Termelési tényezők
A piacgazdaságban 4 alapvető termelési tényezőt különítünk el: a munkát, a természeti tényezőket, a tőkejavakat és a vállalkozói képességeket.
Munka:
Jelölése: L (Labour)
Természeti tényezők:
Jele: A (Land)
Tőkejavak:
Jele: K (Capital)
A vállalkozás a vállalkozói tevékenységek összessége. A vállalkozó feltárja, illetve felkelti a termelés iránti igényeket, egységbe szervezi, működteti és irányítja a termelési tényezőket. Tevékenységének célja a profitszerzés, aminek érdekében vállalja a kockázatokat.
Jele: E (Enterpreneur)
Jellemzőjük
A természeti erőforrások és a munka nem a termelésben keletkezik, ezért elsődleges vagy eredeti termelési tényezőknek is nevezzük őket.
A tőkejavak (termelési eszközök) nem eredeti, hanem származékos termelési tényezők, hiszen maguk is korábbi termelési folyamatok eredményei.
Egyes tényezők (pontosabban tulajdonosaik) részesednek a társadalom által előállított és végső felhasználásra alkalmas javakból. Ezt a részesedést jövedelemnek nevezzük, a megtermelt összes jövedelem szétosztását pedig jövedelmelosztási folyamatként tartjuk számon.
Az egyes tényezők tulajdonosai különböző jogcímen kapják meg részesedésüket. Ezt hívjuk tényezőjövedelmeknek.
A munka jövedelme a munkabér.
A tőke jövedelme a kamat.
A föld és a birtokba vehető természeti erőforrások jövedelme a föld járadék.
A vállalkozó jövedelme a profit.
A jövedelem természetbeni formáját reáljövedelemnek hívjuk. A pénzformában megjelenő jövedelmet nomináljövedelemnek nevezzük.
Ennek megfelelően az a pénzösszeg, amit a munkavállalók keresetként egy bizonyos időszak alatt megkapnak, a nominálbér. Az a jószág- és szolgáltatásmennyiség, amit ezen a pénzen megvásárolhatnak, a reálbér. Ugyanígy értelmezhető a nominálkamat és reálkamat, valamint a nominál profit és reálprofit.