A forgalomban lévő készpénz és a látra szóló folyószámlabetét együttesen a szűken értelmezett pénz vagy tranzakciós pénz. Ezt a pénzmennyiséget M1 rövidítéssel jelöljük.
Van azonban olyan pénzintézeti betétek is, amelyek nem látra szólóak, ezeket nevezzük határidős betéteknek. Itt a betétesek előre meghatározott időtartamra kötik le a pénzüket, átmenetileg nem szándékozván vásárlásra költeni. Így a pénz is megmarad és még kamatot is hoz. A határidős betétek azonban lejárat előtt is felmondhatók (a kamat odavész), így nagyon közel állnak a látra szóló betétekhez. Ilyenek a takarékbetétek, értéklevelek, amelyek likviditása már nem teljes, azaz korlátozottan forgalomképes. A korlátozottan forgalomképes pénzformákat kvázi pénznek nevezzük.
A tágabb értelemben vett pénzmennyiség (M2) tartalmazza az M1 összegét plusz a kvázi pénz mennyiségét.
A pénzkínálat a forgalomban lévő készpénz és bankszámlapénz mennyiségét jelenti.
Ha a magánbankok iránt meglévő hiteligény olyan nagy, hogy azt saját forrásaikból nem tudják kielégíteni, akkor a jegybankhoz fordulhatnak hitelért. Ezt a hitelt refinanszírozási hitelnek nevezik, az érte számított kamat mértékét pedig refinanszírozási kamatlábnak.
A kötelező tartalékráta a központi bank által meghatározott tartalékolási arány. A kereskedelmi bankok a velük szembeni folyószámla-követelések összegének ezen hányadát kötelesek jegybankpénz formájában tartalékolni a központi banknál vezetett számlájukon.
A kötelező tartalékráta, a jegybankpénz mennyisége és a pénzkínálat közötti kapcsolatot a következő egyenlettel fejezhetjük ki:
M= 1/t JBP
M: a forgalomba került pénz mennyisége
T: a kötelező tartalékráta
JBP:a rendelkezésre álló jegybankpénz mennyisége
A kötelező tartalékráta reciproka -1/t – a pénzmultiplikátor, amelyik kifejezi, hogy egységnyi jegybanki pénz hányszorosának megfelelő kereskedelmi banki pénz kerülhet forgalomba.
A központi bank értékpapír, arany vagy deviza adásvételét nyílt piaci műveletnek nevezzük.
A pénzkínálat jellemzői:
- A bankrendszer határozza meg.
- A pénzkínálat megegyezik a szűken vett pénz forgalomban lévő mennyiségével.
- A kereskedelmi bankok pénzkibocsátása a hiteligények és saját hitelnyújtó képességük (likviditásuk) mértékétől függ. A kereskedelmi bankok likviditását jegybankpénzben meglévő tartalékaik határozzák meg.
- A kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségeit a központi bank a kötelező tartalékráta és a refinanszírozási kamatláb segítségével szabályozza.
- A forgalomban lévő jegybankpénz mennyisége a kereskedelmi bankok pénzteremtő hitelei révén mulitiplikálódik. A maximálisan kibocsátható pénzmennyiséget a kötelező tartalékráta reciproka határozza meg.