A piacgazdaság szerkezeti modellje:
Mikroökonómia 42. o.
A tiszta piacgazdaság két főszereplője:
- Vállalati szektor: azon gazdasági egységek összessége, amelyek a javak és szolgáltatások előállítását végzik.
- Háztartási szektor: azok a gazdasági szereplők, amelyek fogyasztási egységként működnek.
A két szektoron belül csak piaci kapcsolatok léteznek.
Az adásvétel tárgya alapján két fő piacot különböztetünk meg egymástól:
- Fogyasztási javak piaca
- Tényezőpiac:
- munkapiac
- tőkejavak piaca
A háztartások:
- a fogyasztási javak piacán mint vevők jelennek meg, szükségletei maximális kielégítésére törekednek,
- a termelési tényezők piacán mint eladók jelennek meg.
Tőkejavak (= reáltőke): olyan jószágok, amelyeket további termelés céljaira használnak fel.
Megtakarítás: el nem költött pénzjövedelem.
A vállalatok és a háztartások négy piacon találkozhatnak egymással:
- fogyasztási javak piaca
- tőkejavak piaca – e két első együtt: árupiac (jószágpiac)
- munkapiac
- tőkepiac (= a pénztőke piaca)
A háztartások és vállalatok piaci kapcsolata:
1. A háztartások:
- eldöntik, mennyi jövedelemre van szükségük, és ennek alapján kínálják munkájukat,
- az így szerzett jövedelmet:
részben elfogyasztják: ezzel a jövedelemmel jelennek meg az árupiacon fogyasztásicikk-kereslettel, - részben megtakarítják: ez a jövedelemrész a tőkepiaci kínálat.
2. A vállalatok:
- célja a minél nagyobb profit elérése,
- megjelennek a munkapiacon munkakereslettel,
- megjelennek a tőkepiacon tőkekereslettel tőkejavak vásárlására fordítják, ami árupiaci keresletként jelenik meg,
- megadják az árupiaci kínálatot az előállított javakkal.
Általános egyensúly:
Ha a kereslet és a kínálat egyensúlyba kerül, és minden részpiac egyensúlya megvalósul.