A tényleges piaci ár, illetve az áralakulás tendenciájának megállapítása csak a keresleti és a kínálati görbe együttes kezelésével lehetséges. A keresleti és a kínálati görbéket ugyanazon a koordinátarendszerben ábrázolva megkapjuk az egyensúlyi árat.
Az egyensúlyi ár olyan ár, amelynél az önként kínált és önként keresett mennyiség éppen egyenlő.
Az egyensúlyi ár a keresleti és a kínálati görbe metszéspontjában található. Az egyensúlyi ár természetesen nem azonos a mindenkori piaci árral. Ha a tényleges piaci ára kisebb vagy nagyobb az egyensúlyinál, akkor árleszorító, illetve árfelhajtó tendencia keletkezik, a nem egyensúlyi ár nem lehet tartós. A vevők licitálása felhajtja az árat, az eladók versenye pedig lefelé nyomja az árat.
A görbék eltolódásából a következő szabályok vonhatók le az áralakulásra illetve a kereslet és kínálat mennyiségére vonatkozóan.
- Egyéb feltételeket változatlannak véve, a keresletben bekövetkező növekedés növeli az árat, és növeli a kínálat mennyiségét.
- Egyéb feltételeket változatlannak véve, a kereslet csökkenése csökkenti az árat és csökkentően hat a kínálatra.
- Egyéb feltételek változatlannak véve, a kínálat növekedése csökkenti az árat és növeli a keresletet.
- Egyéb feltételeket változatlannak véve, a kínálat csökkenése növeli az árat és csökkenti a keresletet.
A kereslet, a kínálat és az áralakulás az idő figyelembevételével:
A keresleti görbe esetében az ár változására a kereslet azonnal reagálhat. A kínálat azonban nem mindig tud azonnal növekedni vagy csökkeni, ha az ár megváltozik, mert ehhez időre van szükség. Éppen ezért nem egy, hanem több egyensúlyi helyzetről beszélhetünk attól függően, hogy a kínálat változásához milyen tényezőváltozások szükségesek illetve lehetségesek. Ezeket fejezik ki a gazdasági időtávok.
A közgazdaságtan időfogalma nem lehet szubjektív, hanem a gazdasági-piaci változások időigényét mutatja. 4 gazdasági időtávot különböztetünk meg.
- A nagyon rövid időtáv az az időtartam, amely alatt a termelés nem tud reagálni a külső eseményekre. A kínálat vagy nem bővíthető, vagy csak már meglévő készletek felhasználásával növelhető.
Pillanatnyi egyensúlyról akkor beszélhetünk, amikor a kínálat fix. - A rövid táv az az időtartam, amely alatt a termelési erőforrások közül legalább egynek a mennyisége megváltoztatható, de van legalább egy olyan erőforrás, melynek mennyisége nem változtatható. A változatlan mennyiségű erőforrásokat fix tényezőknek is nevezzük.
Rövid távú egyensúly, amikor az üzemek nagysága adott, de mégis van lehetőség többlettermelésre, mert mondjuk több munkás beállításával egy helyett két műszakban termelünk. - A hosszú táv az az időtartam, amely alatt valamennyi erőforrás mennyisége megváltoztatható. Hosszú távon tehát nincsenek fix tényezők, minden tényező változó.
Hosszú távú egyensúly akkor van, ha vállalatok felszámolhatják, vagy újakkal cserélhetik ki felszereléseiket, továbbá új vállalatok léphetnek be a kínálati oldalon, vagy a régiek megszüntetik termelésüket. - A nagyon hosszú táv az az időtartam, amikor már lehetőség van a korábbinál minőségileg fejlettebb technológia alkalmazására is.