1. A paci hatalom
Ha valamelyik piacon – akár a termékek, akár a termelési tényezők piacán – nincs tökéletes verseny, akkor a piaci erők nem biztosítják a gazdaságilag hatékony egyensúlyi állapot kialakulását.
A monopólium kínálatát az árnál kisebb határbevételhez igazítják. A monopólium kevesebbet termel, mint a versenyző vállalat, ebből következően kisebb a határköltség is. Ha változnak az arányok, akkor a monopolista nem az ár- és a költségváltozás mértékéhez, hanem a határbevétel változásához igazítja a termelését. Így soha nem biztosított, hogy a termékek árainak aránya megegyezzen a határköltségek arányával.
A monopóliumot a piac nem kényszeríti arra, hogy a legkisebb költséggel termeljen. A monopólium rendszerint nem a minimális átlagköltségek mellett termel, így az általa felhasznált tényezők hatékonysága rosszabb, mint tökéletes verseny esetében.
A tényezők arányát sem a termékek piaci árához, hanem határbevételéhez igazítja, ami a tényezőpiacon is alacsonyabb felhasználást eredményez.
2. Az externáliák
Externália (külső gazdasági hatás) esetén az egyik gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét.
Externália létekor az egyéni és a társadalmi határköltség, illetve határhaszon eltér egymástól. A társadalmi határhaszon mindazon haszonnövekményt tartalmazza, amely egy termék vagy szolgáltatás újabb egységének elfogyasztásával jár. Jele: MSB. A társadalmi határköltség pedig mindazon költségnövekmény, amelyet egy újabb termékegység előállítása igényel. Jele: MSC.
Negatív externáliákról akkor beszélünk, ha egy termék előállításának társadalmi határköltsége nagyobb, mint az egyéni; a társadalmi többletköltséget az ár nem tartalmazza. Ezzel együtt a társadalom egyes csoportjainak hasznosságérzete csökken, a társadalmi határhaszon kisebb, mint a kibocsátott termékek fogyasztóinak egyéni határhaszna.
Pozitív externália akkor alakul ki, ha a társadalmi összhaszon egy tevékenység hatására nagyobb, mint az egyéni összhaszon, illetve a társadalmi határköltség kisebb, mint az egyéni költségek összessége, a társadalom tehát nagyobb teljesítményhez jut, mint amennyit a piacon megfizet.
Az externália fellépésekor tehát a piaci optimum nem azonos a társadalmi optimummal. A jóléti veszteséget úgy lehet megszüntetni, ha a külső hatás belsővé, a társadalmi hatás piacivá alakulna át. Ezt a megoldást az externália internalizálásának nevezik.
Ha a külső hatás nagysága és költsége – hasznai mérhetőek, a költségek és hasznok meghatározott gazdasági szereplőnél jelennek meg, akkor az extern hatás piacivá tehető: a költséget viselő „megalkuszik” a kár okozójával a külső hatás mértékére vonatkozóan.
Ha azonban az externália hatás nem válik automatikusan piacivá, akkor az állam szabályozó szerepe szükséges.
3. Közjavak
A közjavak olyan termékek és szolgáltatások, amelyeknek fogyasztási módjai elve lehetetlenné teszi az ellenszolgáltatás beszedését.
A közjavak fogyasztásuk és elsajátításuk módjában különböznek a piacon értékesíthető javaktól. A közjavak fogyasztói nem rivalizálnak egymással: ezen javak esetén ugyanis egy újabb fogyasztó belépésével nem csökken a többiek fogyasztási lehetősége, ezért újabb fogyasztói belépése nem igényel többlet- költséget sem. A közjavak másik tulajdonsága az, hogy fogyasztásából nem lehet senkit kizárni, mert csak közösen lehet fogyasztani.
A közjavakat ezen tulajdonságainál fogva nem lehet a piacon értékesíteni, mert a fogyasztó nem lesz hajlandó fizetni, amikor ingyen is megkaphatja a terméket. A piaci megoldás teljesen lehetetlen, a közjavakat csak az állam képes termeltetni és költségeit az adózáson keresztül fizeteti meg.
A tiszta közjavak mellet az állam olyan termékek és szolgáltatások termelését is végzi, amelyek az ún. vegyes javak körébe tartoznak. A vegyes javak esetében vagy rivalizálás van jelen, vagy pedig fennáll a kizárás lehetősége.
Vannak olyan javak, amelyek fogyasztói rivalizálnak, vagyis nem fogyasztanak belőle korlátlanul, egy újabb fogyasztó belépése pozitív határköltséggel jár. Ugyanakkor senki nem zárható ki fogyasztásából. Ilyen pl. egy játszótér, amelynek befogadó képessége korlátozott. Ugyanakkor a kizárás csak a közös fogyasztás megszüntetésével válna lehetségessé.
A vegyes javak másik típusánál nincs rivalizálás, de fennáll a kizárás lehetősége. Ilyen lehet egy üdülőben használt teniszpálya: ha a pályát már elfoglalták, akkor mások nem tudják használni. Ugyanakkor a fogyasztók számának növekedésével nem növekszik a szolgáltatás határköltsége.
Az állam olyan szolgáltatásokat is nyújt állampolgárainak, amelyek jellegüknél fogva magánjavak lehetnének, de a fogyasztásról való döntést nem kívánja az egyénekre bízni. Ilyen pl. a közoktatás vagy a kötelező védőoltás. Mindkét esetben olyan szolgáltatásról van szó, amely magánjószágként is működne, de akkor lennének olyan állampolgárok, akik nem vennék igénybe ezt a szolgáltatást. Ezért a kormányok „rákényszerítik” a lakosságot ezek fogyasztására. Ezeket a javakat irányított elosztású javaknak nevezik.