nem érő jövedelemnél)

A százalékos mértékű eho az Art. szerinti munkáltatót, illetőleg kifizetőt terheli az általa az Szja tv. szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott jövedelem után.
A törvény a százalékos mértékű eho fizetését elsődlegesen a kifizető, másodlagosan a magánszemély kötelezettségeként írja elő a következők szerint: ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt a jövedelem után nem terheli jövedelemadó-megállapítási kötelezettség, az ehot a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be, és fizeti meg.
A százalékos mértékű eho alapja az adóévben juttatott, az Szja tv.ben meghatározott

  • összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg,
  • a külön adózó jövedelmek közül:
    • o    a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke
    • o    a kamatkedvezményből származó jövedelem
    • o    az egyösszegű járadékmegváltások
    • o    a kisösszegű kifizetések, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem minősül alkalmi munkavállalónak.

Mentes a százalékos mértékű eho fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel a társadalombiztosítási szabályok szerint járulékfizetési kötelezettség keletkezik. Az az összeg tehát, amely után társadalombiztosítási járulékot vagy baleseti járulékot kell fizetni, nem lehet ismételten eho alapja is.

A százalékos mértékű eho mértéke általában az alapját képező jövedelem 11%-a.

Ettől eltérően:

  • az Szja tv. 70§-a szerinti természetbeni juttatás esetén a fizetendő százalékos mértékű eho a fizetendő cégautó-adó 25%-a.
  • az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos mértékű eho az átalányadó 25%-a.
  • a tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő által fizetendő százalékos mértékű eho a bevétel 5%-ának 15%-a.
  • a fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély által fizetendő százalékos mértékű eho a tételes átalányadó 20%-a, ha e tevékenység alapján a magánszemély nem minősül a Tbj szerinti egyéni vállalkozónak.

A százalékos mértékű eho-fizetési kötelezettség alól mentes jövedelmek lényegében megegyeznek a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti járulékalapot nem képező jövedelmekkel. Az eltérés abban nyilvánul meg, hogy a nem foglalkoztató által folyósított ellátásokat is taglalja a jogszabály.
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű ehot, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a Tbj 11§-a, illetve 13§-a hatálya alá tartozik.

11§

  • a) a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, továbbá az e pontban felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük együttélő külföldi állampolgárságú házastársára és gyermekére;
  • b) a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott külföldi személyre
    • ba) a 13. § a) pontjában említett külön jogszabály szerinti személyre;
    • bb) harmadik ország állampolgára esetén, ha a munkavégzés kiküldetés, kirendelés, illetőleg munkaerő-kölcsönzés alapján történik és nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik;

13§

  • a) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló közösségi rendelet,
  • b) a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre az egyezmény

szabályai szerint kell alkalmazni.